Légitámadás nem egyértelmű következményekkel
Teherán múlt hétvégi rakétatámadása után az izraeli politikai és katonai vezetés válaszcsapásokat helyezett kilátásba, amelyekre péntekre virradó éjjel került sor, a sajtóértesülések szerint Irán középső részén található Iszfahán város közelében. A New York Times szerint egy katonai légibázist ért találat, de a károk mértékéről nem tudni. Az iráni média visszafogottan nyilatkozott a támadásról, szűkszavúan csak annyiról írt az állami sajtó, hogy a légvédelmet aktiválták éjjel, és Iszfahan felett lelőttek három drónt.
Az izraeli háborús kabinet hétfői ülésén döntött a katonai lépés engedélyezéséről, de a megvalósítást még aznap jegelték egy időre. Az izraeli közmédiának nyilatkozó tisztviselők akkor úgy fogalmaztak, hogy „lesz válasz, de valószínűleg nagyon más, mint az eredetileg tervezett”. A Kan tévécsatorna által idézett hivatalos forrás szerint „a diplomáciai érzékenység felülkerekedett”.
Azt ugyan nem lehet tudni, hogy mi lehetett az eredeti terv, vagy volt-e egyáltalán, mindenesetre a dolgok jelenlegi állása szerint a válaszcsapás nem éri el azt a mértéket, amit ne tudna jelentéktelen színben feltüntetni az iráni rezsim. Így elvileg megvan a lehetőség arra, hogy az április elsejei, damaszkuszi iráni követség elleni légitámadással kezdődő, majd Izrael nem különösebben hatékony, ámbár nagy volumenű rakétázásával, majd a mostani iszfaháni bombázással folytatódó erőszakspirál nem gyűrűzik tovább.
Izrael részéről a korlátozott volumenű válaszcsapás nagyjából megegyezik az amerikai diplomácia által elvárttal, amelyet legutóbb Antony Blinken külügyminiszter hangoztatott egy, amerikai zsidó vezetőkkel folytatott megbeszélésen kedden. Blinken akkor úgy fogalmazott, hogy az Izrael és Irán közötti további eszkaláció sem az USA-nak, sem Izraelnek nem áll érdekében. Nem mindenki boldog azonban a korlátozott mértékű válaszcsapással, Itamar Ben-Gvir, a fasiszta Zsidó Erő párt vezetője, illetve a jelenlegi kormány biztonsági minisztere X-en (a korábbi Twitteren) annyit posztolt:
„Gyenge.”
דרדל׳ה!
— איתמר בן גביר (@itamarbengvir) April 19, 2024
Varázsütésre megváltozott amerikai álláspont a Rafah elleni offenzíváról
Bár elsősorban zárt ajtók mögött folynak a diplomáciai tárgyalások, az szinte bizonyos, hogy a Irán elleni háború lebegtetése ütőkártya lehet az izraeli külügy kezében az Egyesült Államokkal szemben. Az USA hónapok óta határozottan ellenezte, hogy az izraeli haderő szárazföldi támadást indítson a Gázai övezet déli határvárosa, Rafah ellen. A határváros az utolsó jelentős település, ami nem látott még utcai harcokat az övezetben, és több mint egymillió, az északi és középső részekről menekült palesztin civil húzódott meg ott. Az izraeli vezetés ragaszkodik hozzá, hogy a Hamászt teljesen felszámolhatja szárazföldi hadműveletekkel, a rafahi offenzívát is régóta tervezik, bár többször elhalasztották február óta.
Az Egyesült Államoknak, mint fentebb is láthattuk, nem áll érdekében egy akár totális háborúig is eszkalálódó konfliktus Iránnal, és a jelek szerint ez jóval fontosabb Washingtonnak, mint Rafah sorsa. Maga Joe Biden márciusban a Rafah elleni offenzívát „vörös vonalnak” nevezte, jelezve, hogy Izrael azt nem lépheti át. Azonban egyiptomi kormányzati források arról számoltak be néhány nappal ezelőtt, hogy az amerikai kormányzat elfogadó álláspontot mutatott a rafahi offenzíva terveivel kapcsolatban, ha az izraeliek cserében lemondanak egy nagyobb szabású, Irán elleni támadás megindításáról. Az USA nemzetbiztonsági tanácsadója akkor cáfolta, hogy ilyen tervről szó esett volna, de csütörtökön a Reuters értesülései szerint amerikai és az izraeli tisztviselők a Rafah elleni offenzíva mikéntjéről tárgyaltak, amely tárgyalásról készült fehér házi beszámoló úgy fogalmazott:
„A két fél egyetértett abban a közös célban, hogy a Hamász vereséget szenvedjen Rafahban. Az amerikai résztvevők aggodalmukat fejezték ki a különböző rafahi akciókkal kapcsolatban.”
Ez a pozíció pedig már jelentősen eltér a korábbi, határozott amerikai állásponttól, amely szerint a rafahi offenzíva szóba sem jöhet.
