A kormánypárthoz sorolható média a bődületes hódmezővásárhelyi vereség után azzal próbálkozik, hogy úgy állítsa be a tegnapi kiskunhalasi Fidesz-győzelmet, mintha az egyenrangú lenne Márki-Zay Péter sikerével.
Mivel a rezsim romlottságával nem csak az ellenzéki polgárok vannak tisztában, de a fideszesek is, ezért megfelelő körülmények között a Fidesz sokat tehet saját többségének meggyengítéséért.
Akárhogy is, hazánkban a képviseleti demokráciát újonnan létre kell hozniuk azoknak, akik ezt szeretnék.
Az első eufória után érdemes racionálisan megnézni, mit tehetünk azért, hogy április 8-án hasonló érzések kavarogjanak bennünk, mint vasárnap úgy 22 óra tájékán.
Azoknak, akiknek ez a felelősségük, át kell érezniük ezt a pillanatot, és meg kell lovagolniuk. Ez az ő érdekük is.
Biztos, hogy jó ötlet másfél hónappal a választások előtt semmibe venni a diákokat?
Az emberek már nem csak azért mennek el, hogy legyen lakásuk, legyen szép autójuk, még csak azért sem, hogy megéljenek valamiből, hanem azért is, mert nincs semmilyen jövőkép, amiben reménykedhetnének, van viszont egy torz jelen, amiben senkinek az élete nem számít.
Azért az nem mindegy, ki az elkövető.
Nem igaz, hogy nincs esély, és a Fidesz legyőzésének egyik feltétele a hit. A döntés a mi kezünkben van. Hiszünk a következő hónapban a legkisebb rosszban, ebben a minimális esélyben, vagy sem?
Az elmúlt évek intézkedései egyértelműen bizonyítják, hogy a jelenlegi kormány elsősorban a saját érdekei mentén mozgatott eszközként tekint a közmunkásként dolgozó tömegre, és ezen a jövőben sem kíván változtatni.