Az idei év a választások éve. Talán a magyar országgyűlési választásokat övezte a legerősebb figyelem, de a szerbiai és a brazil választásokkal is kiemelten foglalkozott a világsajtó. S ez nem véletlen: a ma, október 27-én szervezett izraeli választás is több szempontból rendkívüli. Az izraeli választópolgárok pártlistákra adják majd le voksaikat, mely a Knesszet összetételéről és az új kormányról dönt. Kik indulnak a választásokon, mik a választás tétjei, és melyek a mai nap lehetséges kimenetelei? Összegyűjtöttük a legfontosabb információkat!

Kik indulnak a választáson?

Az izraeli politika sajátossága, hogy, mivel viszonylag alacsony a bejutási küszöb (3,25%), általában több mint tíz párt osztozik a Knesszetbeli 120 mandátumon. A kormány alakításhoz 61 képviselői helyre van szükség, ami csak széles koalícióval érhető el.

Az idei választáson két erős blokk feszül egymásnak. Benjamin Netanjahu jelenlegi miniszterelnök pártja, a Likud a szövetség zászlóshajója, de a koalícióban helyet kapnak szélsőséges, arabgyűlölő nézeteikről ismert pártok – Itamar Ben-Gvir és Becálel Szmotrics vezetésével (Zsidó Erő és a Vallásos Cionista Párt) –, ultraortodox (háredi) vallásos pártok, és Ofer Winter nyugalmazott dandártábornok újonnan alakult formációja, az Ámháj Jiszráel (Izrael népe).

Velük szemben egy széles politikai spektrumot lefedő koalíció alakult, akik szövetségének, a 2022-es magyar országgyűlési választásokhoz hasonlóan, leginkább közös Netanjahu-ellenességük ágyazott meg. Naftali Benett és Jair Lapid korábbi miniszterelnökökkel szövetségben indul még egy szekuláris szélsőjobboldali, egy baloldali-centrista és a Jásár! (Egyenesen!) jobbközép párt. A közvélemény-kutatások szerint az utóbbi számíthat a legtöbb mandátumra, és vezetője, Gadi Eizenkot a legnépszerűbb és legesélyesebb kihívója Netanjahunak a miniszterelnöki székért.

A két nagy tömb mellett egy három pártból álló közös arab lista és egy önállóan induló arab párt, a Ra’am számíthatnak még képviselői helyekre.

Mi várható a választáson?

A különböző felmérések eltérő mandátumszámokkal kalkulálnak, de abból nagyjából konszenzus van közöttük, hogy várhatóan egyik tömb sem éri el majd a kormányalakításhoz szükséges 61 mandátumot. Ez a következő lehetőségeket nyitja meg:

1. Nagykoalíció Netanjahu és ellenzéke között

Izrael politikatörténetében már háromszor is előfordult nagykoalíció, ezt vagy nemzetbiztonságilag kockázatos időkben, vagy politikai patthelyzet idején lépték meg eddig. Jicák Hercog államelnök már nyilvánosan kifejezte, hogy mindenáron szeretné elkerülni a választások megismétlését, és amenniyben a választás kormányalakítás szempontjából eredménytelen lesz, a nemzeti egységkormány fennállását támogatja. Annak ellenére, hogy a kampány minden eddiginél polarizáltabb volt, és Netanjahu elutasítottsága is csúcsokat dönt, nem elképzelhetetlen ez a forgatókönyv sem. Ez persze teljesen aláásná az ellenzék Netanjahu-kritikus retorikáját és a poziciók fölött való végtelen marakodást vetít előre.

2. Az ellenzék összefog az arab pártokkal

Netanjahu régóta pontosan tudja, hogy amennyiben az ellenzékiek hajlandóak koalícióra lépni az arab politikai erőkkel is, könnyedén többséget szerezhetnek. Eza miniszterelnök politikai karrierjének a végét is jelentené. Ezért már régóta kampánya központi eleme, hogy összemossa Eizenkotékat az arab vezetőkkel. Eizenkot kategorikusan elzárkózott a Ra’am párttal való szövetségtől, még annak ellenére is, hogy a Ra’am  2021 után már része volt egy kormánykoalíciónak. A másik három pártot közös arab lista eleve elutasította, hogy része legyen a következő kormánynak.

3. Megismételt választások

Amennyiben elmarad a kormányalakítás, új választásokat írhatnak ki, de ebben sokan, Hercog államelnökhöz hasonlóan komoly politikai veszélyeket látnak. Az elhúzodó politikai válság instabilitást hozhat, mely Izrael jelentős belső- és nemzetközi feszültségeire való tekintettel veszélyes lehet a zsidó állam számára. Netanjajunak pedig, mint rangidős politikusnak temérdek tapasztalata van a zavarosban halászásról, és a válságidőszakot könnyen saját hasznára fordíthatja.

