Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hogy ne egyedül álljunk szembe a főbérlővel

Barcelonában bérlőszakszervezet alakult. A mozgalom célja, hogy a bérlők ne egyedül, tehetetlenül álljanak szemben a főbérlővel, hanem kollektíven tudjanak jobb körülményekért és megfizethető bérleti díjakért alkudni. A szakszervezet ezen túl országos szinten is harcol a közösségi lakásállomány növeléséért és méltányos lakbérekért. Irene Sabetével, a Bérlők Szakeszervezetének aktivistájával Gagyi Ágnes készített interjút.

kép: Sindicat de Llogaters i Llogateres

Ahogy a lakásárak és albérletárak egyre nőnek, a bérlőszakszervezet egyre jobb ötletnek tűnik. El tudnád mondani, hogy a nemrégiben alakult bérlőszakszervezetetekben mik a realisztikus célkitűzéseitek, és hol tart most a kezdeményezés?

A Sindicat de Llogaters i Llogateres (Bérlők Szakeszervezete) a bérlőket próbálja összehozni, ezzel ellenáll a spanyol társadalomban hagyományosan jelen lévő megvetésnek, ami a lakhatásnak ezt a formáját illeti. Ez az elutasítás annak köszönhető, hogy a társadalom széles körben részesíti előnyben a lakástulajdonlást, az emberek arra törekednek, hogy tulajdonossá váljanak.

A tulajdonlás preferálása és a tulajdonlásra törekvés persze nem egy kulturális tulajdonság, amint azt gyakran hangoztatják, hanem az elmúlt évtizedekben létrejött strukturális körülményekből, a jogszabályokból és lakhatási politikákból fakad.

Mondhatjuk úgy, hogy azt szeretnénk, ha a lakásbérlés legitim helyzetként lenne újra elismerve, egyes esetekben akár mint megfontolt választás. Ehhez meg kell erősödnünk, meg kell ismernünk a – jelenleg túlságosan is korlátozott – jogainkat, és elő kell segítenünk a kollektív alku lehetőségét.

Ezen túl tervezünk törvényi változásokat is kezdeményezni, ami által elérhetjük a fő célunkat, hogy a lakbérek „méltányosak” legyenek. A „méltányos lakbér” három legfontosabb ismérve a megfizethetőség, a stabilitás és az, hogy a lakás állapota megfelelő legyen, és megfelelő helyen legyen.

Irene Sabaté antropológus, a Barcelonai Egyetem óraadója, ahol gazdasági antropológiát, a fogyasztás antropológiáját, városi antropológiát és a társadalmi mozgalmak antropológiáját tanítja. Kutatásaiban politikai gazdaságtannal, kölcsönösséggel, állami ellátásokkal, a munka és a társadalmi újratermelés kérdéseivel, lakhatással, adóssággal és hitelezéssel, valamint a financializációval foglalkozik. A barcelonai Sindicat de Llogaters i Llogateres aktivistája.

Hogyan illeszkedik a ti kezdeményezésetek a Barcelonában és Spanyolországban folyó más küzdelmekhez? Van a munkátokban valamilyen kiemelt szerepe a Barcelona en Comúnak [1] vagy a Podemosnak[2]?

A mozgalmunk a politikai pártoktól független. Az utcán és a közigazgatás minden szintjén egyaránt folytatunk politikai akciókat. Barcelonában a Barcelona en Comúval folytatunk nyilvános párbeszédet a helyi lakhatási politikákról. Épp mostanában nyújtottunk be más társadalmi mozgalmakkal közösen egy kezdeményezést, amely konkrét lépésekkel növelné a közösségi lakásállományt. Ebben is, és az alulról szerveződő mobilizálás, tiltakozások és engedetlenségi formák elősegítésében is együttműködünk más városi mozgalmakkal, szomszédsági gyűlésekkel és a PAH-val[3] is. Más követelésekért, mint például a lakbérek szabályozásáért és a szerződések biztonságossá tételéért a spanyol vagy a katalán törvényhozás szintjén kell küzdenünk, mivel a lakbérpiacról szóló törvényeket itt hozzák. Mi minden parlamenti pártot számon kérünk ebben a tekintetben, és emellett elősegítjük azt is, hogy a bérlők más spanyol városokban is megszerveződjenek. Természetesen a Podemosra lehetséges szövetségesként tekintünk a jelenlegi országos szabályozás megváltoztatásáért folytatott küzdelemben, noha a mi programunk nagyratörőbb, mint az övék.

Irene Sabeté

Részt vesztek Spanyolország határain átívelő szerveződésekben, vagy tervben egy ilyen létrehozása?

Kapcsolatban vagyunk régóta működő bérlői társulásokkal Németországban, Svédországban és az Egyesült Államokban, és újabban szerveződőkkel Londonban és Írországban. Többünknek van bérlői tapasztalata olyan országokban, ahol ezek a szervezetek kritikus szerepet játszanak a bérleti szektorban uralkodó állapotokkal kapcsolatos tárgyalásokban, és nagyon sokat merítettünk az ő tapasztalataikból. A Nemzetközi Bérlőszakszervezetnek (International Union of Tenants) nem vagyunk tagjai, de velük is kapcsolatban vagyunk.

