Nyílt fórumon bocsátotta vitára Józsefváros önkormányzata saját, a rövid távú szálláskiadásra vonatkozó tervezetét. A fórumon nagyon kevesen védték az airbnb-zést, a többség a város tönkretételét, a prostitúciót, a lakóközösségek felbomlását és a buliturizmus okozta óriási szemét- és zajterhelést rótta fel, és szigorúbb, a 6. kerületre jellemző, a tiltással egyező, noha jogi kiskapuval azért ellátott szabályozást követelt. A fórumon Udvarhelyi Tessza korábbi lakhatási aktivista, társadalompolitikáért és társadalmi kapcsolatokért felelős alpolgármester, Rádai Dániel és Sátly Balázs alpolgármesterek, valamint az önkormányzat több munkatársa is válaszolt az összegyűltek kérdéseire.

Olykor heves és kemény hangvételű fórum keretében vitatták meg a lakók a főváros 8. kerületének rövid távú lakáskiadások korlátozásáról szóló javaslatát az ez alkalomból rendezett május 26-i fórumon. A vita apropója az volt, hogy a jellemzően Airbnb-nek nevezett, turisztikai célú vagy más rövid távú lakáskiadásra vonatkozó, 2025-ös moratórium 2026. december 31-ével lejár, a kérdés pedig szabályozásra szorul. Udvarhelyi Tessza alpolgármester már a fórum előtt elmondta, hogy a kerület célja, hogy 2027-től „megvédje a kerületiek érdekeit, miközben nem lehetetleníti el a vállalkozókat sem”. 

Az alpolgármester magyarázatának lényege az volt, hogy a kevéssé tehetős önkormányzat legfontosabb bevételét az idegenforgalmi és az iparűzési adó adja, s az airbnb-zés miatt nem akarnak lemondani erről a fontos forrásukról, amelyet amúgy is a lakhatásra fordítanak. Ám a józsefvárosiaktól érkező panaszok miatt a korlátozatlan és visszaélésszerű lakáskiadásokkal szemben fel kívánnak lépni. 

Az intézkedésnek három iránya lenne: 1, negyedenként százalékarányosan maximálnák a rövid távra kiadott szállások összes ingatlanon belüli arányát; 2, minden ilyen, jövőbeni szálláshely engedélyét 2027. január 1-től egyértelmű társasházi hozzájáruláshoz kötnék; 3, és kötelező lenne tájékoztató táblát kirakni az Airbnb-k elé a szálláshely üzemeltetőjének elérhetőségeivel.

A szabályozás keretében minden egyes negyed külön Airbnb-„kvótát” kapna, amely minden terület esetében különböző lenne. A körút környéki Palota- és Corvin-negyedekben az arány a legnagyobb, 6 százalék lenne, míg a kevésbé turisztikailag frekventált Orczy-negyed és Ganz-negyed esetében például 2 százalék. Ez azt is jelenti, hogy a Palotanegyedben és Corvin-negyedben a jelenlegi 7-8 százalékos terhelést 6 százalékra csökkentenék, a többi szomszédságnál viszont az arány 1-2%-kal még növelhető is lehetne.

Józsefvárosban jelenleg 1707 rövid távra kiadott szálláshelyet tartanak nyilván. Az alpolgármesteri felvezetőből kiderült, a lakásállomány 3,5 százalékáról van szó. A javasolt „korlátozások” összesen 4 százalékban rögzítenék az ilyen célú magánszállások arányát, tehát 0,5 százalékkal nőhetne az airbnb-zhető szálláshelyek száma, míg el nem éri a bűvös 1937-es számot. Utána már csak akkor kapna valaki engedélyt a rövid távú lakáskiadásra, ha másnak az engedélye megszűnik. 

A kertvárosias, az ügyben legkevésbé érintett Tisztviselőtelepen az Airbnb-k aránya csupán az összes lakás 1 százalékát tehetné ki. Józsefváros szerint ez az intézkedés harmonizálná a kiadók és az önkormányzat gazdasági érdekeit azzal a lakók által áhított céllal, hogy az Airbnb-k és más rövid távra kiadott szálláshelyek ne tudjanak gombamód szaporodni. Így lehetséges az, hogy ezeknek az eddig kevésbé érintett negyedeknek a terhére a szabályozás még bővülést is előirányoz.