Mitől különleges a mostani választás?

A geopolitikai környezetet leszámítva természetesen a kampány és a legfontosabb kérdések a 2023 októbere óta folyó háború és általában véve a nemzetbiztonság kérdései körül forognak. 1988 óta a mostani négyéves ciklus volt az első, melyet egy kormány ki tudott tölteni.

A rengeteg belső feszültség ellenére a társadalom igénye az erős vezetésre és a politikai stabilitásra egyértelmű.

Az egyik legerősebb belső feszültséget az ultraortodox közösség hadkötelezettség alóli mentessége jelenti. E  rétegnek már 10% körülire nőtt az aránya a társadalomban, és a jelenlegi szabályozás szerint, amennyiben a közösség tagjai jesivában (vallásos zsidó oktatási intézmény) tanulnak, felmentést kapnak a hadkötelezettség alól.

Az IDF tisztviselői régóta kongatják a vészharangot, hogy a hadsereg emberhátrányban szenved, s ezt a válságot az elhúzódó háború csak mélyíti. És miközben az ultrarortodox pártok Netanjahu politikai szövetségesei, legfontosabb követelésük mégis az, hogy ne vezessék ki a vallásos közösség tagjainak hadkötelezettség alóli mentességét. Ez jelentős ütőkártya az ellenzék kezében, akik szavazói régóta elégedetlenek a fennálló status quoval. Utóbbiak szavazói igazságtalannak érzik, hogy a szekuláris és vallásos cionista izraeliek viselik a honvédelem terhét vállukon.

Jelentős változást hozhat a legfiatalabb választói réteg és az első szavazók megnövekedett aktivitása is. Felmérések szerint ez a szavazói tömb tolódott a leginkább jobbra 2023 óta, és körükben a legmagasabb a támogatottsága az Ocma Jehudi és a Vallásos Cionista Párt (Szmotrics pártja) a két legszélsőségesebb pártnak.

E két párt többek között a palesztin autonómia felszámolásával, nyilvános kivégzésekkel és Ciszjordánia annexiójával kampányol.

A választás tétjének növekedésével a kampány is eldurvult. A közösségi médiát elárasztották a mesterséges intelligenciával készített videók. A magyarországi országgyűlési kampányhoz hasonlóan itt is főként a kormánypártok próbálják e tartalmakkal démonizálni ellenfeleiket. Netanjahuék az arab izraeli politikusok mellett iráni- és Hezbollah-vezetőkkel ábrázolják közös képeken, videókon az ellenzéki politikusokat, leginkább Eizenkotot – nagyon hasonlóan ahhoz, Magyar Pétert Volodimir Zeleszkijjel, Manfred Weberrel és Urusla von der Leyennel próbálták meg Orbánék besározni. Ez a párhuzam vélhetően nem független attól, hogy a Likudnak és a Fidesznek is Arthur Finkelstein, a fekete kampányairól ismert amerikai kampányguru volt hosszú ideig a legfőbb tanácsadója.

Fontos momentuma volt még a kampánynak, mikor Donald Trump amerikai elnök nyilvánosan Netanjahu újraválasztása mellett tette le a garast. Trump és Netanjahu szoros szövetsége régóta köztudott, az amerikai elnök például korábban arra kérte Jicák Hercog elnököt, hogy adjon kegyelmet az izraeli miniszterelnöknek régóta húzódó korrupciós ügyében. Izraeli elemzők szerint Trump nyílt kampányolásának nem lesz érdemi hatása a választások kimenetelére.

A választás valódi tétje

Az izraeli belpolitikán kívül a régió jövője szempontjából is fontos kérdés a választások kimenetele, bár abban nincs egyetértés hogy milyen mértékben enyhítené Izrael szorult helyzetét egy esetleges kormányváltás.

Az ellenzék fontosabb politikusai (Eizenkot, Benett, Lapid, Lieberman, Golán) nem mutattak be átfogó tervet arra hogyan rendeznék pl. Ciszjordánia kérdését. Az elszabaduló telepes-erőszakot ugyan legtöbbjük rendszeresen elítéli, de az illegális telepek elbontására, az erőszak és önbíráskodás átfogó megállítására, vagy a C-területen^[1] élő palesztin közösségek megvédésre vonatkozóan nem tettek valós vállalást.

A kétállami megoldás mellé sem tudott felsorakozni egyetlen kormánypárti vagy ellenzéki párt sem.

Egy televiziós vita során kilencből nyolc párt képviselője kategorikusan kizárta, hogy a közeljövőben támogatná a független palesztin állam megalakulását.

Az urnák október 27-én, kedden izraeli idő szerint este tízkor zárnak. Az izraeli társadalom fontos döntése lesz, hogy lezárja-e a Netanjahu-korszakot – azonban arról, hogy ez valódi változást hozna-e, megoszlanak a vélemények.