Pénteken délelőtt derült ki, hogy miután Marco Rubio amerikai külügyminiszter végül fogadta magyar kollégáját, menten a leginkább ellentmondásos megállapodást is megkötötték. A hírekben megjelent információk szerint egy olyan, úgynevezett „egyetértési memorandumról” van szó, amely rögzíti, a trumpizmus által üldözött „hazafiatlan”, „keresztényellenes” és „szervezett antifa” csoportokat ezentúl Magyarország is a törvény erejével fogja üldözni.

Mindez lényegében értelmetlen. A köztörvényes bűnöket ugyanis a modern magyar állam létezése óta hivatalból üldözi, tekintet nélkül annak politikai motivációira. A kommunista, antifasiszta, szocialista eszméket a magyar állam csak 2010 óta üldözi, de azóta legalábbis verbális szinten, folyamatosan.

A hír viszont érzékletes pasztellszínekkel festi fel a „szélsőbaloldali terrorizmus” elleni küzdelem valód hátterét azzal, hogy világossá teszi, Magyarország ezenkívül még „földgáz- és kőolajipari fejlesztésekről” állapodott meg Washingtonnal. Olybá tűnik, hogy ha a Tisza-kormány – ahogyan azt célként deklarálta is – meg akarja tartani az Orbán Viktor kormányának nyújtott, 2025. szeptemberi energiaipari kedvezményeket, rákényszerül, hogy az amerikai nemzetbiztonsági állam – és mélyállam – szája íze szerint járjon el az ez alapján fő ellenséggé tett „szélsőbaloldallal.”

De mennyire veszélyes, vagy inkább szimbolikus ez? Egy memorandum természetesen nem jelenti azt, hogy Magyar Péter kormánya kötelezettséget vállal ilyen vagy olyan törvények, büntetőtörvénykönyv-módosítások iránt a baloldali antikapitalista politikai tevékenység ellen. De egyben jelzi is egy megválasztott kormány irányvonalát, milyen politikai nyilatkozatokat ír alá, és akár még legitimációként is szolgálhat későbbi törvényalkotáshoz.

A memorandum alapja a Donald Trump elnök által 2025 szeptemberében aláírt NSPM-7, azaz a hetes számú elnöki, nemzetbiztonsági memorandum. Ez kimondja, hogy az amerikai kormány bűnüldöző hatóságainak kiemelt célja kell legyen a „szervezett, szélsőbaloldali csoportok rendszerszerű felszámolása.”

A Fehér Ház által megszövegezett NSPM-7 a lehető legtágabb értelemben jelöli meg az esetlegesen ez irányú politikai tevékenység körét, és nem tett éles különbséget a politikai vélemény, politikai cselekvés között sem. Szöveges szerint az erőszakos cselekményeket „előre jelző” tényezőként a terrorelhárítás és a titkosszolgálat által „indokátor-jelenségként” megfigyelendő:

• Az Amerika-ellenesség,
• kapitalizmus-ellenesség,
• kereszténység-ellenesség,
• az Egyesült Államok kormányának megdöntésének verbális támogatása,
• a bevándorlás kérdésében megnyilvánuló szélsőségesség (bevándorláspárti irányba),
• a faji kérdésekben megnyilvánuló szélsőségesség,
• a genderkérdésekben megnyilvánuló szélsőségesség,
• a családról alkotott hagyományos amerikai nézeteket vallók iránti ellenséges magatartás,
• a vallásról alkotott hagyományos amerikai nézeteket vallók iránti ellenséges magatartás,
• valamint a „közerkölcsről alkotott hagyományos amerikai nézeteket vallók iránti ellenséges magatartás.”

Nem lehet viszont kijelenteni, hogy az Egyesült Államok területén ez csak egy szelet papír lenne. Az NSPM-7 műfaját tekintve elnöki nemzetbiztonsági direktíva. Ezek a múltban szigorúan titkos útmutatások voltak a külügyi apparátus, FBI, a titkosszolgálatok részére arról, az elnök milyen fő feladatot szán nekik.

