Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Pilátus így szólt: „Mosom kezeimet”- és halálra adja az Emberfiát

Ez a cikk több mint 2 éves.

Magyarország kormánya pedig alaptörvénybe emeli a hajléktalan embertársaink hatósági üldözését. 2018. október 15-től úgy lép életbe a törvény, hogy megengedi a személyes tárgyak megsemmisítését és a bírósági eljárás alatt csupán képernyőn keresztül biztosítja a vádlott jelenlétét a tárgyalóteremben. A második héten jogellenesen és értesítés nélkül 15 erdei kunyhót rombolnak le, megsemmisítve ezzel az ott élő embertársaink személyes tárgyait, gyógyszereit és okmányait is.

Szűz Mária így énekel, amikor gyermekét várja:

Magasztalja lelkem az Urat, 47és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, 48mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; 53éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

(Lukács evangéliumának első fejezete)

Mi, keresztények ebben a szellemben készülünk a karácsonyra. A  Római Katolikus Egyház társadalmi tanítása hivatkozik Mária énekére és sok más bibliai szakaszra. Világosan fogalmaz, amikor a tűzoltásszerű karítatív cselekvés mellett előtérbe helyezi a hosszútávú, rendszerszintű társadalmi megoldások előmozdítását.

„A társadalmi tanítás azonban azt a kötelezettséget is magában foglalja, hogy rámutasson a bűn jelenlétére: az igazságtalanság és az erőszak bűnére, amely sokféle módon átjárja a társadalmat, és testet ölt benne. E kritikai szerepe gyakorlása során, különösen a szegények, a gyermekek és a gyengék jogai semmibevevésének és megsértésének bírájává és védelmezőjévé válik, annál erőteljesebben, minél inkább terjed az igazságtalanság és az erőszak, magával rántva egész embercsoportokat, a világ hatalmas földrajzi térségeit, úgynevezett társadalmi problémákat, azaz a társadalmat szétziláló visszaéléseket és egyenlőtlenségeket gerjesztve. Az Egyház társadalmi tanításának nagy részét ezek a súlyos társadalmi problémák motiválták és határozták meg, amelyekre a társadalmi igazságosság a megfelelő válasz.”

Néhány pap és keresztény ember morgolódásán kívül a magyar nagyegyházak vezető testületei nem foglaltak állást a hajléktalan emberek hatósági üldözésének kérdésében. A hallgatásukkal pedig fontos erkölcsi kérdésben hagyták magukra útmutatásra váró híveiket vélhetően azért, mert a kormány pénzmegvonással bosszulná meg a hűtlenséget.

A tisztesség kedvéért felsorolom azokat az eseteket, akiknek a tiltakozása eljutott hozzám:

A Magyar Kurír katolikus hírportálon megjelent néhány cikk: Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) társadalmi kérdésekkel foglalkozó Caritas in Veritate Bizottsága elnökének tiltakozó nyílt levele az alaptörvény módosításakor és Szőke Péter, a Szent Egyed Közösség vezetőjének írása, ami a kérdésben megismertet az aporafóbia kifejezéssel: „nem a szegényeknek, hanem a szegényektől igényel védelmet.”.

A Kötőszó evangélikus közéleti blog érzékeny és a szegényekkel szolidáris cikkein kívül nem volt érdemi politikai súlyú egyházi megmozdulás, ez alól Iványi Gábor egyházvezetőnek a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) metodista kisegyház nevében tett nyilatkozata képez kivételt. Thoma László református lelkész pedig petíciót indított az ügyben, melyet az első néhány nap alatt többszázan aláírtak. A petíció a kormánypropaganda hazugságára hívja fel a figyelmet:

„Bár a döntéshozók a hivatalos álláspont szerint a méltó emberi életkörülmények megteremtése érdekében jártak el, az eljárás módja, a legkiszolgáltatottabbak kriminalizációja, a bírósági tárgyalások során tapasztalt egyenlőtlen bánásmód hatalmi visszaélésre utal, s épp az elesettek méltóságát tiporja meg. Az eljárás bűnözőként tünteti fel őket, ebből úgy tűnik, nem a nekik való segítés, hanem az eltávolításuk, láthatatlanná tételük a cél.”

A keresztények petíciója összhangban áll a Szociális Szakmai Szövetség állításával, mely szerint az új törvény célja nem a segítés, hanem a szegénység zavaró látványának az elfedése. Krémer Balázs, a Szövetség elnöke kifejti azt is, hogy krízishelyzetekben (amikor az utcán élő emberek életveszélyben (a megfagyástól veszélyeztetve) voltak, önálló döntésképességükben hűlésük, éhezésük, pszichés állapotuk miatt korlátozva voltak, stb.), emberi életek mentésében a rendőrség és a szociális szakemberek közötti együttműködésnek meghatóan tisztességes rutinjai alakultak ki, amelyek most veszélyben vannak, és a hajléktalan emberek méltósága és személyes tulajdonhoz való joga sérül.

