A szegedi Fidesz óriási kamuhírben bukott orra
Ilyen az, amikor a álhírkígyó a saját farkába harap…
Ilyen az, amikor a álhírkígyó a saját farkába harap…
Putyinon kívül még hét másik jelöltre voksolhatnak az orosz állampolgárok, mégis kizárt, hogy ne az immár negyedszázada hatalomban lévő elnök nyerje a vasárnapi választást.
Annak a csöndes többségnek, amely eddig a kisebbség elnyomásában élt, hangos többséggé kell válnia.
Hiába van elvileg kicsit nagyobb bajban most Orbán Viktor, ha a mese ereje őt segíti. Az ellenzéknek pedig még története sincsen. De mit lehetne tenni?
A Fidesz által egyoldalúan elfogadott új választási rendszer nehezen feloldható erkölcsi, stratégiai és taktikai dilemmák sorozata elé állítja az ellenzéki pártokat.
A fideszes képviselő szerint az ellenzék „megpróbálja elvenni a gyerekek örömét-lelkesedését; a nénik és bácsik mosolyát.”
Egy demokráciában nem hazaárulónak hívják azokat, akik a kormány politikájával elégedetlenek, hanem ellenzékinek, és nem fenyegetjük őket, hanem megküzdünk velük a választásokon.
Az idei március 15-e a választások árnyékában telt.
Most az a helyzet, 4 évvel a Simon ügy után, ha a Fidesz morális értelemben utol akarja érni az MSZP-t, akkor Kósa Lajos lemond, és visszalép a jelöltségtől.
Vajon tudunk valamit mondani a tudásról, a tanulásról a munkaerőpiac logikáján túl is? Van bármi jó a tanulásban azon túl, hogy pénzre és megélhetésre váltható képességekre teszünk szert általa?