Így néz ki egy rendes propagandamédia működés közben

Múlt szerdán este fél hét után kétféle hullám söpört végig a magyar politikai sajtóban: egy olyan, amelyik válaszokat keresett arra a kérdésre, hogy egészen pontosan ki és hogyan határozott az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz viszonyáról; és egy olyan, amelyik nem kérdezett, nem kételkedett, nem bizonytalankodott, hanem elmesélte, hogy a Fideszt nem zárták ki, és nem is függesztették fel, és punktum.

Az EPP közgyűlését követő esténél nem is lehetne tökéletesebb tankönyvi példát találni arra, hogy a tulajdoni és szervezeti viszonyokon túl, pontosan mi az, ami elválasztja egymástól a kormányközeli és a független médiát. De hogy pontosan értsük, mi a különbség azon túl, hogy más állításokat fogalmaznak meg ugyanazon hírrel kapcsolatban, érdemes időrendben rekonstruálni az ominózus döntést követő híradásokat.

Tehát szerdán 18:36-kor Joseph Daul, az EPP elnöke Twitteren jelentette be: a közgyűlés arról szavazott, hogy vizsgálatot indít a Fidesszel szemben, felállít egy 3 fős bölcsek tanácsát, és a vizsgálat idejére felfüggesztik a Fidesz tagsággal járó jogait az európai pártszövetségben; ezt pedig a néppárti közgyűlés 190 igen, 3 nem szavazattal fogadta el.

 

A hivatalos közleményt és sajtótájékoztatókat megelőzően helyszíni tudósítók tweetjei emelték ki először – már Daul bejegyzését megelőzően is -, hogy a döntés „a Fidesz-delegáció egyetértésével” született meg végül, de ez sem kérdőjelezte meg a hírt frissiben közlő független sajtó interpretációit (a teljesség igénye nélkül):

„Nagy többséggel függesztették fel a Fidesz tagságát a Néppártban” (Index),

„Az Európai Néppárt felfüggesztette a Fideszt” (444),

„Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppártban” (Magyar Hang),

„Elsöprő arányban szavazta meg a Néppárt a Fidesz tagságának felfüggesztését (Azonnali).

Ezeknek a cikkeknek a tartalma, illetve több helyütt a címeik is az idő előrehaladtával újabb információkkal frissültek a hivatalos közleményben írtakkal, illetve a sajtótájékoztatókon elhangzottakkal, és – az eset homályosságából, képlékenységéből fakadóan teljesen természetes módon – időnként más irányt is vettek az értelmezések: ugyanabban az időpontban az egyik portálon még mindig a Néppárt volt a cselekvő alany, azaz a „felfüggesztő”, míg másutt már „közös döntésről” számoltak be.

A „felfüggesztődés” magyar nyelvű elmesélésének kulcsmozzanata az volt, hogy mindenfajta hivatalos kommüniké és sajtótájékoztató előtt (!), 18:34-kor az Origo útjára indította az ellennarratívát, amely saját, „belsős” információkra hivatkozva elkezdte hangsúlyozni a felfüggesztésről szóló döntés egyoldalúságát. Illetve azt, hogy ebben a történetben kizárólag a Fidesz a cselekvő alany, a valódi mozgástérrel és döntési képességgel rendelkező aktor. Innentől kezdve pedig katonás fegyelemmel, precíz tervezéssel szántott végig az alternatív értelmezés a kormánymédiában.

A Magyar Távirati Iroda (MTI) – amelynek elvileg az lenne a feladata, hogy független forrásokból lássa el a magyar nyelvű hírportálokat információkkal – ma már kevésbé meglepő, de még mindig döbbenetes módon az Origót forrásként megjelölve illesztette hírfolyamába ugyanezt az olvasatot; az M1 szintén az Origóra hivatkozva pillanatokkal később már élő adásban szakértőkkel mondatta fel az egyoldalú döntést és a Fidesz győzelmét hirdető mantrát.

