Polgár Judit rövid életű köztársasági elnöki jelöltsége és a körülötte forgó közéleti vita többről szól, mint Magyar Péter első ki nem kényszerített politikai hibájáról miniszterelnökként. Orbán zsidósággal kapcsolatos állandó kettős beszédének hatása most érződik csak igazán. 

Alig két hónapja halt meg anyai nagyanyám. Ő volt az utolsó élő rokonom, aki halovány, de mégis saját emlékekkel rendelkezett még a Horthy-korszak rendszerszintű antiszemitizmusáról. Sok párhuzamot vélt felfedezni az Orbán-rendszer és a harmincas- negyvenes évek retorikája között. Általában erős túlzásnak gondoltam az észrevételeit, és most derül ki igazán, mennyire éleslátó volt.

Ahogy a Fidesz a kilencvenes évek végén liberálisból konzervatív fordulatot vett, és a „Csuhások! Térdre, imához!” valláspolitikája helyett a kereszténység politikai képviseletét tolta előtérbe, úgy kezdett el külsőségeiben is a vallás felé fordulni. 2010 után pedig rengeteg pénzzel tömte ki az egyházi intézményeket, és kampány-, valamint politikai eszközként használta azokat.

Magyarországon az EU legutóbbi adatai szerint a népesség csupán 30% nevezte fontosnak a vallást az életében, ami az Unióban is csak a középmezőny hátsó feléhez volt elegendő. A kereszténység központi témává emelése tehát nem tűnik logikusnak. Erdő Péter, Balog Zoltán, Kiss-Rigó László, Veres András, Spányi Antal és sokan mások sokkal inkább Orbán keresztény-nacionalista politikai krédójának kiépítését szolgálták, és a Fidesz kampány gépezetének olajozott működésének kellékei voltak. Az egyházi vezetők jelentős része anyagi és politikai ellenszolgáltatásokért cserébe boldogan támogatta Orbánék migrációellenes kampányát és egyéb uszító üzeneteit. A zsidó felekezetek közül Köves Slomó és egyháza már a kezdetektől lelkesen csatlakozott a kormány kiszolgálóihoz, az utóbbi pár évben felzárkózott ehhez a Grósz Andor vezette Mazsihisz is.

Emlékszem, mikor Simicskó István kezdeményezésére egy fehér kereszt került a citadellai Szabadság-szoborra, nagyanyám a XX. század első felében használt szimbólumrendszert látta megtestesülni benne, ahol a keresztény sokszor egyet jelentett a nem-zsidóval. Akkor csak nevettem a felvetésen, az identitását vesztett, kétségbeesetten kapkodó kormánypárt szánalmas igyekezetét láttam a lépésben. Annak a politikai közösségnek az üres manőverét, melynek keresztény maszkját laza mozdulattal hajította sárba Bese atya, vagy a kegyelmi üggyel kapcsolatban a mai napig lapító Balog püspök.

Ugyanakkor a sakkvirtuóz, zsidó származású Polgár Judit tiszavirág-életű köztársasági elnök jelöltsége körül kialakult viták rámutatnak arra, hogy míg Orbán egyik kezével zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, a másikkal bőszen etette holdudvara antiszemita tagozatát is.

Most, hogy a Fidesz kommunikációja megroggyant, médiája maradéka agonizál, a parlamentben pedig Takács Péter, Németh Balázs és Pócs János felváltva szaladnak házhoz a pofonért, megnőtt az alternatív kommunikátorok súlya. Nem tudni, hogy Orbán zavarában vagy tudatosan emelte fel a Vadhajtások nevű, orosz és szerb mintára szerveződő, futballhuligánok által írt rasszista és homofób, uszító gerillalapot, arra „igeforrásként” hivatkozva. A Vadhajtások legismertebb arca, a horogkeresztes zászló előtt karlendítő Bede Zsolt az elmúlt években nemcsak az interneten, de fizikailag is fenyegetően lépett fel gyakorlatilag bárkivel szemben, aki szembe mert szállni Orbánnal. Nemrég a Ripost egy kiugrott propagandistája arról számolt be az Átlátszónak adott interjújában, hogy Bede régóta a Fidesz közvetlen irányítása alatt áll.

Sulyok Tamás elmozdítása után először minden idők legeredményesebb női sakkozója, Polgár Judit neve merült fel komolyan a poszt lehetséges várományosaként, a miniszterelnök pedig nyilvánosan fel is kérte annak betöltésére. Orbán igeforrása szinte azonnal reagált a hírre, és egy félreérthetetlen antiszemita poszttal tiltakozott Polgár jelölése ellen.

„Eljött hát a mi időnk!
Háború a Tiszában, óriási a felháborodás, egy nappal Sulyok eltávolítása után nem erre számítottak. Sőt! El sem fogadják! Ők ütik onnan, mi pedig mivel egyedül mi merjük leírni és a fideszes média beszari módon hallgat, ütjük, mert nem magyar, nem keresztény! Mindenkire szükség van! Toljátok!
Polgár Judit nem magyar! Nem keresztény! Nem lehet államfő!!!!” – írják.

