Az irodalom csak akkor közjó, ha azzá tesszük – riport az Irodalmi Szakszervezet alakuló üléséről
Az Irodalmi Szakszervezet nem esztétikai értékközösség, és épp ez a lényeg – állítják megalapítói.
Az Irodalmi Szakszervezet nem esztétikai értékközösség, és épp ez a lényeg – állítják megalapítói.
Amíg a férfi élménye az emberi állapot része, addig a női élmény csupán egy sajátos, szubjektív „női téma”, amely felett a kritika gyakran elnéző, de távolságtartó atyáskodással siklik át.
Számos terület és munkakör dolgozói fognak össze, hogy kiszámíthatóbb és valós megélhetést biztosító körülményeket harcoljanak ki.
Lezárhatjuk-e a nyolcvanas évek végi kelet-európai rendszerváltozások történetét? A Szabadon című könyvről.
„Ernaux könyvét olvasni azzal a különös érzéssel jár, hogy a franciaországi vidékiek, munkások, kispolgárok, első generációs értelmiségiek osztálytraumái lényegében közösek a magyarországi vagy romániai vidékiek, munkások, kispolgárok, első generációs értelmiségiek osztálytraumáival.”
Kritika Spiró György Padmaly című regényéről.
A Krasznahorkai László díja kapcsán érdemes egyet s mást tisztázni, hogy ellent tudjunk állni bizonyos hamisságoknak.
Évvégi sorozatunk első részében a friss fikción a sor. E feljegyzések, versek és történetek a hóról, a veszteségről és a halálról szólnak, de a gyengédségről, a közösségről és a szabadságról is.
„Krasznahorkai László prózáját nem olvasni nehéz, mert Krasznahorkai prózáját olvasni gyönyörűség, hanem szórakozni nehéz rajta.” Hogyan vonják be az író könyvei olvasóit, s mikor fordítanak nekünk hátat?
Hogyan jut el valaki a világirodalmi státuszig és az irodalmi Nobel-díjig? Mit díjazott Krasznahorkai prózájában az Akadémia? Mit mond a fiatal olvasóknak ez az életmű, és miért érdemes olvasnia azoknak, akik eddig ódzkodtak tőle?