Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A koronavírus hatása a munka világára és a munkavállalókra

Ez a cikk a Szolidaritás a válságban című sorozat része, amelynek célja, hogy a mostani válságot rendszerkritikus szempontból elemezze, valamint konkrét közösségi és mozgalmi megoldásokat mutasson be inspiráció gyanánt. A sorozat első cikke a válságot tágabb kontextusban elemzi, a többi írás pedig az élelmezés, a gondoskodás, a klíma, a lakhatás, a munka és a nők elleni erőszak témáiban szed össze elemzési szempontokat és cselekvési lehetőségeket. A cikkek kollektív munka eredményeként születtek, szerzőik a számos szervezetből és aktivista csoportból a járvány hatására szerveződött Szolidaritási Akciócsoport tagjai. A Szolidaritási Akciócsoportban az alábbi szervezetek tagjai vesznek részt valamilyen formában: A Város Mindenkié, Extinction Rebellion Magyarország, Fordulat folyóirat, Hallgatói Szakszervezet, Helyzet Műhely, Mérce, Nők Egymásért Mozgalom, Partizán, Periféria Központ, Szabad Budapest, Szolidáris Gazdaság Központ, Társadalomelméleti Kollégium.

Ha szeretnél segíteni, vagy valamilyen formában részt venni az Akciócsoport segítségnyújtási akcióiban, akkor lépj be a Szolidaritás a válságban Facebook-csoportba!

A koronavírus-járványból kibontakozó válság sok tekintetben különbözik a legutóbbi, 2008-as válságtól. A kereslet drasztikus visszaesése és a kényszerű karanténok hatására a krízis a munka világában is egyből jelentkezik, ez pedig emberek millióinak életére és megélhetésére van következményekkel.

Az alábbiakban egy rövid helyzetelemzést szeretnénk adni, kitérve a magán- és közszféra megváltozó munkaviszonyaira. Ezután hasznos gyakorlatokat, javaslatokat mutatunk be azzal kapcsolatban, hogy milyen közösségi és mozgalmi válaszok léteznek a mostani helyzetre. A cselekvési lehetőségek olyan alternatívákat kínálnak föl, amelyek egyrészt megakadályozzák, hogy a válság hatására még inkább kizsákmányoló tőke-munka viszony alakuljon ki, másrészt pedig lehetővé teszik, hogy a munkavállalók kiszolgáltatottsága csökkenjen, és hosszabb távon a tőkefelhalmozás kényszerétől függetlenül is elérhetővé váljon a megélhetés.

Cikkünk elsősorban a bérmunka alapú munkavégzésre koncentrál, amely elengedhetetlenül magával vonja a háztartási és reproduktív munkavégzés problémáját és válságát is, amely elsősorban a nőkre hárul. Ezzel külön cikkben foglalkozunk, amit itt lehet elolvasni.

Helyzetelemzés

Ha bármilyen formában érintenek téged az itt leírt problémák és szívesen megosztanád velünk tapasztalataid, írd meg az info@merce.hu címre.

A járvány közvetett és közvetlen hatásai

A koronavírus-járvány elsődleges közvetlen következménye az, hogy veszélyessé válik a munkavégzés. A közegészségügy helyzetéről naponta olvashatjuk, hogy a dolgozóknak nem jut elég fokozott védelmet nyújtó maszk, illetve egyéb szükséges eszközök. A közegészségügy mellett ez azokban a szektorokban is problémát jelent, ahol nem áll le teljesen a termelés, és személyes jelenlétet igényel a munkavégzés: ilyen például az élelmiszeripar, a kis- és nagykereskedelem, a tömegközlekedés vagy a szociális ellátás. Itt a munkásokat továbbra is sokszor védőfelszerelés nélkül dolgoztatják, amely rendkívül veszélyes a dolgozók és a járvány továbbterjedése szempontjából is. Olaszország legsúlyosabban érintett lombardiai tartományában például a szociális munkások 30 százaléka betegedett meg vagy került karanténba a járvány következtében.

Fontos azt is kiemelni, hogy a járványt megelőző időszakokban is teljesen általános volt a rendkívül magas, nem szabályszerű foglalkoztatás: a Pénzügyminisztérium Munkavédelmi Főosztályának 2019-es jelentése szerint

„egyre több a vírusok, baktériumok, gombák és paraziták okozta egészségkárosodás. A szakemberek állítják, hogy a klímaváltozás hatására nő a rovarok és rágcsálók által terjesztett fertőző betegségek száma is, s az ilyen esetek egyre gyakrabban jelennek meg a dolgozói panaszokban.”