Az ilyen titkos direktívák általában nagyon ellentmondásosak voltak. Emlékezetes: Jimmy Carter elnök 1980-ban új, agresszívebb nukleáris háborús taktikát írt elő az 59-es számú titkos elnöki direktívában, George W. Bush pedig hírhedt 2001-es, direktívájában a szeptember 11-i terrortámadást követően hatalmazta fel a Nemzetbiztonsági Ügynökséget (National Security Agency) az állampolgárok tömeges, és illegális megfigyelésére. Egy ilyen elnöki direktívát viszont nem írnak felül a törvények.

Az NSPM-7 elsősorban tehát azért volt súlyos fejlemény, mert a direktíva lehetőséget ad az amerikai biztonsági szerveknek és hatóságoknak, hogy az antikommunizmust, a baloldal elleni fellépést még a törvények, személyiségi és emberi jogok fölött is szentesítse.

Elsőorban valószínűleg nem az az NSPM-7 feladata, hogy tömegesen bebörtönözze a baloldali, antikapitalista nézeteket vallókat. Trump rendelete – és annak magyar átvétele – viszont kiváló eszköz a nemzetbiztonsági szervek megfigyelési prioritásainak átalakítására.

Egy nemzetbiztonsági apparátus, ahogyan azt Révész Béla egyetemi oktató korábbi előadása itt összefoglalta, ugyanis lehet akármekkora, akármilyen hatékony, egészen addig nem tud megfelelő hatásfokot kifejteni, amíg a felettük álló kormányzat a nemzetbiztonsági, vagy ebben az esetben politikai utasításokkal, direktívákkal, szempontokkal nem tisztázza számukra a megfigyelendő, üldözendő és információ-gyűjtő munka irányvonalát. Más szavakkal: amíg nem definiálja számukra a hivatalos ellenséget.

Az 1989 előtti állambiztonságnak ilyen üldözendő ellenség volt például az államszocializmus ellen szervezkedő „demokratikus ellenzék”. A Horn-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-féle „szocialista” kormányok idején az akkoriban felerősödő újfasiszta, szélsőjobboldali, vagy antiliberális politikai szervezkedésekre kezdtek el immár az új, 1990 utáni szervek „rádolgozni”. Az Orbán-korszakban a nemzetbiztonság – tehát egy ország állampolgáraira valójában leselkedő veszélyek értékelése, rendszerezése és az elhárításuk – szempontjait ismét egyfajta állambiztonsági gondolkodás váltotta fel. Ez utóbbi az uralkodó politikai irányzat riválisai, ellenfelei, vagy meghatározó politikai ellenségképe alapján alakul ki.

Trump NSPM-7-jének otthon, az Egyesült Államokban komolyan vehető kontextusa van. Az amerikai újbaloldal mostanában egyre népszerűbb, politikai javaslatai az ingyenes egészségügyről, megfizethető lakhatásról, külpolitikai igazságosságról milliókat szólítanak meg, az Amerikai Demokratikus Szocialistái nevű, a demokratákhoz kötődő politikai szervezet jelöltjei az előválasztásokat is egymás után nyerték meg a 2026 őszi, félidős választások után. Trump így már tavaly szeptemberben a politikai megfigyelés, megfélemlítés és ellehetetlenítés eszközeit próbálta ellenük felhasználni, a valamikor a dzsihádista terroristákat üldöző, de új, nagy célra vágyó, óriásira nőtt „nemzeti biztonsági apparátusnak” és digitális megfigyelőállamával.

Magyarországon, ahol a baloldal, illetve az antifasizmus eszméje, antifasiszta különítmények, alig léteznek, és ahol a 2023 januári, „antifa-támadásokat” is kivétel nélkül külföldi állampolgárok követték csupán el, a kontextus sokkal kevésbé egyértelmű.

De az bizonyos, hogy az NSPM-7 ideológiai dokumentum átvétele ezt a politikai gondolkodást csakugyan mint irányelvet rögzíti a hazai bűnüldöző szervek és titkosszolgálatok számára. Úgy tűnik tehát, Orbán bukásával az alig létező magyarországi baloldal bűnbakká festésének korszaka korántsem ért véget.