Vasárnap újra megválasztják Putyint az oroszok

Már csak vasárnapig kell várni Oroszországban, hogy kiderüljön, milyen részvételi arány mellett, és mekkora támogatottsággal választják harmadszor elnökké Vlagyimir Vlagyimirovicsot.

Más tétje ugyanis nincs a hétvégi eseménynek, amelyet az ellenzéki Echo Moszkvi rádióban nem is választásnak, hanem egyszerűen csak szavazásnak neveznek. A szavazólapon ugyan hét jelölt neve szerepel, valódi kihívója azonban nincs Putyinnak.

Viktor, aki éppen Moszkvában tartózkodik, arról számolt be, hogy az utcákon szinte csak a Választási Bizottság plakátjait látni, mondván: „Menj el szavazni, mert ez az állampolgári kötelességed, – de azt nem mondják, hogy kire. Bár elnézve ezt a Mónika show-t, nem tudom eldönteni, hogy ezek szerepet játszanak, vagy valóban komoly indulók. Mindenesetre érdekes véleményt fogalmazott meg ezekkel kapcsolatos érzéseiről Jevgenyij Rojzman, jekatyerinburgi polgármester.

A másfélmilliós szibériai város (nem kormánypárti) feje videoüzenetében arra buzdítja a polgárokat, hogy hétvégén semmiképpen se menjenek el választani: olvassanak jó könyveket – amelyekből mindig többet adnak ki, mint amennyit elolvashatnának, menjenek ki a természetbe, és ne adják nevüket ahhoz, ami csak látszatra hasonlít egy demokratikus választáshoz.

Joggal merül fel a kérdés, hogy felelős politikus buzdíthatja-e a választókat a távolmaradásra, de annak fényében, hogy a legismertebb ellenzéki, Alekszej Navalnij a választási bizottság – egyébként jogszerű – döntése miatt nem indulhatott a választásokon, és azok bojkottjára szólított fel, érthető, és a távolmaradás is egy tudatos állampolgári attitűdöt takar.

Nem véletlen, hogy a közvélemény-kutatások egyik legfontosabb kérdése magára a részvételi hajlandóságra vonatkozott, amely az utolsó közzétett felmérés, a VCIOM közlése szerint 67-ról 74 százalékra emelkedett.

Navalnij helyett viszont elindult Kszenyija Szobcsak, annak a néhai szentpétervári polgármesternek a lánya, aki Putyin oroszországi karrierjét egyengetni kezdte. Kszenyija látta kislányként az apja adminisztrációjában szorgalmasan dolgozó jelenlegi elnököt, és elmondása szerint tiszteletet váltott ki belőle munka- és teherbírása. Hogy miért indult el vele szemben, azt azzal magyarázta, hogy az elnök gyerekkora óra hatalomban van, és a saját gyerekének (aki egyébként másfél éves) már más Oroszországot képzel el, mint amelyet Putyin neve közel két évtized óta fémjelez. Támogatottsága azonban alig mérhető.

A komolyan vehetőek közé tartozik az Oroszországi Kommunista Párt jelöltje, a Lenin Termelőszövetkezet korábban kiváló dolgozója, jelenleg elnöke, Pavel Grugyinyin. A szovjet idők  nosztalgiájára fogékony választók azonban tíz százalék alatti szavazatarányt fognak számára jelenteni. Hogy mekkora a támogatottsága, azt abból is le lehet mérni, hogy az Oroszországban csaknem teljes egészében a kormányzat kezében lévő média erősen negatív képet sugároz róla, azaz tulajdonítanak a személyének akkora jelentőséget, hogy érdemes legyen lejáratni. A társadalmi egyenlőség és társadalmi tulajdon hívének egyébként olyanok az életkörülményei, amelyek nem feltétlenül felelnek meg egy korábbi párttikkár életszínvonalának, sokkal inkább egy jómódú kapitalista benyomását kelti.

Hasonlóan paradox a Liberális Demokrata Párt jelöltjének, Vlagyimir Zsirinovszkijnak a személye is, aki sem nem liberális, sem nem demokrata, hanem sokkal inkább egy soviniszta, nacionalista demagóg. Kampányszpotja szerint egy elnöki napja során olyan híreket olvashatnánk, miszerint „az elrozsdásodott NATO haditechnikát a Balti államok területén szedik össze, Alaszka referendumot ír ki az Oroszországhoz való csatlakozásról és Kijevet választották a Kisorosz Föderatív Kerület fővárosává”. A nyíltan soviniszta, más államok területi épségét fenyegető üzenetet azonban éppúgy nem veszik komolyan, mint amikor a cári himnuszt énekelte, Putyin tiszteletére. Támogatottságát 5 százalék körül mérik.

Újra és újra megméreti magát választásokon Grigorij Javlinszkij, a Jabloko párt vezetője is, aki a 90-es években a gazdasági rendszerváltás programján dolgozott, azonban a kormányzat az ő mérsékeltebb változást tartalmazó javaslatai helyett a gajdari sokkterápiát (a gazdaság átmenet nélkül piacivá alakítása a voucheres privatizációval, ami sok állami vállalatot hazavágott, elképesztő társadalmi egyenlőtlenségeket eredményezett és a rubel teljes elértéktelenedésével járt) választotta. A liberális piacgazdaság és klasszikus jogállamiság hívének számító jelölt támogatottsága három százalék körülire tehető. A rajtuk kívül induló három jelölt támogatottsága tulajdonképpen elenyésző.

Vlagyimir Putyin a mostani elnökválasztáson nem az általa vezetett párt – az Egységes Oroszország – jelöltjeként indult el, hanem a nehezebb pályának számító, pártnélküli jelöltek között, ami azt jelentette, hogy 300.000 választópolgár támogató aláírására volt szüksége ahhoz, hogy hivatalos jelöltté váljon, a pártok 100.000-es korlátjával szemben. Ez nagyobb támogatottságot sugall, és persze az sem kizárt, hogy párthoz köthető korrupciós ügyektől szeretné távol tartani magát a választók szemében ilyen módon.

A választás előtti napon életbe lép a kampánycsend, az utolsó közvélemény-kutatási eredményeket március 9-én tette nyilvánossá az állami tulajdonban lévő VCIOM. Ezek szerint a jelenlegi elnök támogatottsága 69%-os, ami azt jelenti, hogy az első forduló el fogja dönteni a választás kimenetelét. A Levada közvélemény-kutató szerint Putyinnak a VCIOM adataihoz képest alacsonyabb támogatottsága, de ők nem publikálhatják az elnökválasztás kapcsán mért adataikat, mert Oroszországban a törvény szerint külföldi ügynöknek minősülnek, így eltiltották őket a választásokban való bármilyen részvételtől. Ugyanakkor érdekes adatokat közöltek az ország lelkiállapotáról végzett felmérésükben.

Az orosz emberek általános lelkiállapota a mérés szerint a tavalyi mélyponthoz képest kifejezetten pozitív, elemzők szerint ugyanis a múlt évben a szankciók kapcsán felkészültek a legrosszabbra, azóta viszont inkább reménykedve tekintenek a jövőre.

Míg a 2016-os évben az embereket leginkább foglalkoztató kérdés az árak növekedése és Trump elnökké választása volt, a 2017-es évben a szíriai háború és a terrorizmus, továbbá az orosz csapat téli olimpián való szereplése izgatta az embereket. Az adatok tulajdonképpen hűen tükrözik, hogy milyen kérdésekkel tematizálja az állami tulajdonú média a közvéleményt.

Putyin elnöknek természetesen mindezekre a kérdésekre megfelelő válaszai vannak, és szintén mérések mutatják, hogy míg az ellenzéki jelölteknek kifejezetten negatív a médiában megjelenő imidzse, addig az elnökről egyetlen negatív hangvételű televíziós riport sem készült. A következő ciklus tétje az ő számára tulajdonképpen csak arról fog szólni, megtalálja-e méltó utódját, hogy végre nyugdíjba vonulhasson 2024-ben az akkor már negyedszázada hatalomban lévő elnök. Ha megérjük…

Olvass tovább!