Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Látványosan megugrott a lakbérsztrájkok száma, miután milliók vesztették el megélhetésüket

Ez a cikk több mint 4 éves.

Március utolsó napján a kaliforniai Culver Cityben működő egyik lakásügynökség köremailt küldött több mint 300 bérlőjének, amelyben emlékeztette őket, hogy bár az állam kormányzója felfüggesztette a nemfizetés miatti kilakoltatásokat a járvány idejére, ám nem tiltotta meg a kilakoltatások bepótolását a veszélyhelyzet lejártával. Vagyis szólt, a bérlőknek, hogy tessenek szépen fizetni, mintha mi sem törtnét volna.

A cég elkövetett ugyanakkor a szarvas hibát: a körlevelet nem rejtve címezte az egyes bérlőknek (a szokásos BCC módszerrel), hanem úgy, hogy mindegyik címzett láthatta a többiek email-címét is.

Ahogy azt az esetről beszámoló BuzzFeed News-nak elmondták, a lakók jelentős része komoly bevételkiesést könyvelhet el a járvány miatt, mivel főként vendéglátásban vagy a még kiszámíthatatlanabb haknigazdaságban (gig economy) dolgoznak, így életek véletlenszerű lehetőséggel és lakbérsztrájk megszervezésébe kezdtek – sikerrel.

A lakbérsztrájk az alulról építkező közösségi érdekérvényesítés és tiltakozás egy speciális formája: bérlők nagyobb csoportja együttesen dönt a lakbér meg nem fizetése mellett, amíg a bérbeadó nem teljesíti bizonyos követeléseiket.

A Culver City-i példa nem egyedülálló az Egyesült Államokban, ahol bérlők milliói veszítették el megélhetésüket a járvány miatti óvintézkedések és gazdasági leállás nyomán. A Washington Post néhány napja közölt egy riportot, amelyben New York-i, chicagói és San Diego-i friss lakbérsztrájkokról is beszámol.

Az USA-ban nagyjából negyven millió ember él valamilyen bérlakásban. Eközben koronavírus-járvány miatt rekordokat döntöget a munkanélküliség: múlt héten 6,65 millió amerikai jelentkezett be munkanélküli segélyre, az azt megelőző héten pedig 3,3 millióan.

Nem ritka, hogy a jövedelmüket elvesztő bérlők nem egyből ehhez az eszközhöz nyúlnak, hanem előbb tárgyalni próbálnak a főbérlővel, hogy a járvány idejére valamilyen áthidaló megoldást (halasztást, lakbércsökkentést) alkudjanak ki, és csak az elutasító válasz után tagadják meg teljesen a fizetést.

Így történt egy brooklyni bérház lakóival is, akik hétfőn hivatalos kéréssel fordultak a New Yorkban nagyjából ötven bérlakást birtokló céghez, hogy április 1-től, a járvány idejére csökkentse 50 százalékkal a bérleti díjakat. A 87 millió dollár értékűre becsült ingatlanportfolió tulajdonosa hallani sem akart erről,

így a lakóközösség a hónap első napján lakbérsztrájkba lépett.

Többek közt azt követelik, hogy az állam vezetése szüntesse meg a lakbér- és rezsifizetési kötelezettséget a vészhelyzet idejére; használja az üresen álló épületeket a közel 92 ezer New York-i hajléktalan ember elszállásolására; illetve fektessen a jelenleginél jelentősebb összegeket a közösségi lakásprojektekbe.

„Azért csatlakozunk a lakássztrájkhoz, mert ez az otthonunk. Amíg a kijárási korlátozások életben vannak, nem szabadna rákényszerülnünk arra, hogy választanunk kelljen a lakbérfizetés, illetve az élelmiszerek és gyógyszerek megvásárlása között – nem is tudhatunk választani”

– ezt már a Jax névre hallgató kétkezi munkás írta abban a kiáltványban, amellyel a texasi Austin egyik bérház 11 lakója indította el tiltakozását.