A veszélyeztetettség azonban nem csak azokat a szektorokat érinti, ahol nem állhat le a munkavégzés. Lombardiában például a helyi pénzügyi elit kilobbizta, hogy ne csak a létfontosságú, hanem a „stratégiai fontosságú” vállalkozások is tovább üzemelhessenek, mivel az erre vonatkozó kormányrendelet tele van kiskapukkal és kivételekkel. A helyi szakszervezetek erre – és az általánosan nem biztonságos munkakörülményekre – sztrájkkal válaszoltak szupermarketekben, kikötőkben, gyárakban és raktárakban.

Olasz dolgozók sztrájkolnak a koronavírus elleni védelem hiánya miatt (Fotó: SICOBAS)

A jelenlegi helyzetnek vannak azonban olyan hozadékai is, amelyek hosszú távon bizakodásra adhatnak okot: a Ferrari és az AvioAero, valamint Amerikában a General Electric munkásai sztrájkjaikkal megkérdőjelezik, hogy a jelenlegi helyzetben biztos luxusautó-alkatrészeket és repülőgép-hajtóműveket kell-e gyártani lélegeztetőgépek helyett, ezzel pedig nemcsak saját, hanem az egész társadalom érdekeiért állnak ki.

A válságnak közvetett, gyakran beláthatatlan következményei is vannak a munkafeltételekre, melyeket a továbbiakban bővebben is ismertetünk. Ilyenek például a munkahelyvesztés, a gazdasági (rész)leállás, valamint az ágazati, munkahelyi átrendeződések.

Az utóbbiak gyakran intenzívebbé, kockázatosabbá teszik a munkavégzést (például új, gyorsan betanulandó munkafolyamatokat kell elsajátítaniuk a dolgozóknak), melyek további stresszt, pszichés és fizikai kitettséget is jelentenek. Ez pedig gyakran komoly következményekkel jár és ez nemcsak a munkásokra, hanem egész családjukra és háztartásukra terhelődik.

Versenyszféra

A járvány által legsúlyosabban érintett iparágak (mint a turizmus, a vendéglátás, a rendezvényszervezés vagy az autóipar) területén már most tömeges elbocsátásokkal, kényszerű fizetetlen szabadságolással kell szembenéznie a munkavállalóknak helyi és globális szinten is. Noha fizetetlen szabadságot nem lehet egyoldalúan elrendelni a munkajog szerint, a Vasas Szakszervezet arra figyelmeztet, hogy valószínűleg sokakat próbálnak majd rávenni arra, hogy írjanak alá fizetetlen szabadságolásokról szóló szerződéseket.

A tömeges elbocsátások azért jelentenek kiemelt problémát, mert Magyarországon jelenleg a szomszédos országokhoz képest is példátlanul kevés ideig, mindösszesen 3 hónapig jár munkanélküli segély, azt követően pedig havonta 22 800 forint támogatásra lehet csak számítani.

Elsősorban a határozott idejű vagy megbízási szerződésekkel dolgozók, az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint (napi bejelentéssel) foglalkoztatottak, a kölcsönzött munkaerő és a feketén dolgoztatottak vannak veszélyeztetve, mivel őket küldik el leghamarabb a cégek. (A külföldön élők esetében az elbocsátás végzetes körülményeket is teremthet: a munkásszállásokról is elküldik őket, önálló lakhatásuk pedig legtöbb esetben nincsen, így az egyébként is túlterhelt hajléktalan-ellátásba kerülnek, ha nem tudnak hazajutni.)

Az egyéni vállalkozások közül is sokan szünetelnek, például a szépségápoláshoz, sporthoz, előadó-művészeti tevékenységhez kötődő szolgáltatások iránt esik a kereslet. Mivel széleskörű tevékenységeket folytatnak, az egyéni vállalkozóknak, szabadfoglalkozásúaknak nincsen szakszervezete sem, ezért a közös érdekérvényesítés is nehezebb, bár vannak kezdeményezések, amelyek piaci alapon próbálják megszervezni a szabadúszók munkavégzését.