Akiknek a bőrére megy a játszmázás
A fentebb említett „vörös vonallal” kapcsolatban Khaled Elgindy, a washingtoni székhelyű Middle East Institute Izrael-Palesztina programjának vezetője is szkeptikusan fogalmazott néhány napja az izraeli 972 Magazinnak:
„Ez a vörös vonal most eltörölhető, ha ez az egyetlen módja annak, hogy az USA meggyőzze Izraelt az Iránnal szembeni deeszkalációról. Az eshetőség elképzelhető, hiszen a Biden-kormányzat számítása alapvetően az volt, hogy amíg a [háború] árát elsősorban a palesztinonak kell megfizetniük, addig ez elfogadható. (…) Fennáll annak a lehetősége, hogy cserébe azért, hogy Izrael deeszkalálja a helyzetet Iránnal, az Egyesült Államok szabadabb kezet ad neki a Gázai övezetben, különösen Rafah tekintetében.„
Mindeközben folytatódnak a légicsapások a Gázai övezetben. Rafahban a gázai hatóságok szerint heten vesztették életüket, köztük gyerekek is, valamint sokan megsebesültek, amikor kedden az izraeli légierő célpontokat lőtt a városban. Több lakó, aki az izraeli erők korábbi visszavonulása miatt visszatért az északabbra fekvő Beit Hanun és Dzsabalia településeire, arról számolt be, hogy újra menekülniük kellett, mert az izraeli erők új műveletekbe kezdtek a térségben.
A helyzet Ciszjordániában is súlyosbodik. Miután palesztin szélsőségesek múlt héten elraboltak és meggyilkoltak egy 14 éves telepes fiút Ramallah környékén, a helyi telepesek az izraeli hadsereg támogatásával szabályos pogromot hajtottak végre palesztin falvak ellen, felgyújtva számos épületet és autót, valamint legalább egy halálos áldozatot és több sebesültet hagyva maguk után. Szulejman Dawabsa, a Nablusz melletti Duma település polgármestere szombaton úgy fogalmazott a médiában, hogy Ciszjordániában „ szó szerint háborús állapotok uralkodnak”. A polgármester szerint izraeli katonák és telepesek csak az ő falujukban több mint tizenöt házat és tíz farmot gyújtottak fel. A Palesztin Hatóság hivatalos adatai szerint október óta közel ötszáz palesztin vesztette életét a ciszjordániai megszállt területeken.
A brit Guardian riportja a napokban tárta fel, hogy az izraeli kormány a háború októberi kitörése óta nagy sebességre kapcsolt az illegális telepek építésében. A palesztinok lakta Kelet-Jeruzsálemben ebben az időszakban húsz különböző építési projekt keretében több ezer lakás építésére adtak engedélyt, vagy kezdték meg magát az építkezést. A lap által megszólaltatott izraeli jogvédő szervezet, a Bimkom munkatársai arról számoltak be, hogy soha nem látott tempóban dolgozik a megszállt területeken az izraeli kormányzat építésügyi hatósága.
„Ezeknek a terveknek a végrehajtása példátlan sebességgel zajlott az elmúlt hat hónapban. Miközben október 7. után számos kormányzati szerv bezárt vagy korlátozottan működött, az építésügyi hatóságok tovább folytatták a munkát, és soha nem látott gyorsasággal vitték előre ezeket a terveket.”
– közölte a lappal Szari Kornis, a Bimkom aktivistája.
Az Ir Amim („Népek Városa”) jeruzsálemi székhelyű emberi jogi szervezet egyik munkatársa szerint az építésre kijelölt területek kifejezetten úgy helyezkednek el, hogy Kelet-Jeruzsálemet el lehessen vágni Ciszjordánia többi részétől.
„A településépítési tervek közül sok stratégikusan a Kelet-Jeruzsálem déli határa mentén fekvő területeket jelöli ki. Ha az új negyedek felépülnek, további törések keletkeznek a palesztinok lakta részeken, és elzárják Jeruzsálemet Betlehemtől és Ciszjordánia déli részétől. Az ilyen lépések közvetlenül aláássák az életképes, független palesztin államhoz szükséges feltételeket, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálemben lenne. (…) Teszik mindezt úgy, hogy közben blokkolják a palesztinok számára a tervezést és az építkezést a városban.”
A háború tehát folytatódik, és a jelek szerint egyre kevesebb az akadálya a Rafah elleni, nemzetközileg határozottan ellenzett izraeli offenzívának, miközben újra és újra kísért az iráni háború réme is a térségben. A palesztin lakosság helyzete mindeközben kilátástalanabb, mint valaha.
💚🎄Idén ajándékozz szolidaritást karácsonyra!
💙🙋♂️Ajándékozz figyelmet, történeteket, kiállást! Mi a Mércénél azért dolgozunk, hogy hangot adjunk azoknak, akiket a rendszer elhallgattat, hogy elmondjuk azokat a történeteket, amelyek másutt hiányoznak.