Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Vasárnap újra megválasztják Putyint az oroszok

Már csak vasárnapig kell várni Oroszországban, hogy kiderüljön, milyen részvételi arány mellett, és mekkora támogatottsággal választják harmadszor elnökké Vlagyimir Vlagyimirovicsot.

Más tétje ugyanis nincs a hétvégi eseménynek, amelyet az ellenzéki Echo Moszkvi rádióban nem is választásnak, hanem egyszerűen csak szavazásnak neveznek. A szavazólapon ugyan hét jelölt neve szerepel, valódi kihívója azonban nincs Putyinnak.

Viktor, aki éppen Moszkvában tartózkodik, arról számolt be, hogy az utcákon szinte csak a Választási Bizottság plakátjait látni, mondván: “Menj el szavazni, mert ez az állampolgári kötelességed, – de azt nem mondják, hogy kire. Bár elnézve ezt a Mónika show-t, nem tudom eldönteni, hogy ezek szerepet játszanak, vagy valóban komoly indulók. Mindenesetre érdekes véleményt fogalmazott meg ezekkel kapcsolatos érzéseiről Jevgenyij Rojzman, jekatyerinburgi polgármester.

A másfélmilliós szibériai város (nem kormánypárti) feje videoüzenetében arra buzdítja a polgárokat, hogy hétvégén semmiképpen se menjenek el választani: olvassanak jó könyveket – amelyekből mindig többet adnak ki, mint amennyit elolvashatnának, menjenek ki a természetbe, és ne adják nevüket ahhoz, ami csak látszatra hasonlít egy demokratikus választáshoz.

Joggal merül fel a kérdés, hogy felelős politikus buzdíthatja-e a választókat a távolmaradásra, de annak fényében, hogy a legismertebb ellenzéki, Alekszej Navalnij a választási bizottság – egyébként jogszerű – döntése miatt nem indulhatott a választásokon, és azok bojkottjára szólított fel, érthető, és a távolmaradás is egy tudatos állampolgári attitűdöt takar.

Nem véletlen, hogy a közvélemény-kutatások egyik legfontosabb kérdése magára a részvételi hajlandóságra vonatkozott, amely az utolsó közzétett felmérés, a VCIOM közlése szerint 67-ról 74 százalékra emelkedett.

Navalnij helyett viszont elindult Kszenyija Szobcsak, annak a néhai szentpétervári polgármesternek a lánya, aki Putyin oroszországi karrierjét egyengetni kezdte. Kszenyija látta kislányként az apja adminisztrációjában szorgalmasan dolgozó jelenlegi elnököt, és elmondása szerint tiszteletet váltott ki belőle munka- és teherbírása. Hogy miért indult el vele szemben, azt azzal magyarázta, hogy az elnök gyerekkora óra hatalomban van, és a saját gyerekének (aki egyébként másfél éves) már más Oroszországot képzel el, mint amelyet Putyin neve közel két évtized óta fémjelez. Támogatottsága azonban alig mérhető.

A komolyan vehetőek közé tartozik az Oroszországi Kommunista Párt jelöltje, a Lenin Termelőszövetkezet korábban kiváló dolgozója, jelenleg elnöke, Pavel Grugyinyin. A szovjet idők  nosztalgiájára fogékony választók azonban tíz százalék alatti szavazatarányt fognak számára jelenteni. Hogy mekkora a támogatottsága, azt abból is le lehet mérni, hogy az Oroszországban csaknem teljes egészében a kormányzat kezében lévő média erősen negatív képet sugároz róla, azaz tulajdonítanak a személyének akkora jelentőséget, hogy érdemes legyen lejáratni. A társadalmi egyenlőség és társadalmi tulajdon hívének egyébként olyanok az életkörülményei, amelyek nem feltétlenül felelnek meg egy korábbi párttikkár életszínvonalának, sokkal inkább egy jómódú kapitalista benyomását kelti.

