A piacosítás sem a zöldítést nem oldotta meg, sem pedig a mindennapi emberek hozzáférését a megfizethető energiához, de lehetnek – és legyenek is – elképzeléseink arról, hogy mi léphet a helyébe.
A Jövő Minisztériuma az elmúlt évek egyik nemzetközi könyvszenzációja volt, és végre magyarul is olvasható. A regénybe ágyazott gondolatkísérlet a klímaváltozás elleni sikeres harc eszközeit vonultatja fel. Apátia ellen a legjobb olvasmány, miközben túlzott naivitással sem lehet vádolni.
A tőke minél nagyobb megtérülése helyett az emberi szükségletek szolidáris kielégítése kerüljön a központba.
A rezsim meglátta a lehetőséget a napelemekben politikai-gazdasági hátországának megerősítéséhez.
Az energiapolitika terén az EU válasza minden kihívásra a piacosítás, ez pedig tévút.
A migrációs válság tüneti kezelése és a fokozódó ellenőrzöttség ismét arra mutat, túl későn, túl keveset tesznek a nagy gazdasági szereplők a klímavédelemért.
A szövetkezetek ellenállóbbnak bizonyulnak a válságnak a hagyományos vállalkozásoknál, és akár azok alternatívájaként, kihívójaként is megjelenhetnek a világjárványt követő gazdasági újjáépítés során.
A 2008-as válság után globálisan megerősödtek az alternatív közgazdaságtani megközelítések, többek között a fánkgazdaságtan is. A mostani válság is magában rejti a potenciált, hogy elmozduljunk a környezetünkkel harmonikus viszony és együttélés irányába.
A birminghami Lucas harci repülőgép gyárra a felszámolás sorsa várt 1976-ban. A dolgozók inkább elkezdtek hasznos dolgokat gyártani.
A kulturális munkások tudásai egy szolidáris mozgalom részeként nemcsak a művészet válságára, hanem a tágabb társadalmi krízisekre is tudnának reagálni – miközben ezek az alternatív intézmények megélhetést és stabilitást is nyújtanának a résztvevőknek.