Gyakori az a jelenség is, amikor részleállás történik cégeknél, és a dolgozók csökkentett munkaidőben termelnek. Amerikában két hét alatt 10 millió embert bocsátottak el azonnal, egy két héttel ezelőtti kérdőív szerint pedig a dolgozók további 25 százalékának csökkentették a munkaidejét. Március 20-ig csak Németországban 76 700 cég igényelte a csökkentett munkaidejű foglalkoztatáshoz járó támogatást. Egyre több európai országban a csökkentett munkaidők hatására az állam átvállalja a munkabérek bizonyos százalékának kifizetését, de Magyarországon mostanáig ilyen intézkedés nem született.

Mindezek hatására egy új, kiszolgáltatott munkásréteg jön létre. A főként kelet-európai kölcsönzött és informális munka hiányát pedig már most megérzik Nyugat-Európában: a mezőgazdasági és gondoskodási munkák jelentős részét végzőket a határok lezárása ellenére akarják különleges rendeletekkel visszahívni a centrumországokba.

Az Európán belüli migrációból most mégis sokan hazatérnek, így rengeteg háztartás eshet el attól a plusz bevételtől, amit a külföldi munkavállalás jelentett, és amelyre a magyar gazdaság is nagymértékben épít. A külföldről hazautalt jövedelmek 2010 óta növekednek, GDP-hez viszonyított arányukban Magyarország már 2017-ben élen járt Európában.

Az elbocsátások és részleállások mellett bizonyos ágazatokban, legfőképp a kiskereskedelemben átmeneti fellendülést tapasztalhatunk:

a gyógyszertárakban, élelmiszerüzletekben és futárszolgálatoknál dolgozók munkamennyisége most jelentősen nő. Azonban sok esetben a megugró munkaigény ellenére nem vesznek fel új munkásokat ezek a vállalkozások, hanem a meglévő munkaerőre terhelik rá a növekvő feladatokat és a sokszorosára nőtt forgalom kezelését.

Védõmaszkot viselõ vásárló és árus a Bosnyák téri piacon (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

A távmunka sokak számára nyújthat védelmet a járvány idején, de ez leginkább a jobb társadalmi helyzetű, fehérgalléros dolgozókat érinti: többek között az informatikai szektort, a multinacionális vállalatoknál, startupoknál lévő irodai dolgozókat, és a szabadfoglalkozásúak egy részét (például fordítókat, grafikusokat, illetve azokat a kreatívokat, akik most távolról végezhető foglalkozásokra próbálnak átállni). Az USA-ban például a fehérek 30, és az ázsiai-amerikaiak 37 százalékának van lehetősége otthonról dolgoznia, azonban ez az arány a feketéknél csak 20, a latinóknál pedig 16 százalék.

A home office-ra való áttérés ugyanakkor láthatatlan költségeket terhel a munkavállalókra: például az otthoni munkavégzéshez szükséges technikai eszközök biztosítását, rezsinövekedést, és további háztartási munkákat (mivel a távmunkával megszűnik az olcsó munkahelyi menza). Ezek a változások pedig a nőket érintik legsúlyosabban (különösen az európai félperiférián): gyakran egyszerre hárul rájuk a bérmunka mellett a gyerekek oktatására való figyelem és segítségnyújtás, a megnövekedett házimunka mennyisége és az érzelmi gondoskodás is.

Ez a fokú leterheltség pedig az elvégzett munka minőségében is megmutatkozik előbb-utóbb, így akár bérkiesésre is számíthatnak azok, akiknek a járvány hatására még több fronton kell helytállni egyszerre. Emellett a hirtelen megnövekedő távmunkavégzés azzal is járhat, hogy a munkáltató túlóráztat, heti 5-nél több napon is dolgoztat ellenőrizetlenül. De arról is vannak már hírek, hogy a munkáltatók felvásárolják a kémszoftvereket, hogy számon tudják tartani, hogy munkaidőben mennyire hatékonyan dolgoznak a munkavállalók és milyen oldalakat látogatnak.

Az elbocsátások, kényszerű részmunkaidők, a munka intenzívebbé válása és a megnövekedő távmunka jelenségei nem eleve elrendeltek, és lehet tenni ellenük (lásd lentebb). Azonban a munka törvénykönyvének vészhelyzeti módosítása után szinte semmi nem védi a munkavállalókat, hanem éppen ellenkezőleg, a törvény még kiszolgáltatottabbá teszi őket a járvány okozta gazdasági bizonytalansággal szemben.