Mesélnél egy kicsit a szakszervezet létrehozásának történetéről nekünk, akik Kelet-Európából eltérő háttérrel próbáljuk elképzelni ezt a folyamatot?

A szakszervezet körülbelül huszonöt különböző hátterű ember – aktivisták, szakértők és akadémikusok – találkozásából jött létre.

A társaság a barcelonai bérleti helyzet közös diagnózisából indult ki: egy újabb lakáspiaci buborékot láttunk, ami veszélyeztette a lakhatáshoz és a városhoz való jogot.

Más, már létező társadalmi mozgalmak is részt vettek a Sindicat de Llogaters létrehozásában, akik a kezdeti időszakban tapasztalatukkal és infrastruktúrájukkal nyújtottak segítséget. A szakszervezetet mint bérlők kollektív szerveződését – előbb Barcelonában, majd a  régióban – a város lakhatási küzdelmeinek erős hagyománya inspirálta, és az, amit más európai országokban működő bérlőszakszervezetekről és céljaikról tudtunk. Egy kiáltvány terjesztésével döntési folyamatot indítottunk arról, hogy hogyan kellene felépülnie a szervezetnek, majd 2017 májusában a szakszervezet a nyilvánosság elé lépett, és elkezdtünk tagokat toborozni. Jelenleg körülbelül 1.200 tagunk van, a különböző bizottságokban 70 aktivista dolgozik.

Lakhatást Most cikksorozatot az Utcáról Lakásba Egyesület és a Mérce indította el, hogy a legégetőbb lakhatási problémák a felszínre kerüljenek, és hogy megmutassuk, az olyan lakásgondok mint a lakásszegénység, az egekbe szökő albérletárak, a kizárólag a felső osztályoknak kedvező lakástámogatási programokat helyettesíteni lehet felelős lakáspolitikával.

A sorozat elindítása egyben felhívás is a Kettős Mérce olvasóinak: ha szívesen írnál véleménycikket a lakhatási kérdésekről, ha megosztanád saját lakhatással kapcsolatos gondjaidat, küzdelmedet, ha olyan csoportnak, szervezetnek vagy a tagja, amelyik ilyen kérdésekkel foglalkozik, akkor itt a lehetőség! Küldd el írásod a merce.lakhatastmost@gmail.com címre! (A cikkek szerkesztésének és közlésének jogát fenntartjuk.)

Te társadalomkutatóként a lakhatás kérdésével és megannyi ezzel összefüggű problémával foglalkozol, a kutatásaid felől nézve miben látod a bérlőszakszervezet jelentőségét, és mit emelnél ki a szervezési folyamatból?    

Antropológiai szempontból a legérdekesebb fejlemény, aminek tanúi vagyunk, talán az, ahogyan a bérlők kollektív cselekvésre képes emberekként lépnek fel ebben a folyamatban. A kollektív alku normalizálása, magától értedővé tétele, amire törekszünk, éles ellentétben áll a korábbi helyzettel, amikor a főbérlővel egyenként szemben álló bérlők teljes tehetetlenségét lemondóan szemlélte a társadalom. Ez a tehetetlenség, amit a múltban magától értetődőnek feltételeztünk, most egyre inkább megkérdőjeleződik, különösen a nagy lakásállományok fölött őrködő tulajdonosok esetében. Ezeknek a nagy tulajdonosoknak a létezését mindeddig homály fedte, mivel a nyilvánosság számára nem elérhetőek a tulajdonosi szerkezetre vonatkozó adatok.

A meghatározó elgondolás szerint ugyanis a spanyol társadalom egy „lakástulajdonosi társadalom”, ahol a lakások az őket benépesítő középosztályi háztartások kezében vannak, akik esetleg főbérlőként egy másik, örökölt, vagy befektetésként vásárolt lakás felett is rendelkeznek. Ez egy lefegyverző elgondolás, hiszen ennek az elképzelésnek az alapján állva nehezen lehet a bérleti árak robbanását olyan társadalmi ügyként felfogni, amelynek az alapja a tulajdonosok és tulajdon nélküliek helyzete közti különbség.

A küzdelmünk arról is szól, hogy ezt az alternatív elgondolást elterjesszük, és léptünk is előre ebben a tekintetben.

Fordította: Papp Gáspár

[1] – A Barcelonát jelenleg kormányzó platfrom, amely baloldali pártokból és társadalmi mozgalmakból jött létre 2014-ben. Programjukban központi helyet foglal a lakhatás megfizethetővé tétele, a turizmus élhető keretek közé szorítása és a társadalmi részvétel erősítése. Barcelona polgármesterét, Ada Colaut is ők adják.

[2] – Újbaloldali, populista párt Spanyolországban. A 2016-os parlamenti választásokon a szavazatok 21 %-át szerezték meg.

[3] – Plataforma de Afectados por la Hipoteca (Jelzáloghitelesek Platformja), egy rendkívül sikeres, Spanyolország-szerte működő lakhatási mozgalom, amely elsősorban a 2008-as gazdasági válság nyomán kipukkadó lakhatási buborék miatt lakászvesztéssel fenyegetett emberek megszerveződésére és kölcsönös segítségnyújtására alakult, de a lakhatás megfizethetőségéért is küzdenek.

Olvass tovább!