Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Amikor napokig úsztunk a könnygázban: egy éve kezdődött a rabszolgatörvény elleni tiltakozáshullám

Napra pontosan 1 évvel ezelőtt kezdődött egy eseménysor, amely sokakat töltött el bizakodással. A rabszolgatörvény elleni tiltakozáshullám ugyanis nem várt (és feltehetően nem is remélt) egységet hozott, a szakszervezeti mozgalom újra láthatóvá vált, és hosszú idő után az ellenzék is képes volt tematizálni az eseményeket. Ebben a cikkben felidézzük a legfontosabb eseményeket, a következő napokban pedig több cikkben is foglalkozunk annak utóéletével.

2018. november 20-án, pár perccel este 9 előtt nyújtotta be Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf egyéni képviselői indítványként az Országgyűlésnek A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról című törvényjavaslatát.

A módosításnak két olyan pontja volt, ami azonnali tiltakozást váltott ki a szakszervezetekből:

  • a rendkívüli munkaidő emelésének lehetősége a munkavállalóval történő egyéni megállapodás esetén 250 óráról 400 órára,
  • és kollektív szerződés esetén 36 hónapos munkaidőkeret lehetősége.

És nem csak a szakszervezetek tiltakoztak erőteljesen, több ellenzéki párt is hangot adott felháborodásának. Kósa Lajos, mint a módosító javaslat egyik benyújtója, az érveket nagyjából azzal söpörte le, hogy a túlóraszám megnövelésének lehetősége a munkavállalóknak is jó, hiszen ha akarnak, többet kereshetnek, de amúgy meg nem lesz kötelező ennyivel túldolgoztatni őket – vagyis nincs itt semmi látnivaló.

Csakhogy sem az érdekvédelem, sem az ellenzéki pártok nem így látták. És bár a kormány szokás szerint a december végi törvénydömpingbe ágyazva igyekezett a lehető leghamarabb átnyomni a törvényt az Országgyűlésen, meglehetősen heves ellenállásba ütköztek.

A tényleges tiltakozás december 7-én indult, egy félpályás útlezárással Veszprémben, a Vasas szervezésében.

És már akkor jelezték, hogy további útlezárásokat készítenek elő.

Ezt követte december 8-án, szombaton a Magyar Szakszervezeti Szövetség által összehívott demonstráció, amelyen a szakszervezetek és civil szervezetek mellett felsorakoztak az ellenzéki pártok is. Végül több mint 10 ezer ember vonult a Kossuth tér sarkáig.

A lezárt Kossuth tér sarkáig, ugyanis a demonstrációt megelőző este derült, hogy a tiltakozás idején pont zárva lesz a nemzet főtere, méghozzá a lengyel parlament alsóházi elnökének, Marek Kuchcińskinek a látogatása miatt.

A tüntetés lezárása után Komjáthi Imre, az MSZP alelnöke ugrott fel a színpadra, és felszólította a tüntetőket, hogy menjenek be a térre, foglalják azt vissza. Felhívásának többszázan tettek eleget. Az aznapi eseményekről ebben a videónkban emlékeztünk meg:

Vasárnap este a parlament honlapján közzétett napirendből derült ki, hogy éjszakára száműzték a törvény részletes vitáját. Hétfőn, azaz december 10-én az ellenzék 2925 napirendi módosító indítvánnyal próbálta blokkolni a procedúrát, Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Ezen a héten minden olyan eszközt megragadunk, amivel kísérletet tehetünk arra, hogy megakadályozzuk ezt.”

Az ötlet nem volt rossz, csakhogy az Országgyűlés igazságügyi bizottsága úgy határozott: egyszerre, egyetlen szavazással kell dönteni az ellenzék által a rabszolgatörvényhez benyújtott majdnem háromezer módosító indítványokról. Így egy gombnyomás esett csupán – cserébe az ellenzéki képviselők hosszú perceken keresztül sípszóval bénították meg az ülést. Kövér László házelnök sorra osztogatta a büntetéseket, az ellenzék kivonult az ülés további részéről.

