Tizennyolc palesztin diák rekedt a Gázai övezetben, akik elnyerték ugyan a Stipendium Hungaricum ösztöndíjat, de a háborús helyzet miatt nem tudnak Magyarországra jönni. A magyar állam tétlen, pedig számos európai ország menekített már ki ösztöndíjas hallgatókat az övezetből. Két érintett hallgatóval beszélgettünk, akikért petíciót is indítottak.

2013-ban indult a Stipendium Hungaricum ösztöndíj, mellyel a magyar állam külföldi – elsősorban Afrikából és Ázsiából érkező – hallgatókat igyekezett magyarországi felsőoktatási intézményekbe csábítani, alap-, mester- és PhD-programokat is kínálva. Eddig több mint 20 000 hallgató szerzett diplomát az ösztöndíj keretében, és jelenleg is nagyjából 10 000 külföldi egyetemista folytatja nálunk tanulmányait.

A program keretében számos, a Gázai övezetből érkező hallgató tanult és tanul jelenleg is Magyarországon, azonban a 2023 október óta tartó közel-keleti háború miatt az ösztöndíjat elnyerő hallgatók nem hagyhatják el az övezetet, és nem tudják megkezdeni tanulmányaikat. A magyar állam eddig semmilyen lépést nem tett, hogy kimenekítse az ösztöndíjasokat, pedig

hasonló helyzetű hallgatók nagyszámú kimenekítését már sikerrel megszervezte korábban többek között Írország, Olaszország, Franciaország, de még Szlovákia is evakuált négy hallgatót.

Jelenleg 18 hallgató várja a Gázai övezetben, hogy megkezdhesse vagy folytathassa tanulmányait többek között az ELTE-n, az Óbudai Egyetemen vagy a Debreceni Egyetemen. A Palesztin-Magyar Mozgalom petíciót indított Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszterhez, melyben a hallgatók kimenekítését sürgetik. A petíciót már több mint ezren írták alá.

A Mérce interjút készített két hallgatóval, Musztafával és Raeddel, akik alig várják, hogy Magyarországra jöhessenek.

A hallgatók a magyar állam segítségére várnak

Musztafa Avad az ELTE Programtervező Informatikus Bsc képzésére nyert el ösztöndíjat. 2023-ban érettségizett, a 2025-26-os tanévre szól a támogatás. Azt mondja, a magyar egyetemeknek kifejezetten jó híre van a Gázai övezetben, sokan szeretnének magyar intézményekben diplomát szerezni. Sorstársai nevében is nyilatkozva Musztafa arról mesél, hogy újra meg újra kezdeményezték a magyar külügynél, hogy a többi európai országhoz hasonlóan segítsenek az evakuálásukban.

Állítja, a kimenekítés útja ismert:

az adott ország külügyének fel kell vennie a kapcsolatot az Izraeli Védelmi Minisztérium COGAT (Coordination of Government Activities in the Territories – Kormányzati Tevékenységek Koordinációjáért Felelős Szerv a Területeken) nevű szervével, mely többek között a Gázai övezetben és Ciszjordániában élő palesztinok utazási engedélyeit kezeli. Kérvényezni kell a hallgatók szabad átjutását Jordániába, ahol aztán megkapják a vízumot, és továbbutazhatnak Európába. Olaszország és mások is így jártak el a 2025 októberi tűzszünet beállta óta.

Többszöri próbálkozás ellenére a magyar külügy azt közölte a hallgatókkal, hogy a vízum megszerzése az ő feladatuk, nem tudnak nekik segíteni az övezet elhagyásában. Musztafa határozottan állítja, hogy segítség nélkül nem lehet kijutni a Gázai övezetből, mivel pedig ott nincsen magyarországi külképviselet, a vízum megszerzésére sincsen esélyük.

Musztafa az övezet középső részén fekvő, Deir al-Balah nevű, kb. 300 ezer fős városban él. Azt meséli, a lakóépületek 90%-a itt is (ahogy az övezet többi részén) részben vagy egészben megsemmisült, a legtöbben sátrakban laknak.

Az ivóvízellátás máig megoldatlan Gázában. Az övezetben nincs elég ivóvíz, ezért a külső behozatal mellett leginkább sótalanító turbinákra támaszkodtak, melyek édesvizet képesek előállítani tengervízből. Azonban ezek a berendezések rendkívűl energiaigényesek, és jelenleg nincs Gázában elegendő üzemanyag, hogy működtessék őket. Musztafa felidézi, hogy 2023 októbere előtt elérhető volt több, telefonon hívható, ivóvíz-szállító lajtoskocsi-szolgáltatás, de ezek mára nagyon drágák lettek, a háború következtében pedig sokan elvesztették állásukat, így már kevesen engedhetik meg maguknak.

A helyzet még így is jobb, mint az elmúlt időszakban – teszi hozzá Musztafa. Korábban órákat kellett sorban állniuk, hogy tiszta vízhez jussanak a segélyszervezetektől. Sokaknak pedig egyáltalán nem jutott ivóvíz, rengeten megbetegedtek, mert fertőzött vizet ihattak csak.

Az élelmiszer-ellátottság tekintetében is javult valamelyest a helyzet, de a nélkülözés továbbra is jelen van. A tűzszünet előtti időszakot Musztafa „éhínség-korszakként” említi, akkor nagyon sokan éheztek a környezetében. Bár a tűzszünet beállta óta könnyebb élelmiszerhez jutni – főleg segélyszervezeteken keresztül – így sem jut mindenkinek megfelelő mennyiségű és minőségű élelem.

Sarkalatos kérdésnek nevezi az egészségügyi szolgáltatások állapotát és hozzáférhetőségét is. Jelenleg csak alapellátás érhető el, és az is csak korlátozottan, mivel a kórházak jelentősen amortizálódtak, és alapvető gyógyszerekből is hiány van. Komplexebb kezelésekre – például rákbetegek ellátására – egyáltalán nincs lehetőség.

