Ma is időszerű az antifasizmus
90 éve, 1936 márciusában jelent meg Ignotus Pál és József Attila szerkesztésében a Szép Szó című folyóirat „egy goromba, intrikus, gazságokra készülődő világban”.
90 éve, 1936 márciusában jelent meg Ignotus Pál és József Attila szerkesztésében a Szép Szó című folyóirat „egy goromba, intrikus, gazságokra készülődő világban”.
Motozás a sajtótájékoztatón, zavartalan szélsőjobboldali vonulás: így telt Budapesten a „becsület napja”.
Náci egyenruhában masírozni oké, a népirtás felelőseit megnevezni tilos.
Beneš dekrétumai és utóéletük még nyolcvan évvel később is mutatják, az etnikai megkülönböztetés az új rendbe mélyen bele volt kódolva. Most ismét „érdekszférákról” értekeznek a nagyhatalmak.
Alberto Toscano történeti elemzés nyomán azt állítja, hogy a fasizmus a kapitalista liberális államokat folyamatosan kísértő lehetőség. Elolvastuk és továbbgondoltuk a Late Fascism könyvet.
„Dr. Antifa” számos halálos fenyegetést kapott, és feltartóztatták a reptéren.
A fasizmus mint történelmi jelenség folytonosságot mutat a nyugati kultúrával.
Miközben – amint azt már több alkalommal megírtuk – az antifa nem egy szervezet. Nincsenek vezetői, szóvivői, központja.
A közvélemény és Nemes Jeles László úgy tesz, mintha az itt élő palesztin, arab, de a tágabb muszlim közösség fájdalma sem lehetne őszinte, mintha az ő gyászuk kevesebbet érne, mint másoké.
Tommy Robinson tarol, Starmer miniszterelnök álmodozik, és jobbra tolódik, a corbynista baloldal pedig nagyjából az összes tizenegyest kihagyja egy rendkívül kedvező terepen. De mi lesz így a britekkel?