A választás után, a küzdelem előtt: az európai politika látképe
A szélsőjobboldali áttörés elmaradt, de az európai polgárok közösségének képzeletét még mindig fogva tartja a radikális középutasság ideológiája.
A szélsőjobboldali áttörés elmaradt, de az európai polgárok közösségének képzeletét még mindig fogva tartja a radikális középutasság ideológiája.
A baloldal, mint mindig, azon bukik el, hogy hatalomvágyó siettében elkezd hasonlítani az ellenfélhez. Mintha a néphez való hűség ugyanazt jelentené, mint az uralkodó osztály és a tőkés állam által manipulált, represszív közvéleményhez való alkalmazkodás.
Erős kontentet toltak ma a megyei lapok.
Ludwig van Beethoven úgy gondolta: a « jelző nélküli » emberek lesznek testvérei egymásnak, függetlenül születési helytől, bőrszíntől és vallási hovatartozástól.
Az európai parlamenti választásokat úgy tudnám jellemezni, mint a mindenkori választások fekete bárányát.
A most vasárnap arról szól, hogy a kicsike remény Orbán rendszerének megbontására életben tud-e maradni.
Olyan mondatok után, amiket Szijjártó Péter tegnap a magyar kormány nevében mondott, lemondásnak kéne jönnie, vagy könnygázfelhőnek a Kossuth téren miután a felháborodott dolgozók kifejezik a dühüket.
Az EU projektje nem egyéb, mint a hanyatló Nyugat-Európa gazdasági dominanciájának megőrzésére tett kísérlet; az Unió 2004-es bővítése pusztán az olcsó keleti munkaerő hatékony becsatornázására szolgált e nagyszabású projektbe.
Föderalistaként azt gondolom, hogy egy erős demokratikus felhatalmazással rendelkező Európai Parlament a legjobb dolog, ami az Európai Unióval történhet.
Minél nagyobb a környezetszennyezés, annál több a beteg, és nekik annál magasabb a profitjuk.