A Habitat for Humanity keresztény hátterű nemzetközi civil szervezet szakmai állásfoglalása pedig rendszerszintű megoldási javaslatokat kínál és önkéntes lakásfelújítási programokkal lakáshoz juttat embereket.

A felsoroltakkal ellentétben viszont a nagy karitatív állami és egyházi kiegészítő normatívából élő intézmények, mint például a Máltai Szeretetszolgálat, közleményekben erősítették meg a kormány álláspontját és adtak helyet Rétvári államtitkár beszédeinek, a hivatalos kormánykommunikációnak.

Miközben a nagy egyházi segélyszervezetek hallgatnak a kérdésben, a Máltai Szeretetszolgálat erkölcsi tekintélyét éppen a kormány narratívájának legitimálására használja fel. Rétvári Bence úgy fogalmazott a Málta egyik helyiségében: „a hajléktalanságból kivezető út a hajléktalanszállásokon keresztül vezet. […] az elmúlt években mindig volt elég szálláshely, az igazi probléma az, hogy az ellátást nem vették igénybe, pedig azzal a rászorulók olyan segítséget kapnak, amely segít kitörni a hajléktalanságból.”

Ezzel szemben a KSH adatai alapján csak 11 000 férőhely van a hajléktalanellátásban, miközben, bár a pontos szám nem ismert és folyamatosan változik, ennél jóval több embernek nem biztosított a lakhatása.

Sokféle élethelyzetben lehet szükség a segítségre, a tömegszállásokra való bekényszerítés pedig sok esetben embertelen. Vannak tartós pszichiátriai betegek ellátás nélkül, vannak önálló életvitelű kunyhólakók, akik házasságban élnek, de nem tudnak az alacsony keresetükből lakást fenntartani, vannak állattartók, vannak párkapcsolatban élők és még folytathatnám. A hajléktalanszállók számukra nem alkalmasak, hiszen azok többsége nem koedukált, és háziállatot sem lehet bevinni. De ha ezek a problémák nem is érintik az adott személyt, a szállókon uralkodó körülmények többnyire még akkor sem megfelelőek: sokszor élősködőkkel fertőzöttek, ahol a betérők nem érzik magukat biztonságban és pihenni sem tudnak.

A fedél nélküli ember is ember. Van igénye a személyes térre, amit egy tömegszállás nem tud biztosítani, sem a hatágyas, sem a tízágyas, sem a száz fekvőhelyes tornaterem, amit Rétvári Bence a „mindenki számára van hely” állítás alatt ért.

Hosszútávú megoldást jelentene viszont a szociális lakáspolitika, az alacsonykeresetűek számára is megfizethető állami bérlakásszektor fejlesztése. És a Habitat for Humanity és A Város Mindenkié szociálpolitikai javaslataiban leírt megoldási modellek.

A törvény életbelépése és az első hajléktalan emberek ellen indított bírósági eljárások idején pedig ezt közölte kritikátlanul a Málta: „A hajléktalan emberek közterület-használatát korlátozó jogszabály célja, hogy nagyobb segítséget kapjanak a rászorulók, akik akkor törhetnek ki több eséllyel a hajléktalanságból, ha igénybe veszik a nekik szóló ellátásokat.”

A hazug kormánypropaganda terjesztésével és legitimálásával a Máltai Szeretetszolgálat a hajléktalan emberek hatósági üldözése és a kunyhórombolások oldalára állt, a szegényeket nyomorgató kormánypártok szövetségese lett, elvetve ezzel a szociális munkások etikai kódexét és a római katolikus egyház hivatalos társadalmi tanítását is.

Amikor Józsefvárosban a hajléktalan Jézus szobrát Erdő Péter érsek megáldotta, éppen időközi önkormányzati képviselőválasztási kampány zajlott. A Fidesz-KDNP jelöltje részt vett a szertartáson. Néhány nap múlva pedig gondoskodott arról a humán ügyekért felelős KDNP-s alpolgármester asszony, hogy a szobor mielőbb elkerüljön arról a helyről. Igen.

Ez a képmutatás a fideszes álkereszténység igazi arca.

Alig telt el néhány nap a törvény hatályba lépése óta, már a hajléktalan emberek erdei kunyhóit kezdték el rombolni… Milyen embertelenség jön még?! És ezt mi, egyháztagok, magyar keresztények hagyjuk, támogatjuk, nem akarjuk megakadályozni, mert a nyílt konfrontáció szembe menne egyházunk és intézményeink anyagi érdekeivel. Ezzel nem csak a szegényeket, hanem a szegények arcában felismerhető Krisztust is elárultuk. Így működik a taktikus egyházkormányzás a Fidesz diktálta új magyar kereszténydemokráciában.

Címlapkép: Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek megáldja a Hajléktalan Jézus szobrát a VIII. kerületi Horváth Mihály téren az alkotás átadásán 2017. április 11-én. / Marjai János / MTI