Közszféra

A közigazgatásban dolgozók többsége számára a távmunkavégzés egyelőre nem engedélyezett: központi utasítást a miniszterelnökségtől nem kaptak, ami miatt több tízezren nem tudnak megelőzés céljából karanténba vonulni. Az önkormányzatoknál és minisztériumoknál gyakran egymásnak ellentmondó, változó utasításokat közvetítenek (például sokakat hazaküldtek, majd megtiltották az otthoni munkavégzést). Aki mégis szeretne otthon maradni, az a szabadságra kiadott napjaiból teheti ezt meg, esetleg a fizetetlen szabadságot választhatja.

A magyar közszférában dolgozók egyik szakszervezete, az MKKSZ is felkérte a kormányfőt, hogy „az állami és az önkormányzati közigazgatásban és kiemelten a szociális területen dolgozók járványügyi biztonságáért a kormányzat – úgy is, mint munkáltató – külön intézkedéseket érvényesítsen”; de többek között az EMMI és a Külügyminisztérium szakszervezete is a kormányhoz fordult az ügyben.

A köz- és felsőoktatási intézmények bezárásával komoly nehézségekkel találják szemben magukat a pedagógusok is, hiszen az online oktatásra való felkészülésre sokaknak csak egy hétvége állt rendelkezésre.

A problémák itt is széleskörűek: sok családban nincsenek megfelelő technikai eszközök, így gyakran esnek el gyerekek a tanulás, a pedagógusok pedig a munkavégzés lehetőségétől. Emellett a különböző online felületek kiismerése és megtanulása is időigényes, támogatást pedig nem kapnak sem a szülők (akiknek állandó segítsége szükséges a gyerekek tanításánál), sem a tanárok. Rengeteg háztartásban problémát okoz az is, hogy a veszélyeztetett korú nagyszülők tudnának csak vigyázni a gyerekekre, mivel a szülők nem tudnak minden esetben otthonról dolgozni. Ha pedig mégis megoldható a home office, gyakran terhelődik egymásra a munkavégzés, a gyerekkel való foglalkozás és a házimunka is, ahogyan azt korábban említettük.

Összességében tehát az a tapasztalat, hogy rendkívül egyén- és intézményfüggő az, hogy hogyan tanulnak bele a szülők, gyerekek és pedagógusok az online oktatásba – központi, vagy önkormányzati segítséget pedig alig kapnak ebben.

A koronavírus-veszély miatt a röntgenvizsgálathoz védõöltözetet vesz fel egy asszisztens a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház radiológiai osztályán 2020. április 8-án. (FOTó: MTI/Kovács Tamás)

A szociális ellátásban különösen nagy gondot jelent, hogy a dolgozók jelentős része veszélyeztetett korú, vagy a gyerekek miatt korlátozottan vagy egyáltalán nem tud dolgozni, ráadásul ők komoly bérkiesésre is számíthatnak. A hajléktalan-ellátásban is munkaerőhiány van amiatt, hogy sokan munkaképtelenné váltak, miközben a budapesti hajléktalan-ellátásban ezresével jelennek meg a járvány hatására utcára került emberek, akiknek szálláshelyet és ellátást kell biztosítani. (A Város Mindenkié szervezet a fenti okokból kifolyólag önkéntes szociális munkásokat keres jelenleg.) Emellett a zsúfoltság miatt a szállókon tartózkodó, gyakran leromlott egészségi állapotú emberek még inkább kitettjei a járványnak.

Nemcsak az oktatás és a szociális ellátás területein vannak kitett helyzetben a közszférában foglalkoztatottak: a kulturális intézetek dolgozóival sem tudnak hosszabb távon mihez kezdeni az önkormányzatok, így a múzeumokban, kultúrházakban dolgozók, könyvtárosok és rendezvényszervezők helyzete is bizonytalan – különösen, ha a rendkívüli állapot még sokáig érvényben marad.

Hosszútávú problémát jelent az is, hogy a szünetelő szolgáltatások miatt nem lesz bevétele az intézményeknek és a fenntartóknak, így ha akarják, sem tudják majd kifizetni a gyakran munka nélkül maradó dolgozókat.

