2024 februárjában néhány, állami gondozás után hajléktalanná vált fiatal lehetőséget kapott arra, hogy lakásba költözzön. Ezt a kegyelmi botrány nyomán létrejött közadakozási akció tette lehetővé, a fiatalok segítését az Utcáról Lakásba Egyesület vállalta magára. Az alábbi írásban bemutatkozó Zsolt a fiatalok egyike. Története a társadalmi valóság számos tűrhetetlen elemét mutatja fel, és egyszersmind arra is rámutat, hogy a szükséges támogatás mellett a legkilátástalanabb helyzetből is fel lehet állni.

A kegyelmi botrányban, és az azóta eltelt években a hazai gyermekvédelem legsúlyosabb gyermekbántalmazási- és abúzus-ügyei kerültek és kerülnek a mai napig is nyilvánosságra. Az ügy a legmagasabb politikai szintekig is elért, és a köztársasági elnök lemondásáig vezetett, de a gyermekvédelemben nem hozta el a reformokat. A kifogástalan életvitel vizsgálaton, amelyet az ügy nyomán bevezettek, a Szőlő utcai szörny, Juhász Péter Pál gond nélkül ment át, míg számos elkötelezett nevelő és gyermekfelügyelő hagyta el a pályát a vizsgálat ellen tiltakozva.

A nagy intézmények kiváltására nem fordítottak elég forrást, így a a 23 ezer állami gondozott gyerekből a mai napig is hétezren intézetben élnek – többségük jogellenesen. Szakértői becslések, és korábbi statisztikák szerint az állami gondozásban élő gyerekek nagyon nagy része amiatt nem tud a családjával nevelkedni, mert a szülei hajléktalanok.

Holott a lakhatási problémákra léteznek megoldások, és egy gyereknek sem kéne otthontalanul felnőnie, vagy az állami gondozásból nagykorúvá válva hajléktalanná válnia.

Meg sem tudjuk számolni, munkánk során hány példát látunk mindkét esetre.

2024 februárjában ismert influenszerek (Bányai Judit, Baukó Attila Azahriah, Fancsikai Eszter, Gulyás Márton, Nagy Ádám, Pottyondy Edina, Osváth Zsolt, Szabó Márton, Tapasztó Orsi) kezdeményezték az Odakint Most Szörnyek járnak tüntetésen, hogy a résztvevők közadakozással segítsék egy állami gondozás után hajléktalanná vált fiú lakhatásának rendezését. A kezdeményezés megvalósítására minket, az Utcáról Lakásba! Egyesületet hívtak, mert a legrégebbi, Kunyhóból Lakásba programunkban több olyan ügyfelünk volt, akik szintén állami gondozásban felnőve kerültek utcára.

A kezdeményezés sikere jól ismert, több mint 200 millió forintot adtak össze a tüntetők. Ma már a 12. ügyfél lakásba költözésén dolgozunk, miután a közadakozáson túl önkormányzatok is csatlakoztak a kezdeményezéshez: a megvásárolt 5 lakáson túl a Józsefváros, Erzsébetváros, a Főváros és a Terézváros lakásaiban is élnek már ügyfeleink.

A program eredményeiről eddig csak név és arc nélkül adtunk hírt, de a kezdet kezdetétől mindenki arra volt kíváncsi, hogy kik is azok a fiatalok, akik a közadakozás nyomán esélyt kapnak az újrakezdésre.

Elsőként Mata Zsolti mutatkozik be – köszönjük, hogy megosztja a történetét a Példakép címet viselő kampányban.

Zsolti Szikszón született, nehéz anyagi körülmények között élő családba, ötödik gyerekként. Négy éves volt, amikor a szülei elvesztették a lakhatásukat. Bár a törvények tiltják, mégis, mint olyan sok esetben, ez a család szétszakadásához vezetett, a szülők hajléktalansorba kerültek, a gyerekek pedig állami gondozásba. Zsolt így 4 éves korától 18 éves koráig gyermekotthonban volt kénytelen felnőni. Az öt testvér egyike az intézeti évek alatt autóbalesetben meghalt, a többiek a megrázkódtatás feldolgozásában semmilyen segítséget nem kaptak. Zsolt gondozási helye ezalatt nem változott, nagykorúvá válásáig Bicskén nevelkedett.

