Ha tényleg visszajutottunk oda, ahol 2009-ben voltunk, akkor ez azt is jelenti, hogy az európai gazdaság- és társadalompolitika ugyanazokon az ellentmondásokon keresztül fog az elkövetkezőkben is kibontakozni, amelyeket már ismerünk.
Az EP-választás számaiból bármilyen módon is az országgyűlési választás eredményét kiszámolni, teljesen szakmaiatlan és butaság is.
Hibát követünk el, ha nem így teszünk.
Nem elég, ha némán elszenvedjük a zsarnoki önkényt, hanem – és ez a lényeg – azt is elvárják, hogy értsünk is vele egyet.
Egy erős tüntetéssorozat nagyon rosszul jönne a kormánynak, hiszen ha nem is több százezer, de több tízezer szavazót elvihetne egy ilyen ügy, ezek a szavazók pedig városok és kerületek sorsait dönthetik el.
A jelenkori magyar belpolitika a végletekig elment abba az irányba, hogy az Orbánnal szembeni jelentőségteljes ellenzéki fellépés megálmodása és megvalósítása helyett alternatív valóságokat, hamis narratívákat gyárt.
Megint a Gyurcsány-Orbán versengést kell majd bámulnunk évekig? Tényleg csak ennyi történt? Próbáljunk higgadtak maradni, és megfejteni, mi is zajlott az elmúlt évtizedben a politikában.
A legjobb tudásunk szerint sajnos nem tudunk mást mondani, mint hogy Áder és Bayer is hazudik.
A vasárnapi választás estéjét számomra az eufória uralta: elmaradt az európai jobboldali forradalom, itthon a Fidesz a vártnál kissé rosszabbul teljesített, a szavazatomat bíró Momentum megdöbbentően jó eredményt ért el.
Milyen értékek nyertek a magyar EP-választásokon?
