A kormány állításával szemben a Gothár-ügynek semmi köze a színházak és az NKA kicsinálásához
Erre pedig bizonyítékok is vannak.
Erre pedig bizonyítékok is vannak.
„A magyar kultúra sokszínűségét eddig a művészet szabadsága biztosította. A politika nem szólhat bele a színházi életbe! A színházigazgató kinevezési joga nem lehet hatalmi játszmák eszköze.”
Szorosabbra azt a gyeplőt!
Mitől és mennyire lesz egy művész rendszerellenes, és milyen lehetőségek vannak a társadalmi feszültségek művészeti kifejezésére?
A szomorú hírt a család közölte az MTI-vel vasárnap.
Minden propagandának szüksége van egy narratívára ahhoz, hogy hatékony legyen. A Tanácsköztársaság narratívája a marxista ideológiára, a történeti materializmusra épült.
Aki volt már munkától fáradt és kissé rossz kedvű, az tudja, milyen észrevétlenül tud eltelni egy teljes szombat valamilyen sorozat bámulásával, hogy milyen nehéz a spektákulum csábításának ellenállni.
A magyar elit tudatába sokkal inkább a magyar paraszti kultúrának valami giccses, „úrias” interpretációja ment át, az, ahogyan a főurak és dzsentrik látni szerették volna „alattvalóikat” és a magyar kultúrát.
Száz éve, a forradalmak kavargásában meghalt Ady. Aki nélkül nem lehetett volna forradalom.
Nem világos, hogy Adynak szüksége van-e a baloldalra, de az egészen biztos, hogy a magyar baloldal nemigen lehet meg Ady nélkül. Mert iszonyú a rabság a szabadulás hite nélkül.