A fiú 4 évesen került a bicskei gyermekotthonba, ahol – sok társához hasonlóan – tinédzserként ő is abúzus áldozatává vált.

Felnőve azonban egyike lett azoknak a bátor fiataloknak, akik vállalták a tanúskodást és a pereskedést is az ügyben.

Mivel nagykorúvá válásakor nem volt tanulói- vagy munkaviszonya, ezért a 18. születésnapján télvíz idején egyedül kellett elhagynia a gyermekotthont, ahonnan – mondhatni, természetesen – nem volt hová mennie. Az elmúlt másfél évtizedet hajléktalanságban eltöltő szülei ekkor egy közművek nélküli, elhagyott és teljesen lerobbant ingatlanban éltek, ide tudták magukhoz visszafogadni őt, így a családjával ugyan újra együtt tudott élni, de teljesen kilátástalan helyzetbe került. Miközben éjjel a víz és áram nélküli helyiségben aludt a családdal, napközben csak csellengeni tudott az utcán. Ebben az időben a szülei is és ő maga is küzdött a szerhasználattal – semmilyen reményük nem volt arra, hogy a sorsuk jobbra fordulhasson. Hónapokat töltött el így, teljesen kilátástalannak tűnő helyzetben, amikor találkozott egyik volt nevelőjével, aki egy utógondozó otthonban szerzett férőhelyet számára.

Azonban az intézetben és az utcán eltöltött időszak nem múlt el nyomtalanul, az utógondozóban eltöltött időt saját elmondása szerint eleinte a céltalan tengődés, és a motiváltabb időszakok hullámzó váltakozása jellemezte. A motiváltabb időszakokban egyszerre dolgozott, és tanult is esti iskolában, mostanra sikerült elvégeznie a kilencedik és tizedik osztályt, és továbbra is folytatja a tanulmányait, érettségit adó képzésben. Arról számol be, hogy az idők során egyre kitartóbban tud dolgozni a céljaiért. A nyilvánosságot is azért vállalja, hogy segítsen sorstársainak abban, hogy mások is hozzá hasonlóan áldozattá váljanak a rendszerben.

Két évvel ezelőtt, az influenszer-tüntetés után nem sokkal találkoztunk vele először, és hamar bekerült a velünk együttműködő fiatalok körébe. Az elmúlt időszakot az utógondozóban töltötte, és nemrég költözött be az egyik, közadakozásra befolyt összegből utoljára megvásárolt lakásba.

A szép kis garzon egy csendes, külvárosi, zöld környezetben található. Zsolt először talál saját otthonra.

A beköltözése előtt Zsolt volt az első, aki a fiatalok közül sikeresen megszerezte a jogosítványát. Ennek segítségével már munkahelyet is talált, de szakmát is szeretne tanulni.

Jelenleg arra koncentrál, hogy belakja a kis lakást, és felépítse önálló életét. További  tervei is vannak: használt autóra gyűjt  és nem engedte el a középiskolai tanulmányok befejezését sem. Úgy képzeli el, hogy akkor szeretne családot alapítani, ha az életét már sínre tette.

Zsolti története megmutatja, hogy egy állami gondozásban felnőtté váló fiatal talpra tud állni, ha megfelelő lehetőséget és segítséget kap még akkor is, ha nehézséggel is kell megküzdenie. Zsolt mellett 11 fiatal vesz részt a programban, de az Utcáról Lakásba! Egyesület Kunyhóból Lakásba programjában 2013 óta számos, állami gondozást is megtapasztalt ügyfél fordult meg. A munka során azt tapasztaljuk, hogy mindazok, akik megkapják a szükséges támogatást, hosszú távon is tudnak élni vele – és ez a tapasztalat az állami gondozásban felnőtt fiatalok rendszerszintű támogatásához is hasznos tudást jelent.