Közösségi megoldási lehetőségek rövid és hosszú távon

Ha tagja vagy hasonló kezdeményezésnek, vagy szívesen részt vennél ilyen vagy ehhez hasonló akció vagy szervezet alapításában, akkor írj egy rövid bemutatkozó emailt a szolidaritasiakciocsoport@gmail.com címre.

A magyar kormány részéről egyelőre nagyon kevés intézkedés született a munkások védelmére. A legtöbb szabálymódosítás a munkaadóknak kedvez és nem oldja meg azokat az égető problémákat, amelyeket ebben a cikkben is igyekeztünk felsorolni. A bérkiesés és rossz munkakörülmények közvetlen hatásai mellett a járvány okozta létbizonytalanság, túlterheltség és további magánéleti problémák pszichés hatásai szintén felméretlenek. Emiatt még fontosabb közösségi és mozgalmi cselekvésekben gondolkodnunk, hogy sem az anyagi, sem pedig az attól elválaszthatatlan lelki alapú problémáinkban ne maradjunk egyedül, és segíteni tudjunk egymásnak.

Ha van aktív szakszervezet, be kell lépni

A szakszervezetek azért jöttek létre, hogy a dolgozók összefogva, közösen és így egyenlőbb partnerként tárgyalhassanak a munkáltatókkal. Fényük mára kissé megkopott, tagságuk megfogyatkozott, de van még köztük jó pár, amelyik tényleges érdekérvényesítést végez.

A jelenlegi helyzetben ezért mindenképpen érdemes utánanézni, hogy az ember munkahelyén vagy ágazatában működik-e szakszervezet (ehhez ez az adatbázis egy jó kiindulópont lehet) és az mennyire aktív.

Sok jó példát látni, csak néhányat megemlítve: a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete arcmaszkokat rendelt a tagjai számára; a Vasas szintén biztosít maszkokat, illetve folyamatos jogsegély-szolgálatot nyújt; a Vegyészek átfogó követeléscsomaggal álltak elő, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete pedig biztonságos munkafeltételeket és a válságban végzett munkáért dupla fizetést követel. Külföldön ennél radikálisabb esetek is vannak: számtalan szakszervezet kezdett spontán sztrájkokba a járványveszélyt figyelmen kívül hagyó munkakörülmények, valamint az elbocsátások ellen.

Az ilyen és ehhez hasonló, tényleges érdekvédelmet folytató szakszervezetekkel érdemes kapcsolatba lépni és taggá válni, mivel sokat segíthetnek abban, hogy a dolgozók eligazodjanak a munkajogi útvesztőkben és felvehessék a harcot a munkáltatói túlkapások ellen.

A szakszervezeteken túl jogi tanácsadást és sürgős segítségnyújtást más civil szervezetek is nyújtanak. Az Utcajogász például Koronavírus kisokos munkavállalóknak címmel készített kiadványt, amely ezen a linken érhető el. Az e cikksorozatot jegyző, több aktivista csoportból alakult Szolidaritási Akciócsoport pedig közösségi maszkvarrást szervez a rászoruló dolgozóknak. Az akcióhoz ebben a Facebook-csoportban lehet csatlakozni.

Ha nincs szakszervezet, csinálni kell

Szakszervezetek Magyarországon elsősorban régebben létező iparágakban, nagyvállalatoknál és a közszférában vannak. Emiatt rengeteg munkavállaló marad magára a munkahelyi érdeksérelmeivel. Egyre több helyen alapítanak azonban szakszervezeteket világszerte olyan iparágakban, amelyek úgy pörögnek fel a válság idején, hogy közben jellemzően kiszolgáltatott formában foglalkoztatják az embereket.

Rendelt ételt szállít házhoz egy futár egy budapesti gyorsétterembõl (MTI/Balogh Zoltán)

Ennek jellemző példája a futárok esete: az egyéni vállalkozóként dolgoztatott futároknak sokszor még betegszabadság sem jár. A Deliveroo nevű amerikai ételfutár platformnál ezért több vadsztrájk is zajlott az elmúlt években, melyek sokszor sikerrel jártak. Ezek a sztrájkok igyekeztek összefogni a cég (hivatalosan egymást nem is ismerő) futárait, és a jobb munkakörülményekért folyó küzdelembe csatornázni a dolgozók elégedetlenségét. Az biztos, hogy egy futárcég esetében nem tudnak ugyanúgy megszerveződni a dolgozók, mint régen egy gyárban, ahol egy térben töltötték az egész napjukat. Ezért ezek a kezdeményezések azt használják ki, hogy a futárok sokszor találkoznak az éttermekben és a pihenőpontokon, illetve sokszor vannak informális kommunikációs csatornáik is (például Whatsapp-csoportok).