A nemrég Magyar Nemzetté avanzsáló, egykori Magyar Idők 18:53-kor hirdette meg a Fidesz győzelmét, így 18:56-kor (kiadótól függően plusz-mínusz néhány perc) Baranyától Szabolcsig már a megyei lapok portáljainak olvasói előtt is élesedett a dacos sikertörténet, a maradék – nem csekély számú – kormánypárti újsághoz és tévéhez hasonlóan. És így születtek meg az alábbi címek (az Index gyűjtése):

  • A Fidesz önként felfüggeszti átmenetileg a részvételét az EPP munkájában (Magyar Nemzet)
  • Nem zárják ki és nem függesztik fel a Fidesz néppárti tagságát (Híradó.hu)
  • Nem zárják ki a Fideszt (Lokál)
  • Nem zárják ki, nem függesztik fel a Fideszt (Origo)
  • Megszületett a Néppárt döntése! (888)
  • A Fidesz önként felfüggeszti a részvételét a Néppárt munkájában (Echo TV)
  • Origo: a Fidesz önként felfüggeszti átmenetileg a részvételét az EPP munkájában (MTI)

Itt nem tapasztalhattunk megingást, utólagos helyesbítést vagy pontosítást a „felfüggesztést elvégző” alannyal kapcsolatban, annak ellenére sem, hogy az EPP hivatalos közleménye a kormánymédia  által hangoztatott egyoldalú, önkéntes döntés tényét minimum kizárja.

Azt látjuk tehát, hogy míg az egyik oldalon a valóságról rendelkezésre információk alapján hiányos, de így is a lehető legpontosabb képet próbálták összehegeszteni az újságírók, a másikon mindettől függetlenül egy ellentmondást nem tűrő, az olvasóban felmerülő összes kétségre és bizonytalanságra maradéktalanul megnyugtató választ kínáló történet terjedt el egy láthatóan összehangolt, megtervezett művelet keretein belül.

Ez lényegében olyan, mintha a független sajtó munkatársai és a kormánymédia is megkapta volna ugyanazt a kérdőívet, ám előbbieknek egy nyitott kérdésre kellett volna megfelelniük a legjobb tudásuk szerint, utóbbiak pedig a, b, c és d megoldások közül választhattak volna, függetlenül attól, hogy mi a helyes vagy igaz válasz.

A Fidesz kommunikációját a tudatosság és fegyelem elismerése mellett többször érte már az a vád, hogy kedvezőtlenül alakuló, rosszul kiszámított helyzetekben eltelik akár néhány nap is, amíg újra helyreáll az egyensúly, és megtalálják a jó válaszokat egy-egy történésre, és „megjön a köremail” arról, hogy mit kell mondani (ilyen volt például a rabszolgatörvény napirendre kerülése, majd később a tüntetésekre adott reakció).

Nos, az világosan látszott, hogy most nem ez történt. Ilyen határozott reakció természetesen nem születhet ennyi idő alatt „köremaillel”, ilyen gyorsan nem lehet mindenre kiterjedő, megnyugtató magyarázattal előállni, csak úgy, ha előre készen állnak a lehetséges értelmezések a különböző forgatókönyvekhez.

Ilyen körülmények között persze felsejlik ennek a kommunikációs stratégiának a közvetlen politikai vonatkozása is: hiszen nem lehet előre elkészíteni ilyen forgatókönyveket anélkül, hogy ne lennének ennyire könnyen lezongorázhatók a lehetséges kimenetek, tehát az EPP pártjainak asszisztenciája vagy súlytalansága is kellett ehhez – ez utóbbi kérdésnek az eldöntése már a politikai elemzők kenyere.