Délelőtt a szakszervezetek félpályás útlezárást tartottak Pécsen és Győrben, másnap, december 11-én pedig Szolnokon.

Ezen a napon pedig különösebb fennakadás nélkül le is ment a vita a rabszolgatörvényről, Kósa Lajos végigülte ugyan, de a laptopjából nem nagyon nézett fel, érdemben nem reagált semmire, párttársai pedig valószínűleg már a karácsonyi ajándékok után szaladgáltak, a Fidesz-frakcióban ugyanis csak elvétve ültek képviselők.

Képkivágás a 2018. december 11-i parlamenti közvetítésből.

Amennyire nem érdeklődtek a kormánypárti politikusok kedden, akkorára kerekedhetett a szemük másnap, december 12-én. Finoman fogalmazva is sűrű nap volt.

Kezdésnek a Jobbik aktivistái „Rabszolgák éve 2018 – Köszönjük, Fidesz” feliratú molinóval torlaszolták el a Pénzügyminisztérium bejáratát és nem engedtek senki bemenni. Aztán az Országgyűlésben egységesen lépett fel az ellenzék a szavazás előtt: az MSZP, a Párbeszéd és a DK képviselői lezárták a parlamenti pulpitus feljáróit. A Jobbik frakció „Rabszolgák éve” feliratú molinót feszített ki, az LMP rabszolgatörvény ellenes cetlikkel szórta tele az üléstermet.

Mindennek következtében a kormánypárti képviselők a patkóból nyitották meg az ülést, majd kezdték darálni a szavazást, amivel az ellenzéki képviselők szerint több pontos is megsértették a házszabályt.

És mindeközben az ellenzéki képviselők végig sípoltak, majd egy szirénázó hangosbeszélőt és mobil hangosítást is bevittek a terembe, hogy még kaotikusabb legyen a helyzet.

Túl nagy meglepetést ezek után sem okozott, hogy végül a kormánypárti többség megszavazta a rabszolgatörvényt (és nem mellesleg az azóta már el is kaszált, a közigazgatási bíróság létrehozásáról szóló törvényt is). Az ellenzék ezután kivonult a parlamentből.

Ezzel párhuzamosan viszont a Kossuth téren egyre csak gyűltek és gyűltek a tüntetők, a Jobbik pedig felvonult a Sándor palotához. Este fél 6 környékén a Parlamenttől a tömeg a Margit-hídhoz vonult, amit le is zártak. A következő állomások a Fidesz-székház, majd a Lánchíd voltak, hogy a tüntetők végül ismét a Kossuth téren kössenek ki. Ezután kezdődött az a dulakodás, amelynek egy adott pontján – először, de bőven nem utoljára – a rendőrök könnygázzal próbálták oszlatni a tömeget. Ekkor került sor a tér szélén álló karácsonyfa körüli szánkók felgyújtására, ami után a rendőrség szisztematikusan kezdte kiszorítani a tömeget a térről, a szánkók mellett égett kuka, pad, és egyéb, mozdítható dolgok is, éjfél után lett vége a demonstrációnak, miután a rendőrség kisebb egységekre tördelve szétkergette a tüntetőket a városban. Még javában tartott a tuszakodás, amikor már meghirdették másnapra is a tüntetést.

A csütörtök koreográfiája hasonlított az előző napéhoz: a Kossuth téri gyülekezés után előbb a Margit-hidat, majd a Lánchidat foglalták el a tüntetők, onnan visszatértek a Kossuth térre. A Parlament előtt a rendőrség legalább 7 alkalommal vetett be könnygázt az összegyűlt többezer tüntetővel szemben. Többek között a Momentum alelnökét és a Jobbik Ifjúsági Tagozatának egy tagját is kiemelte a rendőrség a tömegből.

És nem csak a Kossuth téren folyt a tiltakozás: az önkormányzatok közül elsőként Pécsen az ellenzéki képviselők kivonultak az ülésteremből, a törvény elfogadása elleni tiltakozásképp.

