A társadalmi változás sohasem tud csak felülről megvalósulni. A döntéshozók arra vannak, hogy lentről, kintről és oldalról nyomják őket. Aktív, szervezett, kritikus önszerveződések és mozgalmak nélkül nincs jó önkormányzatiság.
A kulturális munkások tudásai egy szolidáris mozgalom részeként nemcsak a művészet válságára, hanem a tágabb társadalmi krízisekre is tudnának reagálni – miközben ezek az alternatív intézmények megélhetést és stabilitást is nyújtanának a résztvevőknek.
A mozgalmi infrastruktúra erősödésével a fogyatékosmozgalom nagyobb hatással tudott lenni a szakpolitikára, illetve hatékonyabban tudta befolyásolni a közvéleményt és a politikai szövetségesek viselkedését is.
Magára talált Latin-Amerika talán legjobban szervezett népi mozgalma, és feladta a leckét az USA által is támogatott szélsőjobboldalnak.
A magyar baloldal politikai diskurzusa a saját tengelye körül forog, mert sosem ment nálunk végbe az az antiautoriter fordulat, ami máshol már 1968 után igen.
Mit jelent az, hogy „vissza Marxhoz” a gyakorlatban?
Hogyan fonódhat össze a feminizmus és az önkormányzatiság? Barcelona vezetése úttörő módon mutat példát.
Mi van Greta Thunberg mögött? Van-e egy tényleges mozgalom? Miért rá figyelünk? Mit várunk tőle? Miért gondoljuk, hogy ő majd megold mindent? Van-e egyáltalán megoldási javaslata? Van-e legitimitása? Szükségünk van-e egy újabb hősre, messiásra, aki majd megvált minket?
Fiatal baloldaliak, diákok és tapasztaltabb mozgalmárok közösen alapítottuk a Szabad Budapest választói mozgalmat, amely értékalapon szerveződik, céljai azonban a reálpolitikai térből indulnak ki.
Egy sereg riadt, tájékozatlan, az ügyről ellentmondásos információkkal rendelkező, eltérő vérmérsékletű emberből „MTA-t”, „szakszervezetet”, „tanárokat”, „devizahiteleseket” csinálni valójában politikai feladat.