A hadrendbe állított és bevetésre küldött média szempontjából viszont ez minket arra a következtetésre juttat, hogy ebben az esetben a kormányközeli média nem szimplán egy politikai történés interpretációját hajtotta végre – ahogyan a sajtó teszi általában, akár elfogultan, akár elfogulatlanul -, hanem aktív részese, eszköze volt a politikai cselekvés megvalósításának azzal, hogy a Brüsszelben, zárt ajtók mögött zajlott, az átlagpolgár számára elsőre nehezebben értelmezhető eseményekből egy világos történetet fabrikált. Máskülönben a Fidesznek semmi oka nem lett volna ragaszkodni ahhoz, hogy a végső megállapodásba a „közös megegyezés” szószerkezet kerüljön („jointly agree”).

Vagyis, hogy stílszerűen focis példával éljünk, a Fidesz tárgyalódelegációja jó középpályás sorként Brüsszelben kidolgozta a ziccert, a propagandamédia pedig idehaza gólerős csatárként befejezte az akciót.

Ugyanitt azt is érdemes megemlíteni, hogy a Fidesz kommunikációja maradéktalanul kiaknázta a hivatalos angol nyelvű közlemény passzív formájában rejlő lehetőségeket („Membership will be suspended”), gondolván arra, hogy a Néppárt döntése körül bizonytalanságban bőven lesz mozgásterük önmagukat cselekvő alanyként megnevezni.

A történetmesélés alaposságát egyébként mi sem mutatja jobban, hogy nem csupán a kormánypártot jó színben feltüntető üzenet átvitelét készítették elő, hanem az ellenkező narratívák kivédését is. A pszichológia nyelvén ezt hívnák „előfeszítésnek” vagy „előhuzalozásnak”, amikor egy inger előzetes észlelése, illetve felidézése előhangolja a rá következő inger feldolgozását.

„Azt jelentsük ki, hogy a Néppárt sérült ebben a hercehurcában. Nem a Fidesz, a Néppárt. Ennek a vesztese most már száz százalékosan a Néppárt. Nyilván nem ezt fogjuk a Financial Timesban olvasni vagy éppen a Guardianben vagy néhány magyar balliberális fórumon, de ez attól még faktum”

– ezt ifj. Lominci Zoltán mondta az M1 élő műsorában néhány perccel Manfred Weber sajtótájékoztatója után, amelyben először hangzott el hivatalos fórumon is a közös megegyezés konstrukciója. Vagyis nem pusztán az átvinni kívánt üzenetet kapta meg a néző, hanem egy kis „útravalót” is ahhoz, hogy lehetőleg tartsa távol magát minden lehetséges alternatív információtól és állítástól.

Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy a friss hírt követő információs szőnyegbombázással nem ért véget a felfüggesztés ügyének „értelmezése” a propaganda részéről. Ugyanilyen nagy figyelmet fordítanak a megkezdett győztes narratíva „utógondozására”, aminek legfőbb funkciója, hogy megerősítse az elplántált hiedelmet: erre jó példa, hogy a kormány még két nappal a Fidesz felfüggesztése után is azt sulykolja, hogy megnyerték a néppárti csatát, és persze publicisták szintjén is ilyen hangú írások sora születik.

Noha sokkoló áttekinteni a Fidesz felfüggesztését övező médiaeseményeket, tulajdonképpen semmi rendkívüli nem történt: a sajtó is és a propaganda is végezte a saját dolgát. Míg előbbi vért izzadva kereste a válaszokat arra, hogy mi, kivel, hol, mikor és hogyan történt, utóbbi hibátlanul beillesztette a történteket egy olyan világképbe, ahol a következetesség sokkal fontosabb a valóságnál. És bár valóban vannak valódi, komoly következményei a Fidesz felfüggesztésének, de az a választóknak már hosszú évek óta mesélt történet, amelyben a kormánypárt legyőzhetetlen, magabiztos és sohasem gyenge, egyelőre egy percre sem zökkent ki a medréből a néppárti konfliktus miatt.

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsõdi Balázs
Olvass tovább!