Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Orbán gazdasági intézkedései épp csak a dolgozók létbizonytalanságán nem segítenek

Orbán Viktor szerdán bejelentette, hogy a koronavírus gazdasági hatásai által súlyosan érintett szektorok esetében (turizmus, vendéglátás, szórakoztatóipar, sport, kulturális szolgáltatások, taxisok) június 30-ig:

  • elengedik a munkáltatók járulékfizetési kötelezettségét
  • jelentősen csökkentik a munkavállalók járulékát
  • nem kell nyugdíjjárulékot fizetni a dolgozók után
  • az egészségbiztosítás díja pedig a törvényi minimumra csökken.

Továbbá ezekben az ágazatokban az üzlethelyiségek bérleti szerződéseit nem lehet felmondani, a munkavállalási szabályok pedig rugalmasabbak lesznek. Utóbbit a miniszterelnök azzal indokolta, hogy így a „munkavállalók és a munkáltatók könnyebben meg tudjanak egyezni”.

Kétségtelen, hogy egy ilyen nehéz helyzetben, amiről rendre azt jósolják, hogy a 2008-as válságon is túltehet, nem egyszerű gyorsan olyan intézkedéseket hozni, ami mindenkinek kedvező, vagy legalábbis nem lesújtó.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az új bejelentések épp csak a kiszolgáltatott dolgozói rétegnek nem kedveznek – az ő megélhetésük továbbra sem lesz biztonságban.

Ezekben a súlyosan érintett szektorokban ugyanis nem az az elsődleges probléma, hogy sokba kerül a dolgozók utáni adók és járulékok befizetése (és most abba ne is menjünk bele, hogy valójában hányan vannak csak minimálbérre bejelentve, és borítékban kapják a fizetésüket), hanem az, hogy ezekben az ágazatokban egész egyszerűen eltűnt a kereslet az otthonmaradás miatt.

Az intézkedések az érintett munkavállalók problémáját több oldalról is figyelmen kívült hagyták. Egyrészt hiába lehet előnyös, hogy a cégeknek kevesebb pénzbe kerül a foglalkoztatás, ha egész egyszerűen nincs miért alkalmazni embereket. Ettől azt a rengeteg embert, aki most elvesztette a jövedelmi forrását, nem fogják hirtelen visszavenni.

És az is biztos, hogy amíg a koronavírusos megbetegedések nőnek az országban, senki nem fog étterembe, gyógyfürdőbe vagy hotelbe menni, a koncertek, színházak, mozik és sportesemények látogatása pedig továbbra is tilos lesz.

Úgyhogy egyelőre nem látni, hogyan segít a hirtelen elbocsátott vagy leépített munkavállalóknak az, hogy mostantól kedvezőbb feltételekkel lehet őket foglalkoztatni, amikor a munkáltatójuk bevétele így is a nullához fog közelíteni, és nem lesz miből bért adni nekik.

Gulyás Gergely a csütörtök délelőtti Kormányinfón számos kérdést kapott a gazdasági bejelentésekkel kapcsolatban, és világosan elmondta:

  • nem terveznek elbocsátási moratóriumot, tehát törvényileg továbbra sem akadályozza meg semmi a kirúgásokat és tömeges leépítéseket
  • és nem akarják meghosszabbítani a 3 hónapra járó munkanélküli segély időszakát sem, helyette a munkanélküliség megelőzését akarják elérni.

A sajtótájékoztató legcinikusabb kijelentése pedig arra a kérdésre a miniszterelnökséget vezető minisztertől, hogy mi lesz azokkal az egyéni vállalkozókkal, akik személyre szabott szolgáltatásokat végeznek – fogorvosok, fodrászok, kozmetikusok és így tovább. Merthogy a miniszterelnök ebben a kategóriában kizárólag a taxisoknak tett engedményt azzal, hogy júliusig nem kell KATA-t fizetniük – más ágazatok hasonló helyzetben lévő munkavállalóiról egy szót sem szólt. Gulyás erre azt mondta:

„aki nem érzi nagyon nagy szükségét, hogy fejezze be a munkát, az dolgozzon.”

Lefordítva: ha valakinek szüksége van a jövedelemre, akkor ne foglalkozzon azzal, hogy megfertőződhet, miután a munkájából adódóan órákig kell közeli kontaktusban lennie más emberekkel. Vagy ha nem tetszik, keressen mást.

Emellett pedig ott van az is, hogy amíg a munkáltatóknak teljes egészében elengedték a járulékfizetési kötelezettségét, a járulék munkavállalók béréből fizetendő részét csupán bizonyos szintig csökkentették, tehát pont azoknak engedtek kevesebbet, akik most feltehetőleg nagyobb létbizonytalanságban vannak a csökkenő munkaórák miatt. Bár nyilván létszükségletű segíteni a munkáltatókat is, hiszen a bevételkiesések nekik is hatalmas nehézséget okoznak, azért szintén elég beszédes példája ez annak, hogyan is priorizál a kormány.

És talán érdemes kitérni arra is, hogy Orbán azt is elrendelte, hogy a csütörtöktől felvett új fogyasztási hitelek THM-je nem lehet nagyobb 5,9 százaléknál. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a Magyar Nemzeti Bank adósságféke előírja, hogy a havi 400 ezer forintnál kevesebbet keresők törlesztőrészlete nem lehet nagyobb, mint a havi jövedelmük fele. Ráadásul akinek már eleve van hitele, annak az összes törlesztőrészlet összege nem haladhatja meg a keresete felét.

A hitelezés tehát nem oldja meg a kevés fizetésből élő vagy állás nélkül maradt emberek problémáját, hiszen vagy csak nagyon kevés kölcsönt tudnának felvenni, vagy nem jogosultak rá egyáltalán.

Pedig a belengetett válság nagyon súlyosan fogja az országot a földbe döngölni gazdaságilag, ha a kormány nem figyel az alacsonyabb keresetűek érdekeire, és szemet huny afelett, hogy a munkáltatók valójában hogyan is „egyeznek meg” a dolgozókkal, akiknek eddig az egyetlen ütőkártyájuk a kizsákmányolás ellen egyébként is csak a munkaerőhiány volt – viszont ez a szektorok leépülésével és a dolgozók átvándorlásával ez most szintén megszűnni látszik.

A legfontosabb most az lenne, hogy senkinek ne kelljen azon aggódnia, miből lesz jövedelme az elkövetkezendő, koronavírus sújtotta hónapokban. De ehelyett most annyi történt, hogy megint megbizonyosodhattunk arról, hogy a „keményen dolgozó kisember” támogatása nem több, mint egy szlogen. A bizonytalan dolgozói réteg a kormány számára valójában akkor is láthatatlan marad, amikor vészhelyzetben gyorsan kellene segíteni nekik.