Várható volt, hogy beindul az előválasztás széttrollkodása

Alig néhány napja írtam meg, hogy örülnünk kéne, és nem felháborodni, ha az előválasztáson több főpolgármester jelölt is megméretteti magát.

Akkor még nem sejthettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni…

A viccet félretéve: továbbra is azt gondolom, hogy a Momentum és a DK jelöltállítása jót tesz a demokráciának (teljesen függetlenül attól, hogy milyen körülmények közt szállt be a versenybe mondjuk Kálmán Olga), jót tesz az ellenzéki pártoknak, és jót tesz maguknak a választóknak is. Leginkább azért, mert bárki, akit maga az előválasztás megmozgat, jó eséllyel ősszel is érdekelt lesz Tarlós leváltásában, és ha valóban egy (plusz-mínusz az előválasztástól távol maradók) jelöltre voksolhat majd jó szívvel. Ami egyben Tarlós Istvánnak és a Fidesznek is okozhat kellemetlen perceket.

És hogy ez mennyire így van, azt talán jól szemlélteti, hogy immár a politikai (khm) kalandorok is felfigyeltek az esemény jelentőségére.

És én itt most nem állítok semmi konkrétat. De azért lássuk a tényeket, időrendben:

  • múlt hétfőn a Momentum jelentette be, hogy elindítja az előválasztáson Kerpel-Fronius Gábort,
  • csütörtökön a Demokratikus Koalíció színeiben Dobrev Klára vezette elő Kálmán Olga indítását,
  • szombaton bejelentkezett Bede Zsolt a Vadhajtásoktól,
  • ma pedig Schmuck Andor lebbentette fel magáról a fátylat.

Talán mondanom se kell, hogy míg az első két jelölt valóban kihívója Karácsony Gergelynek, és így abban érdekelt, hogy Tarlós Istvánt előbb-utóbb valaki kibillentse pozíciójából, addig a második két úr esetében erről azért már kevéssé lehetünk meggyőződve.

És még csak nem is azért, mert mondjuk Bede Zsolt általában önjelölt vasökölként jelenik meg egyes eseményeken, hogy a kormány álláspontját sulykolva támadja az ellenzéket (vagy bárkit, aki a szemében nemzetvesztő tevékenységet folytat), vagy mert Schmuck Andor még soha egyetlen önálló gondolatot nem vitt be a politikába (hacsak a Xénia Láz Egyesületet nem számoljuk ide, ami a maga idejében tisztességgel prosperáló adathalászati lehetőség volt, fiatalokra kalibrálva).

A Vadhajtások persze elsősorban provokációban utazik, épp ezért különösen szórakoztató elolvasni, mivel kampányolnak az előválasztásra. Ha Bedének összejön a 2000 aláírás,

„minden média jelenlétében be tud menni a roncs és bohóc ellenzék közé, hogy széttrollkodja ezt a beteg társaságot” – írják.

A programjából a teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány elemet:

  • Atilla (sic!), Horthy és Hóman szobrok állítása
  • Kommunista utca nevek, meg Szabó Ervin név eltörlése
  • Kebabos üzletek számának limitálása
  • Szemetelés illetve cigarettacsikk eldobása elleni szigorú fellépés
  • Sorkatonaság bevezetése, fiataloknak hazafias események szervezése

Hogy a sorkatonaság bevezetése miért pont fővárosi ügy, az talán mindegy is, de talán a fentiekből is jól látszik, hogy Bedéék valójában mire játszanak.

Schmuck Andor már néhány fokkal bonyolultabb eset.

Jelentkezett már be ő maga is a főpolgármesteri székért (tegye a kezét mindenki a szívére, és úgy mondja hangosan – melyik párt jelöltjeként?), 2014-ben viszont, amikor aztán bőven volt választék (13 jelölt mérettette meg magát), az általa vezetett Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártja Fürst Izabellát terelte a rajthoz, hogy aztán bármiféle indoklás nélkül visszaléptessék. Külön érdekesség, hogy kicsivel korábban még Árok Kornél volt  Schmuck pártjának főpolgármester-jelöltje, ám az már idő homályába vész, hogy vele mi történt…

Maga Schmuck utoljára tavaly nyáron indult választáson, méghozzá időközin a Belvárosban, „Elég a hülyeséből!” szlogennel. Nem jött be.

De a legbeszédesebb vele kapcsolatban tán az, hogy 5 éve az önkormányzati választásokon Terézvárosban pártja, a Szociáldemokraták hamis ajánlásokkal tudott csak jelölteket állítani – ráadásul ezeket az aláírásokat történetesen a Fidesz listájáról másolták át. Hogy választási csalás történt, azt még maga Schmuck sem cáfolta, de nagyon sajnálta a dolgot.

Különös módon azonban hiába nyomozott egy ideig a rendőrség – azóta sem vontak felelősségre senkit az ügy miatt. És nagy valószínűséggel már nem is fognak.

Schmuck egyébként azon túl, hogy amolyan álpolitikai celebként időről időre feltűnik valamilyen trash eseményen, vagy bulvármagazinokban szerepel aktuális barátnőjével, értelmezhető politikai tevékenységet legfeljebb választások idején végez, amikor is elindul valamiként.

Most éppen főpolgármester-jelöltként, bár ennek bejelentése is kicsit bulvárosra sikeredett, eddigi tevékenysége alapján pedig igazán nehéz feltételezni, hogy valóban kormányváltó lendület van benne, és nem puszta kamuflázs már maga az előválasztáson való indulása is, amivel legfeljebb hitelteleníteni tudja az egész procedúra legitimációját.

Mindez persze arra jó, hogy újra az előválasztásra irányítsa a figyelmet – bár talán nem a legideálisabb íven.

Azáltal ugyanis, hogy három politikailag releváns jelölt mellé érkezik egy, aki egészen biztosan csak provokálni, és egy, aki a választókat összezavarni lesz hivatott, félő, hogy a választókat is elkezdi majd taszítani az összkép.

Mert azt ugye senki se hiszi el komolyan, hogy akár Bede Zsolt, akár Schmuck Andor valóban Tarlós Istvánnal akar meccselni?

Persze, a demokrácia ettől szép, hogy bárki megmérettetheti magát. De ha visszagondolunk arra, mennyi kárt okoztak az elmúlt két országgyűlési választáson a kamupártok, hogy a választási törvény átírása óta amúgy is a regnáló kormány felé lejt a pálya, hogy mindezek mellé korlátlan közpénz és komplett propagandabirodalom áll a kétharmados Fidesz-KDNP szolgálatában, azért minimum elgondolkodtató, hogy vajon egy előválasztáson, amelynek legfőbb célja, hogy a legtöbb szavazatot begyűjtő jelölt álljon majd szemben Tarlóssal ősszel, mégis mi szükség van az ehhez hasonló akciókra.

Mert Bede és Schmuck indulása egy dologra lesz csak jó: hogy elvonja a figyelmet a lényegi kérdésekről, és tovább hergelje a hangulatot az amúgy is pattanásig feszült ellenzéki légkörben. Plusz viccet csináljon egy amúgy fontos, demokratikus értékeken nyugvó koncepcióból.

Nem Karácsony Gergelynek, nem Kerpel-Fronius Gábornak, de még csak nem is Kálmán Olgának kell aggódnia a friss bejelentkezők miatt.

Hanem mindannyiunknak: mert az előválasztás nem csak arra esély, hogy az ellenzéki pártok még időben lejátsszák azt a cicaharcot (pardon, nem tudom ezt máshogy nevezni, ahogy például Karácsony csípőből reagált Kálmán Olga indulására, az leginkább egy durcás kisgyerek reakciójára hasonlított most is), amit eddig a jóval nagyobb téttel bíró választási kampányokra tartogattak, de arra is, hogy jó sok idő után végre részt vegyünk egy olyan választásban, ami nem törvénybe írtan kaszál el esélyeket rögtön a startvonalnál.

Most, hogy már a politikai keselyűk is körözni kezdenek felette, legalábbis kezdhetünk aggódni. Úgy tűnik, lassan a Fidesz is ráébred arra, hogy az előválasztással kezdeni kell valamit. Hogy utána mi jön, abba egyelőre bele se gondoljunk, mert tuti, hogy nem lesz szép.

Címlapkép: Schmuck Andor / Facebook
Olvass tovább!