Vali volt az első bérlőnk, idén pedig beköltözik a századik is, sem a munkája, sem a példája nem volt hiábavaló.
A hatalom erőt lát az önszerveződésben és a magánadományozásban. Honnan tudom? Egyre világosabb, hogy félnek tőlünk.
Képzeljük el, hogy a családok, háztartások egy futóversenyen vesznek részt a gazdasági teljesítőképesség eléréséért. A cél közelinek látszik: biztos megélhetés és társadalmi részvétel, itt van mindkettő a kanyaron túl, csak ezer lépés, de aki lemarad, kimarad.
Legalább 700 hajléktalan ember nem jut hozzá a számára szükséges ellátásokhoz Magyarországon. Amellett, hogy ők a legszembetűnőbb áldozatok, a lakhatási szegénységnek és a hajléktalanságnak ezer arca van. Erről szól az Utcáról Lakásba! Egyesület kampánya.
Több házaspár fog vajon gyermeket örökbefogadni, vagy évenként százzal kevesebb gyermek jut majd családba? Több magyar kisgyerek kerül külföldre örökbefogadókhoz?
A #STOPAirbnb kampány aktivistáiként számos olyan érvet hallunk a szabályozással szemben szkeptikus, vagy azt ellenző emberektől, amelyekre, úgy véljük, meggyőző válasszal rendelkezünk.
Lenne pedig rá mód, hogy a megfizethető lakhatás közügy és közcél legyen.
„Gondoskodjanak magukról földműveléssel a hajléktalanok, cigányok, de azért a migránsok persze ne, mert ők egyszerre veszik el a munkánkat, és nem akarnak dolgozni soha, bezzeg az okostelefonjuk, na az van nekik is…”
Az Utak az erdőben c. kötet személyes elbeszéléseken keresztül mutatja be, hogy milyen utak vezetnek Magyarországon a hajléktalanságba. Részletek a kötetből.
Látszólag két dologról van szó, amikor környezetvédelemről és az adományozási kultúráról beszélünk, azonban ezek szorosan összefüggenek.