A bejegyzés már több ezer like-nál, sok száz (nagyrészt zsidózó) kommentnél és megosztásnál jár. Amikor a „Nem keresztény!” részéhez értem, akkor értettem meg nagyanyám posztumusz igazságát. S nem tudom véletlennek sem tekinteni, hogy Orbán „kurucok sarkaként” aposztrofált kedvenc lapja harsogja ezt az éterbe. Ahogy a filoszemita arcélét előszeretettel mutogató 2010 utáni Fidesz kormányzása alatt sem rendszerhiba volt Takaró Mihály felemelkedése, a Soros- és Zelenszkij-plakátok, Wass Albert és Nyírő József írók rehabilitációja, a Horthy-rendszer tisztára mosása vagy Bayer Zsolt antiszemita kiszólásai.

Nem tudhatjuk, mekkora szerepet játszott az antiszemita acsarkodás abban, hogy Polgár végül visszautasította a felkérést, de feltehetően része lehetett benne. Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró Substack-bejegyzésében hívta fel a figyelmet a párhuzamra, miszerint a rendszerváltás után Szabad György, 1990-94 között az országgyűlés elnöke (MDF), szintén zsidó származása miatt nem vállalta el a köztársasági elnöki tisztséget. Úgy néz ki, Szabad dilemmáját továbbra sem tudtuk meghaladni, és ebben az elmúlt 16 év felelőssége elvitathatatlan.

Ráadásul a zsidó intézményrendszer is asszisztált Orbán kettős játszmájához.

A magyarországi zsidó intézmények a 2010-es években még meglehetősen megosztottak voltak az Orbán-rendszer megítélésében. A Köves Slomó vezette EMIH-Chabad jelentős anyagi támogatásért és politikai hátszélért cserébe a kezdetektől fogva lelkesen támogatta a kormánypártokat, Köves még Hollik István egyik kampányanyagában is feltűnt. A Fidesz antiszemitizmusával szemben is meglehetősen elnézőek voltak Kövesék, a Partizán vele készült interjújában a rabbi sokadjára sem volt hajlandó elismerni a Soros-plakátok antiszemita motívumait.

A másik nagyobb magyarországi zsidó felekezet, a Mazsihisz sokáig kritikus volt a kormánnyal, és kényes ügyekben (Szabadság téri emlékmű, Sorsok Háza, Szakály Sándor antiszemita megszólalása) kifejezetten bátran szállt szembe Orbánnal Heisler András elnöksége alatt. Később azonban a Mazsihisz is a Hit Gyülekezete útjára lépett, és irányba állt. 2023-ban a Mazsihiszre jellemző kiváló ütemérzékkel Grósz Andort, Lázár János egykori tanácsadóját választotta elnökének a szervezet, aki már kizárólag baráti-partneri, minden kritikától mentes kapcsolatot alakított ki a kormánnyal. Bár itt meg kell jegyezni, hogy a Mazsihisz kevésbé egységes, mint az EMIH, bizonyos vezetői Grósz alatt is kritikusak maradtak a Fidesz-KDNP kormánnyal.

Abban, hogy a magyar zsidó közösség jelentős része – főleg a 2020-as évekre – inkább partneri, mint kritikus viszonyt kezdett ápolni a Fidesszel, annak is nagy szerepe volt, hogy Magyarország Izrael legszorosabb európai szövetségese lett. A 2023 óta tartó közel-keleti konfliktusban a háborús bűnök sorát elkövető Izrael és annak miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu akkor is feltétel nélkül támaszkodhatott hazánkra, amikor az európai közösség már komoly kritikákkal illette a zsidó állam hadviselését és a Gázai övezetben okozott humanitárius katasztrófát.

A zsidó civil szervezetek is sokat engedtek korai kritikusságukból. Többek között a Fidesz frakcióvezetői poszt mostani várományosa, Bóka János is gyakori vendég volt rendezvényeken – ahol teret is adtak annak, hogy itt terjessze a kormányzati narratívát –, és Izrael-párti nyilatkozatait is örömmel visszhangozták zsidó felületek.

A rendszerváltás körül felszínre törő antiszemita indulatok – bár megnyilvánulási formái sokat változtak – a mai napig érezhetőek a magyar társadalomban, és az sem bizonyos, hogy enyhültek volna. Amennyiben a Tisza Párt érdemben szeretne a kérdéssel foglalkozni, szembesülnie kell vele, hogy a Fidesz papagáj módjára ismételgetett zéró tolerancia mantrája és egyoldalú Izrael-párti politikája ellenére egy mély gyökerekkel rendelkező társadalmi problémával áll szemben. A legszomorúbb, hogy Polgár Juditnak akaratán kívül kell elszenvednie, hogy rajta csattannak kibeszéletlen, kollektív traumáink. Polgár úgy reagált a Facebook-oldalán, hogy bár élete legnagyobb megtiszteltetése a felkérés, azt érzi, nem képes magára vállalni a megosztott nemzet egyesítését. Megsüvegelendő, hogy így is képes volt a lehető legméltóságteljesebb választ adni a nemtelen támadásokra.