Sokak sorsa azon múlik, tudunk-e most változást hozni a lakhatási politikában
Vannak jó gyakorlatok, de megoldást csak a költségvetési finanszírozás fog tudni hozni.
Vannak jó gyakorlatok, de megoldást csak a költségvetési finanszírozás fog tudni hozni.
Az átlagemberek fejében a hajléktalan ember középkorú, szakállas férfi – pedig rengeteg nő és gyerek él fedél nélkül
Az Utcáról Lakásba! Egyesület bérlője, Varga Jánosné Edit sok emberpróbáló küzdelem után veszítette el lakhatását és a lábát is.
Ha valami gyanúsat látunk, érdemes utánajárni.
Kedves szociális munkás kollégák, húzzatok légyszi a gyártósorokra Nyugat-Európába – ha a javaslatot elfogadja a kormány, kérdésessé válik, hogy mi történik a szociális ellátásokkal Magyarországon.
Vali volt az első bérlőnk, idén pedig beköltözik a századik is, sem a munkája, sem a példája nem volt hiábavaló.
A hatalom erőt lát az önszerveződésben és a magánadományozásban. Honnan tudom? Egyre világosabb, hogy félnek tőlünk.
Képzeljük el, hogy a családok, háztartások egy futóversenyen vesznek részt a gazdasági teljesítőképesség eléréséért. A cél közelinek látszik: biztos megélhetés és társadalmi részvétel, itt van mindkettő a kanyaron túl, csak ezer lépés, de aki lemarad, kimarad.
Legalább 700 hajléktalan ember nem jut hozzá a számára szükséges ellátásokhoz Magyarországon. Amellett, hogy ők a legszembetűnőbb áldozatok, a lakhatási szegénységnek és a hajléktalanságnak ezer arca van. Erről szól az Utcáról Lakásba! Egyesület kampánya.
Több házaspár fog vajon gyermeket örökbefogadni, vagy évenként százzal kevesebb gyermek jut majd családba? Több magyar kisgyerek kerül külföldre örökbefogadókhoz?