Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A járvány egyik tétje, hogy a spekuláció vagy a lakók érdekei győznek-e a lakáspiacon

Ez a cikk a Szolidaritás a válságban című sorozat része, amelynek célja, hogy a mostani válságot rendszerkritikus szempontból elemezze, valamint konkrét közösségi és mozgalmi megoldásokat mutasson be inspiráció gyanánt. A sorozat első cikke a válságot tágabb kontextusban elemzi, a többi írás pedig az élelmezés, a gondoskodás, a klíma, a lakhatás, a munka és a nők elleni erőszak témáiban szed össze elemzési szempontokat és cselekvési lehetőségeket. A cikkek kollektív munka eredményeként születtek, szerzőik a számos szervezetből és aktivista csoportból a járvány hatására szerveződött Szolidaritási Akciócsoport tagjai. A Szolidaritási Akciócsoportban az alábbi szervezetek tagjai vesznek részt valamilyen formában: A Város Mindenkié, Extinction Rebellion Magyarország, Fordulat folyóirat, Hallgatói Szakszervezet, Helyzet Műhely, Mérce, Nők Egymásért Mozgalom, Partizán, Periféria Központ, Szabad Budapest, Szolidáris Gazdaság Központ, Társadalomelméleti Kollégium.

Ha szeretnél segíteni, vagy valamilyen formában részt venni az Akciócsoport segítségnyújtási akcióiban, akkor lépj be a Szolidaritás a válságban Facebook-csoportba!

Az elmúlt 10 évben súlyos lakhatási válság alakult ki Magyarországon, a koronavírus-járványt követő gazdasági válság pedig sokak számára valószínűleg tovább fokozza majd a lakhatási problémákat. Az alábbiakban arról lesz szó, hogy a jelenlegi tudásunk szerint milyen hatással lehet a kibontakozó válság a lakhatásra, illetve hogy milyen közösségi válaszok léteznek a felmerülő problémákra.

Helyzetelemzés

A válság legnyilvánvalóbb rövidtávú hatása az lesz, hogy a hirtelen munkanélkülivé vált vagy fizetetlen szabadságra küldött emberek jóval nehezebben tudják majd kigazdálkodni a lakásaik bérleti díját, a rezsit és a tartozásaikat (a kormány hitelmoratóriumot rendelt el az év végéig, ám a végrehajtókhoz került tartozásokat továbbra is behajtják). Ugyanakkor a karantén és a határzár a lakhatási szükségletek szempontjából pozitív változásokat is hozhat a lakáspiacon: a turizmus leállása miatt sok olyan lakás válhat elérhetővé, amiket eddig Airbnb-zésre, vagyis külföldi turisták elszállásolására használtak. Ezeknek az ingatlanoknak a megjelenése, valamint a munkanélküliség növekedése miatt csökkenő fizetőképes kereslet akár le is nyomhatja az albérletek árát.

Ha a járvány hatására te is szembesültél az itt leírt vagy ezekhoz hasonló lakhatási problémákkal, és szívesen megosztanád velünk tapasztalataid, írj nekünk az info@merce.hu címre!

A koronavírus-járvány közvetlen és rövidtávú hatásai mellett azonban a lakhatási válság mélyebb okait is érdemes megvizsgálni ahhoz, hogy a megoldásokról gondolkozni tudjunk.

Ha teszünk egy lépést hátra, akkor azt látjuk, hogy a válság idején felerősödő problémák alapvetően az ingatlanpiac szerkezetéből fakadnak. Jelenleg Magyarországon a lakhatás terén a magántulajdon dominál – az állami, önkormányzati vagy közösségi-szövetkezeti tulajdonban lévő lakások száma elenyésző. Másrészt a lakáspiac a pénzpiaci befektetések és a lakossági megtakarítások terepeként működik: azaz a lakhatás terén a lakáspiacból kivonható profit szempontjai dominálnak és nem a lakást keresők igényei. Ez több okból is probléma:

  • a legtöbb ember csak hitelből tud saját lakáshoz jutni, a mostanihoz hasonló válságok idején pedig a hitelek fizetése brutális terheket rak a háztartásokra;
  • egy szinte kizárólag magántulajdonon alapuló lakáspiacon lényegében nem létezik megfizethető lakhatási alternatíva azok számára, akiknek a lába alól kicsúszik a talaj – akkor is piaci árat kell fizetni a lakásért, ha történetesen egyik napról a másikra megszűnik az ember munkahelye (ahogy azt most sokan megtapasztalják);
  • a magántulajdonon alapuló lakásrendszerek nem rugalmasak, vagyis ha megszűnik egy csomó munkahely a környéken, amiatt bedőlnek a környék ingatlanárai is, így a tulajdonosok nem tudják eladni a házaikat és nem tudnak elköltözni máshova, ahol van munka;
  • ha a bérlakáspiacon kiadó tulajdonosok nagy része magánszemély, akkor válságok idején nehezebb lakbérfizetési moratóriumot elrendelni, mert lehet, hogy a lakást kiadó emberek egy része is elvesztette az állását és a lakbér maradt az egyetlen jövedelme.

Új Építésű Lakóingatlanok a Corvin Sétányon, Budapest VIII. kerületében 2013. október 29-én. (MTI Fotó: Honéczy Barnabás)

Mindezzel szemben ha jelentős számú lakás lenne non-profit alapon működő intézményi szereplők tulajdonában a lakáspiacon, akkor az egy hasonló válsághelyzetben sokkal jobban tompítaná a lakhatási problémákat. Az állami, önkormányzati és közösségi-szövetkezeti tulajdonban lévő lakásokban ugyanis megfizethető áron, sokszor a piaci árnál jelentősen alacsonyabb bérleti díjért lehetne lakást bérelni. Emiatt kevesebb ember kényszerülne arra, hogy hitelt vegyen fel, a munkájukat elveszítő emberek pedig könnyebben jutnának lakbérfizetési haladékhoz, olcsóbb bérleményhez, vagy új lakáshoz egy olyan környéken, ahol még van munka. Ebből a szempontból Matolcsy György javaslata a „vállalkozói” (azaz profitorientált) bérlakásépítés támogatásáról nem tűnik jó ötletnek: ehelyett olyan non-profit megoldásokra lenne szükség, amelyek egy válság idején nem felerősítik, hanem tompítják a negatív társadalmi hatásokat.

A koronavírus-járvány után kialakuló válság egyik legfontosabb tétje lakhatási szempontból az lehet tehát, hogy megerősödik-e a magántulajdonon alapuló rendszer, vagy elindulunk egy vegyes tulajdonú rendszer irányába.

Ha valóban csökkenni kezdenek az ingatlanárak a válság hatására, akkor mindkettőre van esély: az olcsón piacra kerülő lakásokat és épületeket ugyanis jellemzően azok fogják felvásárolni, akiknek még válság idején is van elég tőkéjük – tehát vagy a tőkeerős magánszemélyek és vállalatok, vagy az állam és a nagyobb önkormányzatok.

A hírek szerint a Blackstone és más gigantikus befektetési alapok már dörzsölik a tenyerüket, de kellő politikai akarat esetén a progresszív kormányok és önkormányzatok komoly lépéseket tehetnek a társadalmilag romboló spekuláció ellen a köztulajdon kiterjesztésével. Utóbbit a piacra kerülő lakások felvásárlásával is el lehet érni, vagy akár úgy is, hogy az állam vagy az önkormányzat megveszi egyes csődbe ment cégek iroda- vagy raktárépületeit, és átalakítja azokat lakóingatlanná.

Közösségi megoldási lehetőségek rövid és hosszú távon

Ha tagja vagy hasonló kezdeményezésnek, vagy szívesen részt vennél ilyen vagy ehhez hasonló akció vagy szervezet alapításában, akkor írj egy rövid bemutatkozó emailt a szolidaritasiakciocsoport@gmail.com címre.

Üresen álló ingatlanok azonnali hasznosítása 

A járvány hatására sok ember keres sürgősen lakást: ilyenek például a kollégiumokból néhány nap leforgása alatt kilakoltatott diákok Budapesten, illetve a munkásszállókról egyik napról a másikra elküldött munkások vidéken; a fertőzésveszélynek fokozottan kitett egészségügyi dolgozók, akik nem szeretnék megfertőzni a családtagjaikat; hajléktalanságban és lakhatási szegénységben élők, akik a zsúfolt szállók és leromlott egészségi állapotuk miatt fokozottan ki vannak téve a koronavírus veszélyeinek; vagy a karantén idején valószínűsíthetően elszaporodó családon belüli erőszak áldozatai.