Musztafa azt is kiemeli, hogy a tűzszünet beállta óta is folyamatosak az izraeli légicsapások az övezetben.

Az izraeli hadsereg ugyan figyelmezteti a csapás előtt a civileket (bár nem minden esetben), hogy húzódjanak biztonságos helyre, viszont óvóhelyek hiányában a civilek könnyen sérülést szenvedhetnek azután is, hogy elhagyták a légitámadás kijelölt helyszínét.

Amikor a hosszú távú terveiről kérdezem, hirtelen elmosolyodik, és örömmel kezd beszélni arról, hogy 5-6 év múlva saját informatikai vállalkozást szeretne indítani, mellyel később a gázai lakosságot segítené.

A magyar olvasóktól azt kéri, minél többen ismerjék meg a történetüket, és segítsenek eljuttatni az üzenetet a magyar kormány részére, hogy továbbra is várják az evakuálásukhoz nyújtott segítséget.

Musztafa még sosem járt Magyarországon, de két társa – akik hozzá hasonlóan Gázában rekedtek – már megkezdték tanulmányaikat Magyarországon, így érvényes magyar tartózkodási engedélyük is van. A magyar hatóságok ennek ellenére nekik sem segítenek kijutni az övezetből.

A kérdésre, hogy mit tenne először, ha Magyarországra érkezik, azt válaszolja, tenne egy sétát egy csendes parkban.

De terápiás üléseken is szívesen részt venne itthon.

Raed Veszhával csak rövidebben tudok beszélni. Ő az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus Bsc képzésére nyert ösztöndíjat. 97%-os eredménnyel érettségizett, Android fejlesztői tapasztalata is van, de a jelenlegi körülmények között nem talál munkát az övezetben.

Ő is arra panaszkodik, hogy a háborús helyzet, a nélkülözés és a tűzszünet óta is folyamatos légicsapások ellehetetlenítik, hogy nyugodt, emberhez méltó életet élhessenek. A jövőbeli terveiről nem is tud beszélni, a háborús helyzet okozta stressz leköti minden erejét. Eltökélt viszont abban, hogy megkezdje mérnökinformatikus tanulmányait és később szoftverfejlesztői karriert építsen.

Raed és Musztafa egyaránt arról számolnak be, ha nem tudják idén szeptemberben megkezdeni tanulmányaikat, elveszítik ösztöndíjukat. Ennek ellenére mind ők ketten, mind tizenhat sorstársuk bizakodó, hogy idén szeptemberig Magyarországra érkezhetnek.

A Külügyminisztérium nem tervezi a hallgatók kimenekítését

Az üggyel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Külügyminisztériumnak és az Oktatás és Gyermekügyi Minisztériumnak. Mindkét intézmény nevében a külügy válaszolt.

A minisztérium sajtófőosztálya válaszában jelezte, több megkeresés is érkezett hozzájuk, melyben a gázai Stipendium Hungaricum ösztöndíjasok kimenekítését kérvényezték. Ugyanakkor fontosnak tartották tisztázni, hogy az ösztöndíj elnyerése önmagában nem biztosít magyarországi tartózkodási engedélyt, és

nem kötelezi a magyar államot, hogy hazánkba juttassa a diákokat.

Válaszában a minisztérium kifejti, az ösztöndíj elnyerését követően a vízumkötelezett diákoknak tartózkodási engedélyt kell kérelmezniük a tartózkodási helyük szerinti illetékes külképviseleten. A kérelmeket az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) bírálja el, és a hatályos idegenrendészeti szabályoknak megfelelően, az OIF pozitív döntését követően léphetnek Magyarország területére a diákok, érvényes vízum birtokában.  Azonban – írják – a 2023. október 7-én bekövetkezett Hamász-terrortámadás után kialakult háborús helyzetben ez a folyamat ellehetetlenült a Gázai övezetben ösztöndíjat nyert hallgatók számára.

A sajtó főosztály jelezte azt is, hogy a külügyminisztérium kapcsolatban áll az érintett országok – Izrael, Palesztina, Jordánia és Egyiptom – hatóságaival és a diákokkal is a helyzet rendezése érdekében. A kialakult helyzetre való tekintettel felajánlották, hogy a hallgatók bármely számukra elérhető magyar külképviseleten benyújthatják tartózkodási engedélyükre vonatkozó kérelmüket. „Jelenleg azt tudjuk biztosítani, hogy akik saját erőből el tudják hagyni a térséget, azoknál a beutazáshoz szükséges ügyintézést elvégezzük a külképviseleteken. Ezt az érintett diákoknak is következetesen jelezzük” – zárják válaszukat.

Ahogy azt az általunk megszólaltatott diákok jelezték, önerőből nem tudják elhagyni a Gázai övezetet, azon belül pedig nem található magyar külképviselet. Diplomáciai segítség nélkül – amit a válaszuk alapján a külügy sok más európai országgal ellentétben nem tervez nyújtani – tehát a diákoknak nincsen lehetőségük tartózkodási engedélyt kérvényezni, és így vízumhoz jutni.

Kérdéseket küldtünk a Stipendium Hungaricum ösztöndíj-rendszert működtető Tempus Közalapítványnak is. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy kezdeményezték-e a Külügyminisztériumnál a Gázai övezetben tartózkodó palesztin hallgatók kimenekítését, illetve, hogy amennyiben az érintett hallgatók nem tudják 2026 szeptemberében megkezdeni tanulmányaikat Magyarországon, számíthatnak-e haladékra. Az alapítvány későbbre ígért tájékoztatást, amint válaszolnak, frissítjük cikkünket.