Legalább 700 hajléktalan ember nem jut hozzá a számára szükséges ellátásokhoz Magyarországon. Amellett, hogy ők a legszembetűnőbb áldozatok, a lakhatási szegénységnek és a hajléktalanságnak ezer arca van. Erről szól az Utcáról Lakásba! Egyesület kampánya.
Több házaspár fog vajon gyermeket örökbefogadni, vagy évenként százzal kevesebb gyermek jut majd családba? Több magyar kisgyerek kerül külföldre örökbefogadókhoz?
A #STOPAirbnb kampány aktivistáiként számos olyan érvet hallunk a szabályozással szemben szkeptikus, vagy azt ellenző emberektől, amelyekre, úgy véljük, meggyőző válasszal rendelkezünk.
Lenne pedig rá mód, hogy a megfizethető lakhatás közügy és közcél legyen.
„Gondoskodjanak magukról földműveléssel a hajléktalanok, cigányok, de azért a migránsok persze ne, mert ők egyszerre veszik el a munkánkat, és nem akarnak dolgozni soha, bezzeg az okostelefonjuk, na az van nekik is…”
Az Utak az erdőben c. kötet személyes elbeszéléseken keresztül mutatja be, hogy milyen utak vezetnek Magyarországon a hajléktalanságba. Részletek a kötetből.
Látszólag két dologról van szó, amikor környezetvédelemről és az adományozási kultúráról beszélünk, azonban ezek szorosan összefüggenek.
Az egy éve országosan bevezetett kriminalizáció nem csökkentette az utcai hajléktalanság által érintett emberek számát, és mégis az ügy továbbra is inkább egy politikai játszma, semmint egy hatékony társadalompolitika tárgya.
Európa-szerte egymillió, ebből Magyarországon tizenhatezer aláírást gyűjtenek össze, hogy az Európai Bizottság kidolgozzon, és az Európai Parlament törvényi és pénzügyi kereteket fogadjon el azért, hogy Európában minden ember számára lehetővé váljon a megfizethető lakhatás.
Mit tehetünk, ha segíteni szeretnénk hajléktalan embertársainknak átvészelni ezt a legbizonytalanabb időszakot, amíg a jogalkalmazásról szerzett tapasztalatok alapján ha jobb nem is, de legalább valamivel kiszámíthatóbb lehet a helyzetük?