Hallgatók várakoznak a kiköltözésre a Pécsi Tudományegyetem Szalay László Kollégium épülete elõtt Pécsen 2020. március 16-án. (MTI/Sóki Tamás)

Másrészt sok lakás szabadul most fel a turizmus és az Airbnb-piac bedőlése miatt – a lakhatást keresők és az üres lakással rendelkezők pedig különböző spontán szerveződéseknek köszönhetően elkezdték megtalálni egymást. A Hallgatói Szakszervezet közösségi kampánya például több tucat kollégiumból kilakoltatott diáknak talált átmeneti szállást, a Budapesti Airbnb közösség az egészségügyi dolgozókért nevű önszerveződő Facebook-csoport pedig a fertőzésveszély miatt a családjuktól elköltözni kényszerülő orvosok és nővérek számára ajánl fel lakásokat.

Külföldi esetek közül érdemes megemlíteni Párizs és London példáját, ahol a városvezetés a hirtelen megürült hotelekben szállásolja el a hajléktalan embereket, hogy ők is karanténba tudjanak vonulni. Los Angelesben pedig 12 üresen álló ingatlant foglaltak el hajléktalanok, hogy ne a túlzsúfolt szállókon és a garantált fertőzésveszélyben kelljen átvészelniük a járványt.

Rezsi- és lakbérstop követelése

A kormány elrendelte a kilakoltatások leállítását a járvány idejére, a kilakoltatási stopot ugyanakkor fontos lenne kiterjeszteni a munkásszállókra is: számos dolgozó kényszerült munkásszállókon lakni, az azonnali leépítések miatt pedig őket a szállókról is kiteszik, sokszor úgy, hogy nem nem tudnak azonnal hova menni.

A politikai követelések a rendkívüli helyzetre való tekintettel ennél is tovább mehetnek: Olaszország, Franciaország és Spanyolország mintájára a kormány elrendelhetné, hogy a válság idején ne kelljen rezsit fizetni. Az első fontos lépés ebbe az irányba az volt, amikor a Nemzeti Közművek és az E.On bejelentették, hogy senkinél nem kapcsolják ki az áramot és a gázt a járvány idején – ám a tömeges elbocsátások és fizetetlen szabadságolások idején ennél jóval többre van szükség: azonnali rezsi- és lakbérstopra.

Ezzel kapcsolatban A Város Mindenkié indított online kampányt: a követeléseiket és a petíciót ezen a linken lehet elérni.

Bérlői önszerveződés

Albérlőnek lenni meglehetősen kiszolgáltatott helyzetet jelent: az embernek egyedül kell alkudoznia a főbérlőjével, ami az albérletárak elmúlt években megfigyelhető robbanása, vagy a mostanihoz hasonló vészhelyzet idején különösen nehéz feladat. Ráadásul sok lakáskiadás feketén történik, ezért ezekben a helyzetekben teljes mértékben a főbérlő jóindulatára van bízva, hogy tekintettel van-e az albérlő helyzetére és igényeire vagy sem.

A bérlői szakszervezet egy olyan szerveződési forma, ami a kiszolgáltatott helyzetben lévő albérlőket köti össze, hogy közös fellépéssel kezeljék a bérlői problémákat.

Egy bérlői szakszervezet céljai és tevékenységei sokfélék lehetnek: nyújthatnak jogi segítséget a tagoknak főbérlői visszaélések esetén, küzdhetnek a bérlői viszonyok kifehérítéséért (azaz azért, hogy szerződésbe foglalják a bérleti feltételeket, például az éves lakbéremelés maximumát), és a bérleti díjak befagyasztásáért, vagy csökkentéséért is felvehetik a harcot.

A részletekkel kapcsolatban érdemes tanulmányozni például a barcelonai, vagy a londoni bérlői szakszervezetet – előbbiről itt olvasható egy rövid magyar nyelvű interjú.

A Város Mindenkié csoport 7. Lakásmenete 2017-ben. (Fotó: ©GABRIELLA CSOSZÓ/ FREEDOC)

A koronavírus-járvány idején, illetve az azt követő időszakban azért lehet releváns bérlői szakszervezetek alapítása Magyarországon, mert a várhatóan megtorpanó, sőt talán csökkenő ingatlanpiaci árak mellett az albérlőknek esélye nyílhat arra, hogy a mára irreálisan magas bérleti díjakat újratárgyalják – ezt pedig jóval hatékonyabban lehet kollektív módon, hasonló helyzetben lévő emberekkel összefogva csinálni.