A kormány gyorsan randalírozó csőcseléknek minősítette a tüntetőket. Pintér Sándor belügyminiszter közleményben tudatta, hogy az arcukat eltakaró demonstrálók „összetévesztették a demokráciát a törvénytelenséggel, a szabad véleménynyilvánítás jogát az erőszakkal.” Kövér László házelnök pedig úgy értékelt: „anarchiába hajló, eszetlen rendbontás történt szerdán az Országgyűlésben és a Parlament előtti téren”. Már akkor kilátásba helyezte, hogy szigorítani kell a házszabályt a randalírozó ellenzék megregulázására. Ez egyébként épp ezen a héten vált teljessé.

December 14-én a Kossuth téren annyi különbséggel zajlott a tüntetés, hogy már az ellenzéki pártok képviselői mondtak beszédeket, ezután viszont ismét volt nagy vonulás a városban, Pestet és Budát is megjárták a tüntetők, hogy végül a parlament előtt könnygázba burkolózzanak. Ezen a napon már tüntettek Pécsen is, a Momentum szervezte a fáklyás demonstrációt, a Vasas pedig emelte a tétet, és 4 órára zárta le az utat Nyíregyházán.

Szombaton pihenőnapot tartottak a demonstrálók. Ekkor jelentette viszont be Botka László, Szeged polgármestere, hogy bojkottálja a rabszolgatörvényt, és ugyanerre szólította fel az önkormányzatokat és a munkáltatókat is.

Vasárnap viszont újult erővel vágtak neki a tüntetésnek, olyannyira, hogy aznap már Bristolban, Koppenhágában és Berlinben is volt szolidaritási megmozdulás. Idehaza pedig Budapest mellé Debrecen, Szeged, Miskolc, Békéscsaba, Győr, Sopron, Gyöngyös és Veszprém is felsorakozott. Budapest XV. kerülete is bejelentette, hogy csatlakozik a törvény bojkottjájoz.

Aztán koraeste a fővárosi Hősök teréről indult, és a Kossuth téren megtartott demonstráció után viszont nagy menetelés kezdődött, egészen az MTVA székházáig vonult néhány ezer ember, volt lökdösődés, némi könnygáz, az ellenzéki képviselők bementek az épületbe, hogy felolvassák petíciójukat.

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy Szél Bernadettet és Hadházy Ákost kidobják az épületből.

És bár fontos elmondani, hogy a következő hetekben még sok helyen volt, főleg vidéken tiltakozás (csak karácsonyig 27 különböző helyszínen), útlezárások, és sokszor emelték még fel szavukat a szakszervezetek is a rabszolgatörvény érdekében, a Kunigunda útján tett kitérő alapvetően változtatta meg az események dinamikáját.

Mert bár a tüntetéseken még sokszor felmerült a szolidaritás, mint hívószó, a kormány kifejezetten ügyesen terelte a figyelmet a botrányos MTVA-székházbeli eseményekre. És ebben – igaz, teljesen más felhanggal – az ellenzéki képviselők is a segítségükre voltak.

Az ellenzék ugyanis innentől egységben mozogva hangoztatta, hogy a propagandagépezet ellen is fel kell lépni, ahonnan már csak egy lépés volt az általános, kormányellenes fellépés szükségességére való áttérés.

És bár egy ideig körbejártak néhány állami céget is, hogy felszólítsák őket a rabszolgatörvény bojkottjára, ám a figyelem mind hangsúlyosabban került át a politikusok mozgására, arra, hogy jobbikosok és DK-sok állnak közös színpadon, néha fehér sapkában (mármint a képviselőnők), és a korábbi, kifejezetten a munkavállalók jogaiért küzdő tiltakozáshullámból fokozatosan kormányellenes demonstrációk sorozata lett, egyre fogyó létszámmal, hogy aztán végleg el is haljon.

December 20-án Áder János aláírta a túlóratörvényt. Ami január elsején életbe is lépett.

Kiemelt kép: Mérce / Markoszov Szergej