Az önkormányzat most bemutatott terve kezelné a hatósági ellenőrzésben tapasztalható hiányosságokat is. Udvarhelyi Tessza szerint, mivel az alapengedélyeket a kormány és az állam adja ki, ezért a kihágásokat, csendháborítást, a szálláshelystátusszal való visszaélést az önkormányzat csak „az utolsó fázisban foghatja meg”. A hatósági módszerek hatékonyságának növelésével  a nyilvántartások és mesterséges intelligencia révén igyekeznek majd kiszűrni például az engedéllyel nem rendelkező szálláshelyeket.

„A tökös megoldás az, amit a VI. kerületben csináltak!”

Ahogyan az várható is volt, a fórum közönségének túlnyomó többsége túl enyhének tartotta és ellenezte a tervezett szabályozást. Egyesek megemlítették, hogy a megvásárolt és ilyen szállásként kiadott lakások esetében a tulajdonosok olyan átalakításokat végeznek el az ingatlanokon, amelyekkel lényegében megkerülik a korlátozást. Számos esetben egy egybenyíló folyosóról apróbb, kisebb, de önálló garzonlakásokat választanak le, de papíron az egész több szálláshelyből álló komplexum továbbra is egyetlen lakásnak számít, miközben számos, kisebb lakásba érkezik sokkal több vendég. A lakók és a társasház pedig tehetetlenek. 

Az egyik palotanegyedi hozzászóló szerint az átalakítások során az új, akár a nappali helyén létrehozott zuhanyzók és vécék vezetékei mások nappalijainak mennyezete felett futnak, ami számos kellemetlenséggel jár. Egy másik hozzászóló kategorikusan kijelentette, „230 új engedély kiadása nem korlátozás”. Kifogásolta, hogy a javaslat nem teszi lehetővé az engedélyek visszavonását, miközben számos probléma merül fel a kiadott lakásokkal kapcsolatban, és nem rendeltetésszerűen használják őket. Voltak olyan hozzászólók is a mintegy kétórás fórumon, akik elmondták, a házukban lévő Airbnb-ben prostitúció folyik, sőt, a társasház udvarán és a gangon is hasonló tevékenységet kell tűrniük a lakóknak. És van olyan eset is, ahol a külföldi tulajdonos – elvileg üzemeltető – teljesen elérhetetlen a lakóközösség számára, miközben az Airbnb szállásán állandó a káosz és a tumultus. Ez a hozzászóló jelezte, Józsefváros tervezett szabályozásánál nem csupán a terézvárosi, de szerinte az erzsébetvárosi is szigorúbb és megfelelőbb, a sajtó cikkeiből pedig már az is kiderült, hogy a tiltás után a kerületi négyzetméterárak – így az ingatlanok vételi és bérleti díjai is – csökkenésnek indultak. Terézváros kapcsán – ahol helyi népszavazás útján, 2026 januártól a legszigorúbb tiltás valósult meg Soproni Tamás polgármester intézkedését követően – valóban arról szólnak a hírek, hogy az átlagos havi lakbér lakásra lebontva 300 ezer forintról már 280 ezer forintra csökkent.

Az önkormányzat részéről Udvarhelyi persze jelezte, építésügyi kérdésekben a kormány érdekelt, így a több lakásra való felosztás ügyét is csak ők tudnák kezelni, ezért élt a 8. kerület felterjesztéssel az újonnan megválasztott kormány felé.

Megjegyzendő viszont, hogy Bódis Kriszta, a kerület újonnan megválasztott Tisza-párti képviselője tudomásunk szerint sem ezen a lakossági fórumon, sem a többin nem jelent meg, és eddig még véleményt sem nyilvánított az országos szabályozás kérdésében.

A fórumon további kritikák is elhangzottak. Egy fiatal, kétgyermekes édesanya közölte az önkormányzattal, értékeli, hogy legalább ezeket a fórumokat megszervezik, de szerinte „az egyetlen tökös megoldás az, amit Soproni Tamás csinált”. A hozzászóló ezek után kifejtette, maga is a fővárosi idegenforgalom területén dolgozik: a rövid távú szállások, a buliturizmus, és az alacsony szintű „itatós” kultúra mára „élhetetlen mocsokká” tette a belvárost, ahol a fogyasztás már a lakók kiszorítására is céloz, és végül teljes skanzent csinált a történelmi városrészekből – ahol ahogy a múltban, most is emberek laknak, azaz laknának.

A továbbiakban azt is megkérdezte az önkormányzattól: „tisztában vannak-e vele, mit jelent az, hogy ez az 1707 lakás hiányzik az albérletpiacról”, ő ugyanis egyedülálló anyaként 10 évig küzdött a lakáskiadókkal: akik immár pénzes listát vezetnek, ahol külön rovat van azokra a maradék albérletekre, amelyek kutyát és „gyereket” nem fogadnak. Szerinte az Airbnb mint biznisz emberek életébe, megélhetésébe is kerülő kompromisszum, akkor is, ha adóbevételt hoz.

A hozzászólás a padsorokból igen nagy tapsot kapott.

Kiérződött, hogy a szabályozás kapcsán a kerület fő problémája nem az Airbnb-lobbi megjelenése volt – bár 3-4 hozzászólóval ők is képviseltették magukat –, a valódi konfliktus a szűkös adóbevételeket megőrizni akaró önkormányzat és a tiltást követelő lakók között állt fenn.

A fórumon megjelentek azok is – társasházi szb-elnökök (a társasházak gazdálkodását a lakóközösség megbízásából felügyelő számvizsgáló bizottságok vezetői) és az Airbnb, valamint Booking.com kiadók –, akik a mérsékelés mellett érveltek. Egyikük szerint ha a kiadás árai növekednének, akkor „igényesebb” vendégkört lehetne vonzani és a buliturizmus kérdése megoldódna. Nagy felháborodást váltott ki az egyik kiadó, aki egyenesen úgy érvelt, a turizmus által megtermelt GDP „megjelenik az összes budapesti bérében, ezért magasabbak a bérek Budapesten mint máshol”, és volt olyan érdekelt kiadó is, aki lényegében azt javasolta, hogy a kerületi lakosság írja le a veszteségeit: jelöljenek ki társasházakat, ahol csak rövid távú szállások működnek, és velük szemben jelöljenek ki pusztán lakóövezeteket a belső kerületekben, így legalább a házon belüli problémák megoldódnának.

Merker Iván, a kerület lakója és az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa hozzászólásában megcáfolta a GDP növekedésére vonatkozó megjegyzést. Ő arról beszélt, számtalan üres lakás van a belvárosban, ha a jelenleg turistaszállásként használt ingatlanok megjelennének a hosszú távú albérletpiacon, az a bevételt nem szünteti meg teljesen, miközben a lakhatási válságot enyhítené. „Ne nézzük már egymást hülyének, kérem. […] Ha turizmust akarunk, akkor építsünk szállodát, nem én akarok arra kelni a piaci albérletben hajnali kettőkor, hogy az éjszakai géppel érkeznek a turisták.” Hozzátette: gondoljon bele mindenki abba is, milyen lakóközösség az, ahol a lakások 10-20 százaléka üres, vagy sima turistaszállás. A hatások nemcsak gazdaságiak, hanem társadalmilag és kulturálisan is érezhetők.

A lakosság részéről is volt még néhány problémafelvetés: például az, hogy sem az önkormányzat, sem más hatóság nem tud büntetni engedély nélküli, vagy a társasházi szabályzatot megszegő rövid távú kiadókat. Sokan nem értették, majd miután megértették, felháborodtak azon, hogy a tervezett, 2027 januártól érvénybe lépő szabályozás nem visszamenőleges hatályú, nem is lehetne az, ezért a meghatározott százalékos kvóták „kifutó jellegűek” – van olyan negyed a kerületben (így a Corvin- és a Palotanegyed), ahol a rövid távú kiadások száma már most is magasabb mint a 2027 első napjától irányadó százalékos kvótaszám. De itt sem a kvótán felül eső lakások azonnali engedélyvesztéséről van szó, a szabályzat szerint „kifutó” jelleggel szűnnek meg, tehát az engedélyek megújításánál már csak ennyi százalékot engedélyez majd újra az önkormányzat. 

Az egyik lakó hozzátette, bizonyára nagyon is méltányolhatóak a kiadók anyagi érdekei, „de én az idegrendszerem érdekeit kell, hogy nézzem”. Hozzátette: talán a Tisza győzelme után végre eljuthatna oda a budapesti önkormányzat, hogy „a kormány nem minket fog büntetni, üldözni, így a kieső adóbevételek sem okoznának talán akkora válságot.”

Később az is felvetődött, hogy legalább a külföldi állampolgárok számára megtilthatnák az engedélyek kiadását. Ezt a felvetést Udvarhelyi Tessza némileg félreérthette, mivel először úgy válaszolt: az Európai Unió állampolgárainak szabad ingatlanvásárlási joga van Magyarországon, a harmadik országokból érkezők tulajdonjogát ilyen módon korlátozni pedig szerinte „rasszizmus lenne”. A felvetés viszont – ahogy a közönségben többen jelezték – nem a tulajdonvásárlás korlátozására, hanem az engedélyhez való önkormányzati hozzájárulás megadására vonatkozott csupán. Többen úgy érveltek ugyanis, hogy az EU-s vagy EU-n kívüli, gazdag külföldi ingatlantulajdonosok azok, akik a legkevésbé érdekeltek abban, hogy aktív kapcsolatot tartsanak a panaszos lakókkal.

Felmerült még, hogy a klasszikus szállodákban és panziókban üresen álló szobák számát is össze lehetne írni, ha ugyanis a hotelek és panziók kihasználtsága növekedni tudna, pótolhatná az Airbnb esetleges szigorúbb korlátozása, vagy esetleg betiltása okán kieső idegenforgalmi és iparűzési adót.

A heves kritikákra az önkormányzat részéről Sátly Balázs alpolgármester reagált, némileg sértődötten. Közölte, hogy a lakhatási válságra a 8. kerület „költ szinte a legtöbbet” a fővárosban, „a tavalyi évben kétmilliárd forint ment el önkormányzati bérlakásokra,” a maradék üres önkormányzati lakás szerinte vagy felújítás előtt áll, vagy felújíthatatlan. Utóbbi esetben az önkormányzat értékesíti az ingatlant a privát befektetőknek, vagy lebontja a házat majd értékesíti a telket, ezeken azután magánbefektetők új lakásokat építenek. Sátly hangsúlyozta: kompromisszumra van szükség a magántőke-érdekek és a lakossági érdek között. „Ha túltoljuk bármilyen irányba, akkor annak nagyon rossz következményei lehetnek.” Udvarhelyi Tessza ezt annyival egészítette ki a lakásproblémákra reagálva, hogy épp ebből az okból hozták létre Józsefvárosban is a lakásügynökséget, amely alacsonyabb albérletárakat biztosít, még ha ez nem is olyan mértékű mint szeretnék, de a kerület tisztában van a kihívásokkal. A visszamenőleges hatály hiányára úgy reagált, hogy kifutó-felmenő rendszerben nem újítják meg az engedélyek egy részét. Így szerinte a megfelelő, a tervezett szabályozás által meghatározott állapot „1-2-5 év alatt” lenne elérhető.

A teljes fórumról készült élő közvetítés, ami itt visszanézhető:

Lakhatási szervezet: a tervezet befektetőpárti

Az önkormányzat – a fórum alapján bátortalanra sikeredett – tervezetét civilek is bírálták. A lakhatási és szociális kérdésekkel is foglalkozó Periféria Központ erről szóló közleményében úgy fogalmazott, a tervezet „a befektetőket védené, nem a lakókat”.

A tervezetről a lakhatási, szociológiai felmérést is készítő Periféria Központ részletes tanulmányban fejtette ki, üdvözlendőnek tartják a Józsefvárosi Önkormányzat indokolható erőfeszítéseit, a javaslat szerintük alkalmatlan a probléma mértékének megfelelő kezelésére, sőt, ebben a formában „befektetőbarát” is, tehát az AiBnB üzemeltetők érdekeit képviseli.

A központ nem csupán a dokumentumot elemezte, de a kutatók saját, intenzív terepmunkájukra támaszkodva megállapították, a tervezet jól azonosítja a problémát, de elvéti a mértékét, amikor a megoldási javaslatot elővezeti, és amellett érvelt, hogy mindennek ellenére mintha mégis végzetesen alábecsülné annak mértékét:

„a kerületben végzett terepi kutatásunk alapján a rövid távú szálláskiadás a helyi közösségek destabilizációjának meghatározó tényezője, amely a társasházi közösségek gyengülésében, a lakók fluktuációjának növekedésében és a biztonságérzet romlásában jelenik meg. Az interjúalanyaink körében gyakran felmerült az igény a rövidtávú szálláskiadások korlátozására vagy tiltására, a terézvárosi szabályozást pedig pozitív példaként említették.”

A közlemény hozzátette azt is, a háttéranyag eltúlozza a rövid távú lakáskiadás jelentette gazdasági előnyöket is, ezeknél a társadalmi kohézió fennmaradásának követelménye mindenképpen fontosabb kell, hogy legyen.

Mindezek pedig – kézenfekvő módon – olyan problémák, amik ha másért nem is, de legalább a következő önkormányzati választás tükrében komoly fenyegetést jelenthetnek a kerületet kormányzó többségére nézve.

Az a – tulajdonképpen lakosságcserével is felérő – „kerületrendezés”, amely 2006 után, még Kocsis Máté égisze alatt, az eredeti – szegényebb – lakók módszeres kiszorításával elkezdődött, lényegében a befektetési célú lakásvásárlás robbanásszerű terjedésével fejeződik be. A folyamat végére pedig azon felül, hogy félig kiürülhet a Józsefváros, a közösségi összetartás maradványai is felszámolódhatnak.

A fórumon is részt vevő Shakkour Aram, helyi ökormányzati képviselő a Mérce kérdéseire válaszolva elmondta, a képviselőtestület tagjai közül jelenleg ő és Erőss Gábor képviselő szigorítanák egyértelműen a javaslatot. A többi képviselő, köztük a kormányzó frakció többi tagjai pedig egyelőre „tájékozódik” annak jellegéről, egyértelmű álláspontot még nem alakítottak ki.

Május 31-ig pedig helyi konzultációt is kitöltöttek minél több emberrel, hogy a támogatást nyerjenek a tervezet szigorításához. Shakkour elmondta, a szervezetével, a Szikra Mozgalommal elvben támogatják a szinte teljes tiltást. Segítettek például a 2024-es terézvárosi, szigorú szabályozást megalapozó helyi népszavazás kampányában is Soproni Tamás polgármesternek. Erről megjegyezte, akkori helyzetük egyszerűbb volt, hiszen szerinte: „volt egy kerületi polgármester, aki kerületvezetői pozícióból felvállalta a népszavazás és a – majdnem teljes – tiltás ügyét, és végigvitte, így pedig nyilván könnyebb volt megvalósítani is.”

Shakkour szerint továbbra is jelentős probléma, hogy noha a Józsefváros érdemei a hajléktalanellátás, valamint az önkormányzati lakások tömeges – eddig összesen 2 milliárd forintba kerülő – felújítási programja során a fővárosban kiemelkedőek, ezek a főként a legszegényebb kerületi lakókat érintik, a bérlők és átlagos magánlakás-tulajdonosok az ilyen reformokból alig éreznek meg valamit. Szerinte az idegenforgalmi adó és iparűzési adó kerületi beszedését egy általánosabb Airbnb-tilalom sem érintené rosszul, hiszen a kieső adóbevételt a szállodákon és panziókon is be lehetne hajtani, amelyeknek kézenfekvő módon több vendége lenne a magánszállások kiesése esetén.

A fórumra utólagosan reagált Udvarhelyi Tessza alpolgármester is, Facebook-oldalán kifejtette: „azt hiszem, ez volt a kedvenc fórumom, amióta (2019) Józsefvárosban dolgozom! Szenvedélyes volt, felszabadult, színvonalas, és nagyrészt ellenségeskedés- és előítéletmentes.” Elárulta követőinek azt is: „ez nagy dolog egy ennyire megosztó témában, ahol nekem is jelentős kompromisszumokat kellett kötnöm, hogy eljuthassunk a jelenlegi szabályozási javaslatig.” Ezzel azt sugallta, a javaslat végső formája az ő felfogását sem feltétlenül tükrözte vissza.

Hozzátette, azt már biztosra veszi, hogy a jövő év első napjától sem enged a 8. kerület szabad utat az Airbnb-knek, de az, hogy a szigorítás mértéke milyen lesz, a lakókon is múlik, akiknek május 31-ig volt lehetősége erről elmondani a véleményüket.