Többen szívesen körbevezetnék a hajléktalanlellátásban azokat az alkotmánybírókat, akik nyáron hozzájárultak annak a határozatnak a megszületéséhez, ami szerint a hajléktalanság büntetése nem alkotmányellenes.
A Körlevél rámutat azon problémákra, amelyek rendszerváltást követően borítottak és borítanak fel életeket, mint a tömeges, bár ma csökkenő munkanélküliség, a hajléktalanság, a nyomorúság új formái, erkölcsi bizonytalanságok.
Az egy éve országosan bevezetett kriminalizáció nem csökkentette az utcai hajléktalanság által érintett emberek számát, és mégis az ügy továbbra is inkább egy politikai játszma, semmint egy hatékony társadalompolitika tárgya.
A kormány nem óhajtja elfogadni a felajánlott segítséget a probléma kezelésében.
Jön az önkormányzati választás. A kormánypárt a hajléktalan emberek elleni ellenszenv felkorbácsolásával, az ellenzéket “embersimogatással” vádolva (abszurd, nem?) akar szavazatokat szerezni.
Életvitelszerű közterületen tartózkodás miatt vitték be.
A budapestiek 61 százaléka elfogadhatatlannak is tartja a hajléktalanság kriminalizációját.
Misetics Bálint, a Város Mindenkié aktivistájának az Alkotmánybíróság döntése elleni tüntetésen elmondott beszédét közöljük.
A büntetéstől tartók vándorolni kezdtek, így a szociális munkások is alkalomszerűen találkoznak velük.
