Egy kicsi, ökológiailag érzékeny, történetileg is kisebb gazdaságokhoz kapcsolódó ágazat próbál fennmaradni egy olyan gazdasági és élelmiszer-ellátási rendszerben, amely alapvetően a nagy mennyiségű, egységes és olcsó termékekre épül, és nehezen tud mit kezdeni a sérülékenyebb, gondoskodásigényesebb termelési formákkal. A fennmaradás egyik kulcsa, hogy lesznek-e olyan vevői közösségek, amelyek támogatják ebben a gazdákat.
Magyarországon ma összesen 852 hektáron termesztenek ribizlit, az éves termés pedig körülbelül 2000 tonna. Ez elsőre nem tűnik kevésnek. De ha ezt a mennyiséget elosztanánk az ország lakói között, fejenként nagyjából 20 dkg jutna. Egy kis tál gyümölcs. Egy évre.
Az eredetileg erdei gyümölcsöt a lakosok évszázadokig a börzsönyi hegyekben szedték, és sok családnak fontos volt a megélhetéshez. Innen került át a növény először kiskertekbe, majd az 1930-as, 40-es évek környékén elindult a nagyobb területeken való termesztése. A termelőszövetkezetek (TSZ-ek) idejében egész termelőkörzetet (azaz egy klimatikus, talajtani és gazdasági adottságai alapján leginkább alkalmas, összefüggő földrajzi területet) szerveztek számára, az 1980-as években a hazai ribizlitermesztés volumene a 25 000 tonnát is megközelítette.
A rendszerváltás után magánkézbe került termőterületeken végül kisléptékű családi gazdaságok kezdtek működni, az ágazat mai térképe is ezt a szerkezetet mutatja.
2009-ben a gazdasági válság hatására a felvásárlási árak kilogrammonként 50 Ft-os árra, a korábbi évek harmadára zuhantak vissza. Az ágazat gyorsan és pánikszerűen reagált. Az ültetvényeket felszámolták, vagy egyszerűen nem újították meg. Mára Magyarországon mindössze 284 ribizlitermesztő gazdaság maradt talpon.
Amikor a valaha volt vízmegtartó rendszer is odavész
Miközben az ágazat zsugorodásában nagy szerepe volt a klímaváltozásnak is, a Börzsöny és a Cserhát peremvidékei még ma is képesek olyan mikroklímát biztosítani, ahol ez a gyümölcs meg tud maradni. Nem véletlen, hogy a termőterület közel fele Pest megyében található, és a termesztés súlypontja az északi hegyvidéki, dombsági térségekhez kötődik.
Ez a földrajzi koncentráció azonban nem erő, hanem inkább törékenység. A ribizli termesztése ugyanis szorosan függ azoktól a helyi ökológiai feltételektől, amelyek az utóbbi évtizedekben folyamatosan változnak. A csapadék egyre kiszámíthatatlanabb, mennyisége, eloszlása is szélsőséges, így hosszabb száraz időszakok alakulnak ki, miközben a táj vízmegtartó képessége romlik. A klímaválság hatásai ebben a térségben is egyre erősebben jelentkeznek, és egy olyan növény esetében, amely kiegyenlített körülményeket igényel, ez különösen nagy kockázatot jelent.
A börzsönyi Menyhárt család generációk óta foglalkozik ribizlitermesztéssel, jelenleg Máté, Anna és Péter viszik a gazdaságot. Nemcsak az egyre kézzelfoghatóbbá váló klímaváltozás nehezítette a dolgukat, de a helyi vízrendszer teljes átalakulása, mondhatni összeomlása is:
„A környéken régen működött egy vízvisszatartó rendszer. Kemence és Bernecebaráti között volt egy víztározó, ami egyszerre szolgált árvízcsúcs-csökkentésre és a táj vízháztartásának stabilizálására. Ez a helyi gazdáknak kulcskérdés volt. A történet fordulópontja az 1999-es gátszakadás volt. A tározót azóta sem állították helyre eredeti funkciójára. Pedig ha működne, ma egy sok hektáros vízfelület lehetne itt,”
meséli Menyhárt Máté.
Az 1999-es átszakadás idején Bernecebarátiban több mint száz ház sérült meg, hidak mentek tönkre, Kemencén pedig a patak menti infrastruktúra és a kisvasút is komoly károkat szenvedett. De a helyiek szerint ez nemcsak egyszeri árvízkár volt, hanem egy hosszú folyamat kezdete. A tározó kiesésével ugyanis megszűnt egy fontos vízvisszatartó elem, és azóta fokozatosan változik meg a környék mikroklímája és vízháztartása is.
Máté szerint a táj rendszerszintű vízhelyzetének javítására rengeteg ötlet van, csak épp a helyiektől senki nem kérdez semmit:
„Régen körülbelül ötszáz hektárnyi terület volt dréncsövezve a környéken, tehát a vízrendszer fenntartása nem mellékes ügy volt, hanem a mezőgazdaság egyik alapfeltétele. Ma viszont egyszerűen nincs gazdája a rendszernek.
Valójában nem egyetlen nagy tározóban kellene gondolkodni, hanem sok kisebb, szakaszos vízvisszatartásban. A Kemence-patak a Börzsönyből érkezik le, majd Bernecebaráti után nem sokkal kilép az országból, és belefut az Ipolyba. A falu környékétől az országhatár irányába több ponton vissza lehetne duzzasztani a vizet.
