Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Igen, jöhet! Most nem.
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.
gázai háború

Miközben tömegsírokat tárnak fel Gázában, a rendőri erőszak csak nagyobb lendületet adott a diáktüntetéseknek az USA-ban

Az Al Jazeera után a New York Times és a CNN is beszámolt róla április 23-án, illetve az ENSZ is megerősítette, hogy mintegy 300 holttestet fedeztek fel tömegsírokban a még üzemelő palesztin civil mentőalakulatok a Gázai övezetben, két kórház mellett. Az övezet déli részében fekvő kormányzóságban, Hán Júniszban található Nasszer kórházat még február elején foglalta el az izraeli hadsereg, és nemrég hagyta el; a brutálisan szétlőtt, gázavárosi Al-Sífa kórház melletti tömegsírokban pedig további holttesteket találtak a helyi önkéntesek.

A Nasszer kórház vezetősége még januárban arról számolt be, 150 holttestet az ostrom alatt a kórház mellett kellett eltemetniük, sürgősségi jelleggel. Csütörtöki sajtótájékoztatójuk szerint azonban már 392 holttestet találtak, köztük egykori orvosok, idősek és gyerekek tetemét is.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának szóvivője, Ravina Shamdasani arról tájékoztatott, hogy a beszámolók szerint „az áldozatokat mélyen temették volna el a talajba, és szeméttel fedték volna le őket”. Egyes testeket „hátul összekötött kézzel és ruha nélkül” találtak volna meg. Megjegyezte, hogy jelenleg nem áll módjukban a két kórházban megölt áldozatok számát ellenőrizni, ezért is hangsúlyozzák, hogy nemzetközi vizsgálatra van szükség ez ügyben is. Egy lehetséges tűzszünet esetén is Izrael Állam engedélyétől függ, hogy az ENSZ szakértői beléphetnek-e a területre.

Az izraeli hadsereg keddi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az állítás, mely szerint palesztinok holttestét temették volna el, alaptalan.

Az al-Sífa kórháznál két héttel ezelőtt ugyancsak több tucat olyan holttestet találtak  egy tömegsírban, ahol a halál oka nem tisztázott.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának hivatala szerdán Genfben vizsgálatot rendelt el, és kijelentette, a tömegsírok ügyében magyarázatot vár az izraeli kormánytól. A Fehér Ház egy közleményben szerda este ugyancsak reagált: a tömegsírok ügyében „felvették a kapcsolatot az izraeli kormánnyal”, és „magyarázatot várnak”.

Az USA egyetemei fellázadtak, a válasz a szinte példátlan rendőri erőszak

Néhány nappal azután, hogy április 18-án rohamrendőrök ürítették ki a New York-i Columbia Egyetem elnökének kérésére a kampuszon létrejött sátortábort, és csaknem 100 diákot előállítottak, szerte az országban számos felsőoktatási intézményben indultak demonstrációk.


A palesztinok elleni háború befejezését békésen követelő diákok és a hozzájuk csatlakozó tanárok ellen Minnesotában, Texasban és Kaliforniában is állami és városi rendőrök léptek fel, arra hivatkozva, hogy a „palesztinpárti” jelszavak és transzparensek „megfélemlíthetik a zsidó származású diákokat” a kampuszon, és hogy a Hamaszt támogató „terrorpárti jelszavak” is elhangzottak.

A tüntetések kritikusai a „terrorpárti” jelszavak közé sorolják az ellentmondásos „a folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz” szlogent is. Ezenkívül a kritikusok számos olyan akcióról is beszámoltak, amikor Izraelt támogató ellentüntetőket értek súlyos verbális atrocitások. New York Cityben, a Columbia előtt egyiküknek videófelvételek tanúsága szerint azt kiabálták,  „menj vissza Lengyelországba!”.

Maguk, a tüntetéseket szervező diákok viszont cáfolták, hogy az utóbbi atrocitáshoz bármelyiküknek köze lenne. Elmondták több interjúban is, ők csupán az egyetemi kampusz területén szervezik akcióikat, vannak azonban különböző más tüntetések, a kampusz területén kívül, ahol már mindenféle ember megjelent, sajnos arra nincs lehetőségük, hogy ezeket a tüntetéseket is megszűrjék. Leszögezték azonban: ha a gyűlöletbeszéd zsidó diákok ellen elő is fordul, eltörpül a békés, és őket is befogadó többséghez képest.

A Columbia Egyetemen a diákok kijelentették, addig nem bontják el a kampusz külső területén épített sátraikat, amíg az egyetem nem függeszt fel minden gazdasági kapcsolatot az általuk népirtással vádolt Izrael Állammal kapcsolatba hozható cégekkel, szervezetekkel. Különösen nehezményezték, hogy a Columbia Tel Avivban is épít egy kihelyezett egyetemi kampuszt, oda azonban a nem izraeli állampolgárságú palesztin diákok még akkor sem felvételizhetnek, ha amúgy az egyetemre felvették őket. A tüntető tanárok és egyetemi hallgatók szerint a Columbia vezetése egyértelműen profitál a palesztinok elleni „etnikai tisztogatásból” is.

A helyzetre jellemző, hogy míg a tüntetők háború- és népirtásellenes követelései és maguk a tüntetők szóvivőinek nyilatkozatai nem, vagy csak nagyon megszűrve jutnak át a fősodratú médiába, az ellenük szóló, elnagyolt vádakat a média az USA-ban és Európában is nagy terjedelemben lehozza.

Így komoly figyelmet kapott a Columbia üzleti iskolájának egy oktatója, Shai Davidai is, aki közölte, az egyetem vezetése „kizárta” az egyetemről, […] csak azért, mert zsidó”. Hozzátette, mindez őt „a náci Németországra emlékezteti”. Az izraeli állampolgár Shai Davidai közösségi médiás platformjaiból kiderül viszont, hogy az oktató sokszor közvetlen közelről provokálta a sátrazó diákokat. Azzal fenyegette őket, hogy skandálásaik (tehát véleményük) miatt „a Nemzeti Gárdát” hívja ki rájuk, illetve nehezményezte, hogy „muszlim radikális imát” tartanak az egyetem területén, miközben az egyetem minden hallgatója számára biztosítja a vallásszabadságot. Miután ezekkel az akciókkal Davidai az egyetem etikai kódexét is megsértette, valóban felfüggesztették, és kitiltották a kampuszról, de a sátrazó, a palesztinokkal szolidáris diákok egy jelentős része már korábban ugyanígy járt, így nehéz lenne a Columbia vezetőségét vele szembeni elfogultsággal vádolni.

A politikusok is szinte azonnal a tüntető diákok ellen, egységesen szálltak ringbe. Joe Biden elnöki hivatala közleményben ítélte el a Columbia Egyetem kampuszán zajló „antiszemita akciókat”, amelyek „veszélyt jelentenek a diákok biztonságára”. A Kongresszus képviselőházának republikánus vezetője, Mike Johnson pedig számos kollégájával együtt, csütörtökön demonstratív akcióra érkezett a sátortáborral szembeni épület lépcsőjére. Itt elítélte a demonstráló diákokat mint a „szabadság ellenségeit”, követelte a Columbia Egyetem rektorának, Minouche Safiknak a távozását és azt, hogy a New York-i rendőrség számolja fel a tüntetést. Johnsont a demonstráló diákok folyamatos skandálása kísérte, amelyben őt szólították fel távozásra.


A tüntetések elterjedése után a volt képviselőházi vezető, a demokrata Nancy Pelosi egy interjúban ugyancsak a tüntetőket ítélte el, azt sejtetve, hogy a demonstrációk „oroszbarát támogatással” valósultak meg, Vlagyimir Putyin megbízásából. Állítását nem sikerült hitelt érdemlően alátámasztania.

Az egyetem vezetése brutálisan reagált a kialakult helyzetre. Először is több résztvevő diák hallgatói jogviszonyát, belépőkártyáját érvénytelenítette, és a kollégiumból is kizárta őket, ahol még a személyes tárgyaikhoz sem fértek hozzá. Hasonló jellegű tüntetésre a Columbia területén 1968-ban, a vietnámi háború ellen tiltakozók szervezésében került sor, ez volt az utolsó alkalom, hogy az egyetem vezetése a rendőrséget hívta rá diákjaira, és bezárta a kampusz jelentős részét is. Most emellett a tavaszi félév idejére  „virtuális tanításra” álltak át a fennmaradó 1-2 hétben.

A Columbián kívül azóta az ugyancsak manhattani és brooklyni oktatási helyszínekkel rendelkező New York University tanárai és diákjai is csatlakoztak a tiltakozáshoz, a New York-i rendőrség viszont az ő táborukat feloszlatta, erőszakot alkalmazott a tüntetők ellen, számos oktatót pedig azért vittek be a rendőrségre rövidebb időre, mert élőlánccal védték a diákjaikat.

Los Angelesben, a Dél-Kaliforniai Egyetem kampuszán és a texasi Austinban is hasonló jelenetek játszódtak le. A helyi jogszabályok szerint az állami egyetemek kampuszára is területvédelem kérhető, így a rendőrök a jogszabályok szerint eljárva, de erőszakosan rángatták ki a tüntető diákokat a kitelepülésekből.

Hasonló fellépés történt Georgiában, az atlantai Emory Universityn, ahol a rendőrség egy fekete diákot már a földön fekve elektroskkolóval is támadott, illetve két egyetemi tanárt – a filozófiai tanszék vezetőjét és egy közgazdászprofesszort is – a földre tepert és előállított, miután meg akarták akadályozni csütörtökön, hogy diákjaikat letartóztassák és elvigyék.


A tiltakozások eközben Európára is kezdenek átterjedni: az angliai Warwicki Egyetem kampuszán a Columbia által inspirált sátras tüntetés kezdődött pénteken, a párizsi Sciences Po-n is tiltakozások indultak, a diákok itt is az egyetem izraeli kapcsolatainak felfüggesztését és azonnali tűzszünetet követeltek. A francia fővárosban péntek délután az egyetem vezetése bejelentette, hogy megegyezésre jutottak a diákokkal.

Izraeli tüntetők támadták meg Itamar Ben Gvirt, aki később autóbalesetet szenvedett

Izraelben eközben folytatódnak a Benjamin Netanjahu és kormánya elleni tiltakozások. Április 24-én a még mindig Gázában fogvatartott egyik izraeli túsz videóüzenete bejárta a médiát. A 24 éves Hersh Goldberget október 7-én a Hamasz a Supernova zenei fesztiválról rabolta el, egyik karját már ekkor gránát következtében veszítette el, most Netanjahut, az izraeli kormányt és a hadsereget tette felelőssé azért, hogy „immár 70 túsz veszítette életét” a Gázai övezetben a háború alatt.

A videó úgy is nagyon megrázó hatással volt az izraeli társadalomra, hogy ismert, Goldberg bizonyára kényszerek hatása alatt beszélt. Szerdán este viszont a túszok családjai hasonló üzenetet fogalmaztak meg Netanjahu és kormánya felé, és a távozásukat követelték. Goldberg szülei úgy fogalmaztak egy válasz-videóüzenetben, „minden érdekelt fél, amely a tárgyalásokon dolgozik: Katar, Egyiptom, az Egyesült Államok, a Hamasz és végül Izrael politikai vezetése „egyaránt felelős” a túszok életéért, senkit sem lehet kizárni ebből a sorból.

A tüntetők összetalálkoztak a szélsőjobboldali Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszterrel, a Zsidó Hatalom párt vezetőjével is, aki éppen a minisztérium épületét készült elhagyni. A tömeg kis híján Ben Gvirre támadt, az ő és teljes kormánya lemondását követelte, és sokan azt kiabálták neki, a túszok sorsáért is ő a felelős. Ben Gvirt végül biztonsági őreinek kellett kimenekítenie a feldühödött állampolgárok elől.

Ezek után érkezett a pénteki hír is, hogy a minisztert szállító autó balesetet szenvedett, a politikust könnyebb sérülésekkel szállították kórházba.

Izrael továbbra is készül a Rafah elleni offenzívára

Az iszlám világban számos helyen „megmentőként” ünnepelt Irán légicsapásai április közepén ugyan szimbolikusak maradtak, de  úgy tűnik, nem odázták el a levegőben lógó, súlyos következményekkel fenyegető offenzívát az egyiptomi határ melletti Rafah ellen. Épp ellenkezőleg, lehetséges, hogy végül még a Biden-kormányzatot is rávették arra, támogassa Izrael ezen lépését, cserébe azért, hogy Iránnak nem válaszolnak drasztikusan. Ahogy a múlt héten írtuk, az Egyesült Államok titokban engedélyt is adhatott a rengeteg menekült civil ideiglenes lakhelyéül szolgáló Rafah izraeli megtámadására.


Az izraeli hadsereg (Israel Defense Forces, IDF) továbbra is azt hangoztatja, a Rafah elleni teljes körű katonai akció „kisöpörné a Hamaszt”, és győzelmet hozna számukra. Erre azonban semmi bizonyíték nincs. Annyira nem tűnik ez a forgatókönyv reálisnak, hogy közel-keleti arab hírforrások szerint a Hamasz katonai szárnya, az Izaldin al-Kasszam Brigádok parancsnoka, Jahja Szinvár továbbra is a Gázai övezetből irányítja saját milicistáit. Sőt, még csak az északi Gázaváros területét sem hagyta el, itt továbbra is jelentős Hamasz-erők tartózkodnak.

Az Izrael ellen aszimmetrikus hadviselést folytató palesztin iszlamisták lényegében gerillaháborúval akadályozzák, hogy a jelentős légifölénnyel bíró IDF  egységei az övezeteben teljes ellenőrzést építsenek ki.  A folyamatosan kivont és más helyszínekre, hídfőállásokba visszadobott izraeli szárazföldi egységek, a rengeteg palesztin civil áldozat ellenére nem tudták tehát elérni, hogy a Hamasz állásai az övezetben megrendüljenek.

Köszönhető mindez részben annak, hogy a Kasszam Brigádok főként az övezet alatti, kiterjedt alagútrendszert használhatják folyamatosan arra, hogy a jól kiépített izraeli katonai állások mögé kerülve, meglepetésszerű támadással zilálják szét az offenzívát. Arra is joggal számíthat Szinvár, hogy a büntetőexpedíció jellegű légicsapások, dróncsapások és tüzérségi bombázások a gázai civil lakosság ellen csak növelik az izraeliek elleni dühöt, és így az ő támogatottságukat is a lakosság körében.

Április 24-én egy lakóházat ért találatban 5 civil vesztette életét a Gázai övezet és Egyiptom határán húzódó határvárosban, ahová a 2,3 milliós gázai lakosság túlnyomó része zsúfolódott össze. Rafahból viszont nincs tovább út, nincs hová menekülni, hiszen az egyiptomi határ továbbra is zárva van, az izraeli légierő pedig nem függeszti fel támadásait.

A központi területeken, főként Gázavárosban  a rombolás mértéke akkora, hogy az élet alapvető feltételei – ivóvíz, ép hajlék vagy elektromosság hiányában – továbbra sem adottak, ennek ellenére több tízezren döntöttek úgy, hogy gyalogosan visszatérnek egykori otthonukba.

Kiemelt kép: A gázai háború ellen tiltakozó diákok "tábora" a Columbia Egyetemen. Forrás: Twitter.
Kommentelj a Facebook-poszt alatt!
Olvass tovább!
Előre a főoldalra!
A Mércén vannak sütik. Infó.
Rendben