A lakássztrájkok megszervezéséhez a bátorság mellett komolyan szervezőmunka és tudás is szükségeltetik, ezért Amerika szerte több aktivista csoport is elkezdett angol és spanyol nyelvű tájékoztató anyagokat gyártani, illetve tájékoztató telefonvonalat működtetni. Ezáltal az önszerveződés és tapasztalatátadás rendszerezettebben működhet, a szolidaritási hálózatok pedig nemcsak helyben, de országosan is kiépülhetnek. Ilyen segítő kezdeményezés a Rent Strike ATX, de több helyi szintű lakószövetség (például a washingtoni DC Tenants Union) is végez hasonló munkát.

A koronavírus-járvány az USA-n kívül is életre hívott hasonló akciókat: a Bristoli Egyetem 130 diákja kezdett lakbérsztrájkba a napokban, miután a bérleményeiket összefogó Digs Residential Lettings lakásügynökség passzív-agresszív levélben figyelmeztette őket lakbérfizetési kötelezettségükre. A tiltakozás hatására a cég tárgyalóasztalhoz kényszerült és ma már akár 50 százalékos lakbércsökkentésről is hajlandó tárgyalni a bérlőkkel.

A már idézett Washington Post cikk tanúsága szerint egyébként nemcsak bajba jutott magánszemélyek, de vállalkozások (például a Cheesecake Factory vendéglátólánc) is élnek az önkényes nemfizetés eszközével.

A bérbeadók a 2008-as válság megismétlésétől tartanak

Nem meglepő, hogy a bérbeadók nincsenek elragadtatva a lakbérsztrájkok számának növekedésétől. Képviselőik úgy érvelnek, sok főbérlő maga is lakáshitelek törleszt, és ha a jövedelmeik kiesnek, úgy tömegesen jelenthetnek csődöt, ami a 2008-as ingatlanpiaci összeomlás megismétléséhez vezethet. Érdemes azonban különbséget tenni az egy-két lakást kiadó kicsik és a bérházakat százával vagy akár ezrével birtokló nagyok között, utóbbiak esetében a pár hónapnyi részleges jövedelemkiesés távolról sem járhat ilyen károkkal.

Az elmúlt időszakban egyébként több európai országban, például Spanyolországban, Franciaországban és Németországban is születtek intézkedések a bajba jutott emberek lakbérfizetésének felfüggesztéséről vagy elengedéséről, a járvány idejére pedig szinte mindenhol kilakoltatási moratóriumot rendeltek el.

Ahogy a dolgozók megsegítésében, úgy a lakhatás területén is a magyar kormány számít az egyik legfukarabb válságkezelőnek. A kilakoltatási moratóriumot itthon is meghosszabbították a veszélyhelyzet végéig, illetve hiteltörlesztési moratóriumot is hirdetett a kormányzat, ám a lakhatási szervezetek szerint ennél jóval többre lenne szükség. A Város Mindenkié csoport például online petícióban követeli az alábbi intézkedések bevezetését:

  • Ne csak a hitellel rendelkezőket mentsék fel a törlesztőrészlet fizetése alól, kapjanak azonnali támogatást az albérletben élők is!
  • Rendelkezzen a kormány kikapcsolási moratóriumról az áram-, gáz és vízszolgáltatásokra a válsághelyzet idejére, a hátralékkal rendelkezőknek pedig kapcsolják vissza ezen szolgáltatásokat!
  • Az állam és a közműszolgáltatók fele-fele részben vállalják át azon rászoruló háztartások rezsiköltségeit, akik a válsághelyzet okozta munkavesztés vagy bevétel hiányában ezeket nem tudják kifizetni!
  • Az önkormányzatok kapjanak rendkívüli költségkeretet, hogy krízistámogatást tudjanak nyújtani a rászoruló családoknak!

A lakbérsztrájk intézménye egyébként Magyarországon feltehetően nem lenne működőképes megoldás, hiszen az főleg akkor használható, ha egyetlen nagy bérbeadóval szemben kell fellépni. Nálunk azonban ezek a hatalmas lakásügynökségek és/vagy több száz lakást bérbe adó nagyvállalatok kevéssé elterjedtek.