Miután a nemzetközi házhozszállító-platformok elleni szerveződések már számos országban megjelentek, ezek a kezdeményezések 2018-ban közösen megalapították a Futárok Nemzetközi Szövetségét (TFC), amiben egyszerre vesznek részt futár-szövetkezetek és szakszervezetek is. A jelenleg zajló futársztrájkokról ebben a cikkben lehet informálódni.

Egy másik példa napjaink Amerikájából: Denverben alakulóban van egy szakszervezet, amely a helyi vendéglátó- és szolgáltatószektorban dolgozókat tömöríti, akik most elveszítették állásukat. Az új szervezet lakbér- és rezsifizetési moratóriumért küzd. Az utóbbi példa már csak azért is fontos, mert Magyarországon a turizmusban, vendéglátásban és a szolgáltatószektorban dolgozók szervezettsége rendkívül alacsony.

A fenti példák azonban jól mutatják, hogy van esély olyan ágazatokban is szakszervezetet szervezni, ahol korábban egyáltalán nem létezett az érdekérvényesítésnek ez a formája. A futárok példájához visszakanyarodva: a válság miatt bezárni kényszerült Gólya közösségi ház néhány tagja jelenleg futárszövetkezet indításán dolgozik, amely szolidáris alternatívát mutathat a piaci alapon megszervezett futárcégekkel szemben.

Bedőlő vállalkozások dolgozói tulajdonba vétele

A szakszervezet mellett a dolgozói önszerveződés másik nagy múltú intézménye a szövetkezet. Ez egy olyan vállalkozási forma, amelyben a dolgozók egyben tulajdonosok is: mindenki vásárol valamekkora részjegyet az adott cégben és a tulajdonrész méretétől függetlenül egy szavazattal rendelkezik az adott vállalkozás fontosabb ügyeit illetően.

Ennek a formának az a nagy előnye a hagyományos piaci modellel szemben, hogy a dolgozóknak beleszólása van a cég legfontosabb ügyeibe.

Közösen döntenek például arról, hogy pontosan hogy szervezzék meg a munkát, de arról is, hogy a közösen megtermelt profittal mihez kezdjenek. Ennek a vállalkozási formának különös jelentősége van a gazdaság fenntarthatóbb átalakítása szempontjából, mert lehetővé teszi, hogy ne a befektetők profitigénye, hanem a dolgozói közösség igényei alakítsák a vállalkozás tevékenységét.

A magyarországi szövetkezeti mozgalom ma nincs különösebben jó helyzetben, aminek sok oka van: a szocialista szövetkezetesítéshez fűződő rossz emlékek, a létező szövetkezetek rendszerváltás utáni lerombolása, és az, hogy a magyar szövetkezeti jog jóval kevésbé rugalmas, mint más országokban, és hiányoznak a szövetkezetekre szabott finanszírozási formák.

Szövetkezetek azonban így is léteznek, az agrárszektortól a szociális szövetkezetekig.

A világ más részeihez hasonlóan Magyarországon is a 2008-as válságra adott válaszként az utóbbi években egy új, szolidáris szövetkezeti hullám indult el. Erre többek által ismert példa a nyolcadik kerületben évek óta szövetkezeti alapokon működő Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszó, amely nemrég hosszú posztot írt a szövetkezetiség céljairól és mikéntjeiről. Emellett a nemrég indult Szolidáris Gazdaság Központ is foglalkozik szövetkezeteknek szóló segítségnyújtással és tanácsadással. A járvány okozta gazdasági válság kezelésében a munkások számára fontos eszköz lehet az új szövetkezetek alapítása, de ilyen lehet a válság miatt bedőlő cégek dolgozói tulajdonba vétele és közösségi célokra való átalakítása is, ahogy az korábbi válságok idején máshol a világon történt.

A cikk elkészültéért külön köszönet illeti a Helyzet Műhely és a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tagjait.

Kiemelt kép: Thury Lili