Piaci ingatlanok közösségi hasznosítása

Ez a megoldási lehetőség már a középtávra vonatkozik, és a 2008-as gazdasági válságot követő időszak lakhatási mozgalmaiból merít ihletet. A 2008-as összeomlás során az ingatlanpiac is padlót fogott, sok iroda- és lakóépület állt kihasználatlanul Európa-szerte. Ezek némelyikét közösségi kezdeményezések (kulturális csoportok, lakóközösségek, aktivisták) vették bérbe rendkívül olcsón – a tulajdonosoknak ugyanis még rezsiért vagy fenntartási díjért is megérte kiadni az egyébként üresen álló ingatlanokat.

Ennek egyik példája a hollandiai Stad in de Maak (magyarul: Alakuló város) nevű projekt, amelynek keretén belül fiatal művészek és építészek tíz kihasználatlan ingatlant újítottak fel és alakítottak át olyan terekké, amelyek egyszerre szolgáltak közösségi, munka- és lakóhelyként.

A válságot követő 10 évben ezeknek a gyakorlatnak az alapján Európa-szerte kiépültek a közösségi lakhatást és más közösségi ingatlanhasználatot megalapozó új intézményi formák, finanszírozási lehetőségek, valamint helyi és régiós együttműködések. Minderről Polyák Levente Cooperative City című könyvében lehet bővebben olvasni. A koronavírus-járványt követő gazdasági összeomlás hatására feltehetően ismét sok iroda-, gyár- és raktárépület üresedik majd meg, ami újra beindíthatja a közösségi ingatlanhasználat fentiekhez hasonló gyakorlatait.

Lakbérsztrájkot hirdettek egy brooklyni bérház lakói, mivel a járvány miatt nem tudják fizetni a lakbért, az ingatlan tulajdonosa pedig nem hajlandó áthidaló megoldásokról tárgyalni (Fotó: TWITTER / EMMA WHITFORD)

Bérlői lakásszövetkezetek alapítása

Ahogy azt már a helyzetelemzésben jeleztük, a szinte kizárólag a magántulajdonon alapuló lakásrendszer rengeteg embernek nem képes megoldást nyújtani sem az elmúlt években elszabaduló ingatlanárak, sem pedig a koronavírus-járvány miatt kialakult problémákra. Éppen ezért szükség van alternatív, non-profit alapon működő lakhatási intézmények kiépítésére.

Ilyen lehet az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő bérlakásállomány bővítése, vagy a szociális lakásügynökségek elterjesztése, amikről sok szó esett már az elmúlt években.

Emellett létezik egy másik alternatíva is: az ún. bérlői lakásszövetkezet.

Ennek a modellnek a részleteiről, magyarországi alkalmazási lehetőségeiről a Periféria Központ nemrég jelentetett meg egy részletes szakmai anyagot. Eszerint „bérlői lakásszövetkezetek alatt olyan kollektív tulajdonban lévő, a bérlők által alulról szerveződő módon, kollektívan üzemeltetett lakóépületeket értünk, amelyekben a lakbérek hosszú távon és garantáltan megfizethetőek.” A modell több országban – például Németországban és Uruguayban – évtizedek óta sikeresen működik, a Rákóczi Kollektíva nevű szervezetnek köszönhetően pedig már Magyarországon is történtek lépések a modell elterjesztésére.

A járványhelyzetben a bérlői lakásszövetkezet a piacinál garantáltan olcsóbb és kiszámíthatóbb lakhatás mellett azért lehet még releváns alternatíva, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a közösségben élő emberek megosszák mindennapi feladataikat és terheiket. Egy nagyobb lakásszövetkezetben lakó szülők például közösen tudják megszervezni gyerekeik felügyeletét, a nyugdíjasok pedig ugyanígy megoszthatják a bevásárlással vagy egyéb házimunkákkal járó terheket. A Periféria Központ munkatársai a Szolidáris Gazdaság Központ tagjaival közösen aktívan dolgoznak azon, hogy ezt a modellt Magyarországon alkalmazzák és terjesszék.

Kiemelt kép: Thury Lili