Ha a víz hosszabb ideig maradna a tájban, az nemcsak az öntözést segítené, hanem a helyi mikroklímát is stabilizálná. Több párolgó vízfelület, lassabb kiszáradás, kiegyenlítettebb hőmérséklet.
Példaként nézzük meg a szlovák oldalt Ipolyság és Párkány között. Ott rengeteg tavat, időszakos elöntési területet, holtágat lehet látni. Hetven-nyolcvanat simán meg lehet számolni.
Ha nincs megoldva a víz, akkor a fekete ribizlinél le lehet húzni a rolót.
A változás nem most kezdődött, 1999 óta látjuk folyamatosan átalakulni az időjárást és a tájat. És bár sok szó esik a klímaválságról, a valódi változást csak úgy lehetne elérni, ha a helyi tudás és tapasztalat is része lenne a döntéseknek. Egy működő rendszerhez nemcsak pénz kell, hanem figyelem is.”
Szerveződő gazdák és közösségek
A Menyhárt családban egyszerre van jelen többféle szaktudás: növényorvos, gépész, mezőgazdasági technikus. Viszonylag korán felismerték, hogy a felvásárlói árak mellett képtelenség fenntartani a gazdaságot, így a rövid ellátási lánc mellett tették le a voksukat. Kezdetben egyénileg, közösségi oldalak csoportjaiban, saját profil létrehozásával igyekeztek közvetlenül elérni a fogyasztókat.
A 2023-as év hozott ebben nagyobb változást, amikor kapcsolatba kerültek a Közelítő Egyesülettel. Az Egyesület akkor még csak Pécsett működtetett bevásárló közösséget, de már az első évben is elképesztő érdeklődés volt a fogyasztók részéről a fekete és piros ribizlire. Az évek során a sok közös gondolkodás és szervezés eredményeként egyre több helyen sikerült megszólítani a fogyasztókat. Van, ahol magukat kezdték el megszervezni, máshol már meglévő kezdeményezések fogadták be a Ribizli Mentőakciót. Az akció célja, hogy ne a feldolgozó üzemekben végezze nyomott áron a kiváló minőségű vegyszermentes ribizli, hanem a fogyasztók közvetlenül vásárolják meg kedvező áron.
Az idei évben Budapesten több közösség is becsatlakozott, a Ferencvárosi Önkormányzat is segíti a kezdeményezést átadópont biztosításával és a lakosság tájékoztatásával. Pécsett, Szekszárdon, Kaposváron és Kecskeméten a már működő bevásárlóközösségek szervezik, hogy minél többen rendeljenek közvetlenül a gazdától.
Idén ezek a közösségi átadópontok nyíltak meg.
Ilyen az, amikor újraszervezzük az élelem útját. Amikor a névtelen alapanyagok és árucikkek helyett abban gondolkodunk, hogy milyen legyen az a rendszer, amiben megtermeljük és elosztjuk az élelmet. Amikor az alapvető szükségletek megszervezése a cél.
Az Egyesület jelenleg közel 100 gazdával dolgozik együtt. Pécsen kívül Budapesten is működtetünk programot, a fővárosban zárt hozzáféréssel a hajléktalanellátásban és néhány csatlakozó civil szervezetek dolgozói tudnak termelői alapélelmiszerekhez jutni, sok esetben kedvező árakon.
Számunkra ez állandó tanulás, kísérletezés. A kérdés, hogy képesek vagyunk-e egy átlátható, fenntartható és sokak számára hozzáférhető élelemrendszert kialakítani, ahol a résztvevő felek formálják a rendszert. Menyhárt Mátéval azért is találtuk meg ilyen jól a hangot, mert érti és teljes mértékben támogatja ezt az irányt. Nem csak az ő ribizlitermésének a hatékonyabb eladását várja, hanem azt, hogy ezen keresztül formálódik a rendszer maga. Bízunk abban is, hogy egyre több termelő is felismeri az együttműködés szükségességét. Máté szavaival:
„Egy ágazat akkor képes csak talpon maradni, ha összefogunk. Nem egyéni akciókon fog múlni a jövőnk.”
A Menyhárt családi gazdaságban nem tudnak 1 kg-os kiszereléseket készíteni, nem is cél, hogy műanyagba csomagolják, és aranyáron értékesítsék a ribizlit. A 10 kg-os kiszerelésben rendelhető ribizli azonban egy nem tervezett közösségszervező erővel is bír, családok, baráti társaságok, szomszédságok belső együttműködését is elősegíti. Egymással szövetkezve ketten-hárman vásárolnak meg 1-1 ládát, sokszor a feldolgozást is közösen végzik.
Van ennek egy ilyen mozgalmi jellege. Pécsen legalábbis ezt látjuk. Sok-sok elkötelezett vásárló, szerveződnek, szétosztják maguk közt, gyümölcsöt mosnak, befőznek, fagyasztanak, fermentálnak. A jutalom pedig egy téli estén a ribizli zsölé fedelének kipattintása. És hogy ha aprót is, de tettünk valamit a közösért.
Ha te is az ügy mellé állnál, vagy csak egyszerűen a kamrapolcot töltenéd fel télire ribizlis finomságokkal, ezen az oldalon minden információt megtalálsz, idén 7 városban, 10 közösségi átadópontra is lehet kérni a fekete és piros ribizlit – az előbbi határideje június 23, az utóbbié június 30.
