Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Apokalipszis

A Facebook részvényei szabadesésben vannak.

Nem véletlen: Zuckerberget elég kellemetlenül érinti a legújabb, Channel 4 által borított botrány a Cambridge Analytica mocskos módszereiről.

Mindezt röviddel azután, hogy kiderült: a CA azért is lehetett ennyire sikeres, mert az ölükbe pottyant legalább ötvenmillió felhasználó teljes Facebook profilja, ami alapján el tudták végezni azt a szintű profilozást, ami végül a termékük lett:

a rettegés- és gyűlöletpornóval történő manipuláció.

Zuckerberg persze igyekszik eltolni magától minél messzebb az egész balhét, kijelentették, hogy kizárják a CA-t és a hozzájuk köthető cégeket a platformról, amúgy is már jobban kezelik az adatokat, és így tovább.

Csakhogy elég kellemetlen az is, hogy amikor hétfő este a brit Információs Hivatal elment lefoglalni a CA szervereit, akkor a Facebook munkatársai épp a CA irodáiban voltak.

Kedden pedig egy korábbi Facebook dolgozó fordult a sajtóhoz azzal, hogy tulajdonképpen azokat az adatokat, amiket a CA elért, bárki megszerezhette, ha tudta, hogy hogyan is kell csinálni.

Így néz ki egy apokalipszis: az igazság pillanata, ami után már semmi sem lesz az többé, mint volt korábban.

Hogy hogyan is jutottunk idáig, érdemes egy kicsit hátrébb lépni az időben.

Social media, big data, user analytics, machine learning — ezek voltak a techvilág nagy buzzwordjei az utóbbi tíz évben, ami a kívülállóknak keveset jelentett.

De aki benne mozgott, az tudta, hogy a történet így hangzik röviden:

  1. Építs valamilyen appot, ami függőséget okoz;
  2. Szerezz minél több felhasználót, akik aztán állandóan ezen lógnak;
  3. Minden egyes mozdulatukat mentsd le egy adatbázisba;
  4. A felgyülemlett adatokból készíts profilokat és kategóriákat;
  5. Add el az egészet hirdetőknek;
  6. Vegyél Lamborghinit meg luxusházat Új-Zélandon.

A lépések megtétele pedig nem is olyan triviális, így adta magát az a bevett szokás, hogy az applikációkból platformokat varázsoljunk: azaz valamennyit megosztunk az adatainkból és a felhasználóinkból cserébe azért, hogy mások fejlesszenek (és akár pénzt is keressenek) nekünk, ami több adatot és modellt eredményez nekünk.

Így lett a Farmville, később pedig az egymillió különböző kvízjáték, és ezekre a modellekre épült a Facebook világverő hirdetési rendszere.

Mindezt az tette lehetővé, hogy törvényileg gyakorlatilag semennyire sem volt szabályozva évekig az, hogy mik is a korlátok az adataink kezelésén, így külön iparág épült ezeknek az adatoknak a csereberéjére — és a megszerzésére.

Mert amint a Facebook domináns játékos lett, egyszerűbbé vált egyszerűen kihúzni az ő adataikat: elég volt a nagymamádnak kitöltenie egy kvízt, vagy neked, és a kvízüzemeltető mindkettőtök (és az összes ismerősötök adatait) megkapta.

Majd ezt az adatot fogta, és eladta annak, akinek értéket jelent.

Előbb azoknak, akik pilótajátékot szerveztek.

Később azoknak, akik kamu rákgyógyszereket árultak.

És úgy tűnik azoknak is, akik álhírekkel szeretnék hergelni az embereket adott politikai cselekvés érdekében.

(A következő vevő remélem a titkosszolgálat lesz).

Az adatokat ezek után pedig bárki szabadon adhatja-veheti, és összefésülve más adatbázisokkal gyakorlatilag potom pénzért felépíthet egy olyan képet rólunk, amiről a KGB vagy a Stasi álmodni se mert volna.

A jelenlegi balhé abból a szempontból fontos, hogy mindezek eddig csak a szokásos ügymenet, a business as usual részei voltak: és ennek most úgy tűnik, vége.

Már nem csak a bennfentesek értik ezt a megfigyelés-kapitalizmust, ami körülöttünk épült, hanem mindenki számára nyilvánvaló (főleg a befektetők és a választók számára), hogy mit is jelent ez az egész.

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa.

Nem a Facebook az egyetlen cég, ami rengeteg adatot gyűjtött be az életünkről: még akár a Netpincér adatbázisaiból is elég szépen fel lehetne húzni egész élettörténeteket, munkahelyektől lakhelyváltáson át a párválasztásig.

A példákat nem sorolom, mert ezek után a közvélemény érdeklődése talán lenyomja majd a sokmilliós titoktartási szerződéseket, amint techdolgozók sora találja majd meg a gerincét.

Már miután rendezték soraikat az új EU-s adatvédelmi rendelet miatt.

Addig is: üdv a szép új világban.

(A szöveg eredetileg a Tett blogon jelent meg.)

Olvass tovább!