Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A határokat lezárták, de a gondozási munkát végző kelet-európai nők menjenek csak továbbra is nyugatra

Németországban körülbelül 500 ezer olyan ápolásra szoruló ember van, akit külföldi, többnyire képzetlen női gondozók látnak el. Ezek az ápolók, akik gyakran feketén, alacsony fizetésért dolgoznak, főleg Lengyelországból származnak (46,2%-ban), de Magyarországról is sokan vállalják a németországi munkát.

A Németországban gondoskodási munkát végző külföldiek közül 6,4% magyar származású.

Nem csak Németország támaszkodik a bevándorló munkaerőre ebben az ágazatban: ahogy Gregor Anikó és Kováts Eszter írják a gondoskodási válságról szóló cikkükben, „a brit vagy német nő munkaerőpiaci részvételét nem a férje vagy az idősgondozási infrastruktúra teszi lehetővé, hanem a magyar vagy Fülöp-szigeteki gondozó. Országok sora épít arra, hogy ezek a beszállítói láncok pótolják a gondoskodási rendszer hiányosságait.” De például Magyarországon is rengeteg erdélyi és kárpátaljai nő végez gondozási munkát – mondjuk a Magyar Idők már 2017-ben azt írta, hogy közülük is, „aki teheti, már nem is Budapesten, hanem Ausztriában vagy Németországban száll le a buszról”, mivel „ott kétszer annyi a kereset”.

A koronavírus miatt lezárt határok így természetesen hatalmas problémát jelentenek a nyugat-európai országokban: a német ARD televízió híradója, a Tagesschau pénteki adásában például arról volt szó, hogy

amennyiben nem engedik át a határokon a lengyel ápolókat, Németországban 300 ezer ember marad majd ellátás nélkül.

A helyzet Ausztriában is súlyos: Burgenland például pénteken jelentette be, hogy ingyenes szállást és egyéb kedvezményeket biztosít a Magyarországról ingázó ápolók számára, ezzel arra ösztönözve őket, hogy ne menjenek haza. „A magyarországi rendelkezések súlyosan érintik a burgenlandi ápolási ágazatot. Tartományunkban körülbelül 1.200-an dolgoznak idősotthonokban, ápolási otthonokban, vagy végeznek otthoni betegápolást. Közülük 201-en ingáznak Magyarországról, 48-an Szlovéniából. Ezen kívül a 24 órás ellátásban is számos magyar, román és más külföldi szakember dolgozik” – írja az ORF magyar nyelvű oldala.

Természetesen nem csak azokat érinti mindez negatívan, akik ápolásra szorulnak, hanem az ápolást végzőket is: ahogy arra Böröcz József írásában rámutat, számukra a kialakult helyzet egy 22-es csapdáját teremtett, ráadásul egyik pillanatról a másikra kellett döntéseket hozniuk. Maradjanak abban az országban, ahol a munkájukat végzik, ezáltal elvágva magukat a családjuktól, de megtartva bevételi forrásukat? Vagy utazzanak haza, ezáltal veszélybe sodorva az egzisztenciájukat?

A problémára néhány európai állam azt a megoldást ötölte ki, hogy a munkaviszony-igazolással rendelkező egészségügyi és szociális ellátást végző dolgozók mégiscsak szabadon mozoghassanak az országok között. A március 26-án életbe lépő rendelet Csehországra, Ausztriára, Lengyelországra, Szlovákiára és Németországra vonatkozik. A munkaviszonyt igazoló papíron kívül az egyetlen kritérium a határokon történő átkeléshez, hogy a munkavégzés helye nem lehet 100 km-nél távolabb a határtól. Az átkelés sűrűségének nem szabtak felső határt, és a rendelet nem ír elő az utazás után kötelező karantént.

Az európai gondoskodási rendszer alapvető hiányosságait tehát még ebben az előzmény nélküli válsághelyzetben is úgy kívánják a döntéshozók „megoldani”, hogy kivételes rendeletekkel továbbra is kiszervezik a munkát nyugatról keletre.

A korábban említett Tagesschau adásban a műsort vezető Tim Herden odáig megy, hogy egészen konkrétan az európai szolidaritás eltűnését kéri számon a lengyeleken, mivel szerinte nekik „nem számítanak a beteg és ápolásra szoruló németek”, hiszen Lengyelország lezárta a határait. Herden szerint még az is probléma, hogy csak azok jöhetnek át a határon, akiknek munkaszerződésük van, mivel sok gondozó feketén dolgozik. Tehát az ő értékelésében nem az a fő probléma, hogy feketén dolgoznak ezek a kelet-európai (többnyire) nők, hanem, hogy emiatt nem tudnak átjutni a határon, hogy ellássák a jobbmódú németeket.

Ahogy azt a Fordulat témával foglalkozó Facebook-bejegyzésében írja, ez a helyzet „akár ahhoz is vezethetne, hogy újragondoljuk: tényleg piaci alapon, ezer kilométereket ingázó munkásokkal kell-e megoldani a gondoskodást.” Ehelyett úgy tűnik – jelenleg legalábbis-, inkább az történik, hogy a kizsákmányolt, kiszolgáltatott dolgozók egészségét veszélyeztetik, hogy a nyugat-európaiak továbbra is megkapják a szükséges ellátást.

A Fordulat teljes bejegyzése itt olvasható: