Nagy botrányt okozott, hogy a héten a román „egységkormányt” vezető Ilie Bolojan lemondásra kényszerült, miután kormánykoalíciójából kihátrált a PSD, a „Szociáldemokrata” Párt, és ráadásul még megszavazta az AUR és vezetője, George Simion által beterjesztett reformjavaslatokat is.

A kormányválság Romániában egyenesen azzal fenyegetett, hogy a soviniszta Simion eléri célját, és előrehozott választásokat kell tartani az országban, amelynek eredményeként ő miniszterelnökként térne vissza.

Ezt a forgatókönyvet a 2025 májusában megválasztott nyugatos-EU-párti elnök, Nicușor Daniel Dan és maga Bolojan távozó miniszterelnök is igyekeztek kizárni. Nicușor beszédében szerdán egyenesen odáig ment, hogy biztosította a választókat: új választás nem lesz, és „nyugati elkötelezettségű kormány fog felállni”, miután egyeztetett a jelenlegi, parlamenti pártok vezetőivel az új kormány kialakításáról és az új miniszterelnök kijelöléséről.

Hogyan jutottunk odáig, hogy a „nyugatos, demokrata” államelnöknek külön ki kell emelnie, a választás súlyos ,fenyegető veszély, az ahelyett Bukarestben tartott exkluzív tárgyalások pedig a megnyugtató rendezés?

Hosszú és a választók számára idegőrlő politikai válság vezetett idáig.

Romániában az elmúlt másfél évben minden a választási botrányokról szólt. A 2024. novemberi, botrányba fulladt elnökválasztáson elinduló, majd az első kört megnyerő Călin Georgescu EU- és nyugat-kritikus szélsőjobboldali jelöltet az alkotmánybíróság végül kizárta, bizonyítottnak látva, hogy Oroszország befolyásoló kampányt finanszírozott az ő támogatására 

A megismételt, 2025 májusi elnökválasztáson a volt bukaresti, liberális polgármester, Nicușor Daniel Dan csak a második fordulóban tudta legyőzni a soviniszta AUR elnökét, George Simiont, aki kis híján elnök lett. Nem sokkal megválasztása után Dan Ilie Bolojant, Nagyvárad volt polgármesterét és a legszigorúbb értelemben a román elitkörökhöz tartozó Nemzeti Liberális Párt (PNL) oszlopos tagját nevezte meg miniszterelnökként, aki ezek után a párt főtitkárává is avanzsált.

Simiont Magyarországon főként az AUR párt korábbi években elkövetett, magyarellenes, román ultranacionalista akcióiról ismerte meg a hazai közönség. Odakint ezentúl az ország legnagyobb elitellenes politikai erejeként nőtték ki magukat: tiltakoztak a Covid-lezárások és a zöldpolitika ellen is, valamint erősen szimpatizálnak Donald Trump amerikai elnökkel és a körülötte gyülekező „antiglobalista” politikai világgal, valamint újabban a Ceaușescu-nosztalgia húrjain is elkezdtek játszani az újraiparosítás ígérgetésével.

Mindezzel a tavalyi év júliusának végétől tisztán erdélyi románokból álló, „liberálisnak” nevezett kormányzat vette át a hatalmat: Nicușor 1969-ben a Brassó melletti Fogarason született és nőtt fel, míg Bolojan a Bihar megyei Bertényben látta meg a napvilágot, és élete nagy részét a nagyváradi, helyi politikában töltötte el, majd rekord ideig, 2008 és 2020 között volt a város első embere is volt, amely ebben a korszakban elég nagyot fejlődött.

Hatalmuk erkölcsi alapjául és legitimálására egyértelmű érveket tudtak felsorakoztatni: megvédik a NATO, az EU és a Nyugat felé elkötelezett politikát, és Romániát is a Georgescu és Simion jelentette „orosz befolyásolástól” és megosztottságtól. Nicușor Dan megválasztása után Bukarest belső kerületei ünnepeltek, lobogtak az EU-s zászlók: a nagyváros, a Simiontól megrettenő és az RMDSZ által a politikai szövetségbe beépített Székelyföld, és tágabban Nyugat-Románia is azokhoz a területekhez tartozott, amelyek nagy része megakadályozta, hogy az elnöki széket az elitellenes AUR foglalja el. Ellenfelei a „megszabadulást” ünnepelték a veszélyes moszkvai árnyaktól, igaz közben Simion már a kampányhajrában is igyekezett meggyőzni a nyugati médiát arról, ő ugyan semmit nem adna Putyinnak, és elkötelezte magát a NATO-szövetség és a haderőépítés mellett is, mindez viszont semmit sem számított.

A NATO-elkötelezettség nem üres szólam, hanem érdemi kérdés az országban: Románia nem csupán szomszédos a háborúban álló Ukrajnával, de számos alkalommal kézzelfogható közelségbe is kerül a pusztító háborúval: az eltévedt drónok lezuhanása például egyes vidékeken mindennapos jelenség.

Az AUR- és a Georgescu-kampány is nagyban épített a háborúellenességre, és a konfliktusba való belekeveredéstől való félelemre. Másrészt viszont Románia fontos NATO-centrum is: Deveseluban amerikai támaszpont található és az orosz-ukrán háború után a francia hadsereg is növekvő számban dob át aktív egységeket az országba és így Ukrajna tőszomszédságába a keleti „védelmi vonalra.” Nem mindegy tehát Brüsszelnek és Párizsnak sem, milyen irányultságú elnök vezeti Romániát.

A történetben viszont akad egy kis bibi: a TikTokon és más platformokon rendkívüli népszerűségre szert tevő Georgescuról román oknyomozók idővel kiderítették, nem éppen az elit ellen, hanem egy elitcsoport pénzéből ért el váratlan sikert az elnökválasztáson. Közelebbről éppen a miniszterelnökké kinevezett Bolojan pártja, a PNL eredeti tervei között szerepelt, hogy jelöltjük, az igencsak gyenge esélyekkel rendelkező és népszerűtlen volt miniszterelnökük, Nicolae Ciucă kampányát valahogyan megmentsék.   Így, mint azt a Snoop.ro kiváló munkatársai feltárták, a  PNL pártpénzeiből egy privát PR-cégen keresztül egyesek megtámogatták a látszólag független Georgescut és fasisztikus-misztikus elemekkel tűzdelt kampányát: konkrétan egyes PNL-pénzekből fizetett-TikTok influenszerek kezdték érthetetlen módon Georgescut megtolni . A PNL nagyvezíreinek eredeti célja talán az lehetett, hogy régi ellenlábasaikat, a vicces módon még mindig Szociáldemokrata Pártnak nevezett politikai érdekkört és elnökjelöltjüket, az eredetileg Orbán Viktor által is favorizált Marcel Ciolacut gyengítsék szavazói körében.

A művelet túl jól sikerült: a szavazók ugyanis úgy döntöttek, fittyet hánynak mind a fifikás Ciucă-ra, aki csupán 9 százalékot kapott 2024 novemberében, mind pedig Ciolacura, és kihozták a látszólag elitellenes és magát„mélyhazafinak” eladó Georgescut győztesnek. A botrány és a romániai elit felsülése viszont véletlenül nagyon is jól jött az egyre hevesebb harci lázban égő Európai Bizottságnak és csatolt intézményeinek. Egyből pánikot keltettek a súlyosan EU-ellenes és „ellenséges ügynöknek” lefestett, a Krédóba Pilátusként bekerült Georgescu ellen. Ezzel sincsen minden rendben. A romániai alkotmánybíróság ugyanis egy, a titkosszolgálat, az SRI által a 2024. novemberi kampányról készített jelentés következtetései alapján zárta ki Georgescut a versenyből. De erről az SRI-jelentésről még az orosz állammal nem túl megengedő, Panyi Szabolcsot is foglalkoztató Vsquare portál anyaga is megállapította: nincs benne bizonyíték Georgescu kampányának konkrét orosz állami befolyásolásra, noha Georgescu maga sokszor hangoztatott EU- és ukránellenes és oroszbarát nézeteket, és a választási szervereket valóban megtámadhatta egy orosz hekkercsoport. De míg a román SRI jelentése szerint a Georgescu-féle TikTok-kampányt „egy külföldi ország” finanszírozhatta, cseh oknyomozók arra jutottak, hogy „ezt bizonyítani nem lehetett.” A PNL ezzel szemben a román adóhatóság konkrét vádjaival nézett szembe, amikor kiderült pártpénzeik Georgescu TikTok-influenszerénél kötöttek ki.

Hosszú, jogászkodó és végül Georgescut alkotmányos eszközökkel leléptető botránysorozat vette kezdetét, amelynek a végén a már konkrét pártalakulattal is fellépő, és komoly esélyekkel, valamint az amerikai Trump-kormányzat nyílt támogatásával is bíró Simion majdnem nevető harmadikként került elő.

Csak és kizárólag az aktivistamúlttal, a nagy pártok és korrupció ellen harcot hirdető USR-t alapító majd onnan kilépő Nicușor Dan tudta magát ellenerőként elfogadtatni.

A probléma viszont nem oldódott meg, hiszen a botrányba belerokkant és a törvényhozásban abszolút kisebbségben maradt Bolojan mégis előbb ideiglenes államfővé, majd kormányfővé vált, a Georgescu-kampány és a párt kapcsolatáról pedig azóta sem esett szó.

Nagyobb aggodalmat keltett viszont a választók között, hogy a kormány hozzálátott a „fukar Bolojan” által be is lengetett megszorításokhoz. Első lépésként az Európai Bizottság „versenypiaci” elvárásainak megfelelően liberalizálta a román energiapiacot, ahonnan így eltűntek az addig „állami manipulációnak” tartott rezsitámogatások, az árak pedig ideiglenesen nagyon elszálltak, majd jóval magasabb szinten rögzültek mint előtte.

A kormányfőt persze lehet fukarkodással vádolni, ahogyan tették azt a Visegrad Insight oldalon is, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kormány mandátuma lényegében csak az volt, hogy az EU által követelt „strukturális reformokat” bevezesse.

Még nagyobb felháborodást keltett, hogy az állami spórolás jegyében Bolojan kíméletlenül nekifogott az amúgy is aluldotált közoktatás, felsőoktatás és kultúra területén elvégzendő, további megszorításokhoz, amelyek éppen azt az értelmiségi réteget érintették, akik Nicușort és a Simion fenyegetése ellen összeálló, széles összefogást nagy számban támogatták.

Bolojan viszont klasszikus technokrata „szakértő” politikusként Románia jelentős államadósságát és az európai gazdasági válságnak, globális energiaválságnak (és immár a „Hormuz-hatásnak”) is kitett ország fiskális helyzetét a szokásos és eleve a problémák jelentős részét okozó megszorító politika rehabilitálásával igyekezett megoldani.

A távozó kormányfő most megpróbálja a demokrácia harcos oroszlánjának bemutatni magát, akinek a lemondás nem a vég, hanem a politikai küzdelem kezdőpontja. Eközben Simion – a magyarországi Fidesztől ismerős módon – az amerikai Trump-párti kommentátorvilágban és a nyugati szélsőjobboldalon igyekszik szövetségeseket találni. Az Elon Musk amerikai szélsőjobbos milliárdos által favorizált egyik ilyen bloggernek, Mario Nawfalnak adott interjújában Simion már mint az „ellopott román demokrácia” védelmezőjének és a „globalista EU-elit” legfőbb ellenlábasának mutatta be magát, egyértelműen jelezve, előrehozott választási kampányra számít.

Georgescut és Simiont tehát óriási áldozatok árán, trükkök százaival és csak alig-alig állította meg a 2025-ben a romániai elit. Az AUR 2025 tavaszi kampánya ráadásul éppen azokat a kispénzű, lecsúszó és magára hagyott iparvárosokban élő szavazókat szólította meg, akiket a betokosodott és csupán a Brüsszeli elvárásoknak gazsuláló elitpolitika szorított lehetetlen helyzetbe. Ők az elmúlt évben sem kaptak mást a „liberális” oldaltól és kormánytól, mint ami miatt már eleve viszolyogtak tőlük.

Az egész ügy hosszú távon viszonylag reménytelennek tetszik. Az államelnök és Bolojan is nyerhetnek  még időt a jelenlegi parlamentnek, egy-másfél-két évig megóvhatják az országot a soviniszta, ugyanakkor vásott és cinikus Simion uralmától. Ugyanakkor örökre nem kerülhetik el a demokratikus választást, és az alkotmánybíróság, az SRI, valamint a „deep state” összes trükkje is csupán olaj volt arra a tűzre, amit az elkeserítő szociális helyzet állított elő keleti szomszédunknál.