Hasonlóan paradox a Liberális Demokrata Párt jelöltjének, Vlagyimir Zsirinovszkijnak a személye is, aki sem nem liberális, sem nem demokrata, hanem sokkal inkább egy soviniszta, nacionalista demagóg. Kampányszpotja szerint egy elnöki napja során olyan híreket olvashatnánk, miszerint “az elrozsdásodott NATO haditechnikát a Balti államok területén szedik össze, Alaszka referendumot ír ki az Oroszországhoz való csatlakozásról és Kijevet választották a Kisorosz Föderatív Kerület fővárosává”. A nyíltan soviniszta, más államok területi épségét fenyegető üzenetet azonban éppúgy nem veszik komolyan, mint amikor a cári himnuszt énekelte, Putyin tiszteletére. Támogatottságát 5 százalék körül mérik.

Újra és újra megméreti magát választásokon Grigorij Javlinszkij, a Jabloko párt vezetője is, aki a 90-es években a gazdasági rendszerváltás programján dolgozott, azonban a kormányzat az ő mérsékeltebb változást tartalmazó javaslatai helyett a gajdari sokkterápiát (a gazdaság átmenet nélkül piacivá alakítása a voucheres privatizációval, ami sok állami vállalatot hazavágott, elképesztő társadalmi egyenlőtlenségeket eredményezett és a rubel teljes elértéktelenedésével járt) választotta. A liberális piacgazdaság és klasszikus jogállamiság hívének számító jelölt támogatottsága három százalék körülire tehető. A rajtuk kívül induló három jelölt támogatottsága tulajdonképpen elenyésző.

Vlagyimir Putyin a mostani elnökválasztáson nem az általa vezetett párt – az Egységes Oroszország – jelöltjeként indult el, hanem a nehezebb pályának számító, pártnélküli jelöltek között, ami azt jelentette, hogy 300.000 választópolgár támogató aláírására volt szüksége ahhoz, hogy hivatalos jelöltté váljon, a pártok 100.000-es korlátjával szemben. Ez nagyobb támogatottságot sugall, és persze az sem kizárt, hogy párthoz köthető korrupciós ügyektől szeretné távol tartani magát a választók szemében ilyen módon.

A választás előtti napon életbe lép a kampánycsend, az utolsó közvélemény-kutatási eredményeket március 9-én tette nyilvánossá az állami tulajdonban lévő VCIOM. Ezek szerint a jelenlegi elnök támogatottsága 69%-os, ami azt jelenti, hogy az első forduló el fogja dönteni a választás kimenetelét. A Levada közvélemény-kutató szerint Putyinnak a VCIOM adataihoz képest alacsonyabb támogatottsága, de ők nem publikálhatják az elnökválasztás kapcsán mért adataikat, mert Oroszországban a törvény szerint külföldi ügynöknek minősülnek, így eltiltották őket a választásokban való bármilyen részvételtől. Ugyanakkor érdekes adatokat közöltek az ország lelkiállapotáról végzett felmérésükben.

Az orosz emberek általános lelkiállapota a mérés szerint a tavalyi mélyponthoz képest kifejezetten pozitív, elemzők szerint ugyanis a múlt évben a szankciók kapcsán felkészültek a legrosszabbra, azóta viszont inkább reménykedve tekintenek a jövőre.

Míg a 2016-os évben az embereket leginkább foglalkoztató kérdés az árak növekedése és Trump elnökké választása volt, a 2017-es évben a szíriai háború és a terrorizmus, továbbá az orosz csapat téli olimpián való szereplése izgatta az embereket. Az adatok tulajdonképpen hűen tükrözik, hogy milyen kérdésekkel tematizálja az állami tulajdonú média a közvéleményt.

Putyin elnöknek természetesen mindezekre a kérdésekre megfelelő válaszai vannak, és szintén mérések mutatják, hogy míg az ellenzéki jelölteknek kifejezetten negatív a médiában megjelenő imidzse, addig az elnökről egyetlen negatív hangvételű televíziós riport sem készült. A következő ciklus tétje az ő számára tulajdonképpen csak arról fog szólni, megtalálja-e méltó utódját, hogy végre nyugdíjba vonulhasson 2024-ben az akkor már negyedszázada hatalomban lévő elnök. Ha megérjük…

Olvass tovább!