Feladni? Soha!
Kicsit úgy érzem, hogy amikor a társadalom április 8-ra, a választásokra gondol, mintha elfelejtette volna, mi is a végső célja a magyarok közösségének, mi lehet a célja egyáltalán a politizálásnak.
Kicsit úgy érzem, hogy amikor a társadalom április 8-ra, a választásokra gondol, mintha elfelejtette volna, mi is a végső célja a magyarok közösségének, mi lehet a célja egyáltalán a politizálásnak.
A négy ellenzéki párt szombaton kampánynyitó rendezvényeket tartott, melyeken megtudhattuk, mit gondolnak az együttműködésről, a bevándorlásról és az Orbán-rezsimről.
A Nemzeti Választási Bizottság akadályokat gördít az ellenzéki pártok koordinációja elé.
A kommunikációs káoszgenerálás a kormányzat fő ereje. Teheti ezt, mert van erre felülete, és erősítheti ezt, mert a vele szemben kritikus nyilvánosság egy része akaratlanul is „szerzett médiumként” áll hozzá.
De a Fidesz nem tartotta magát az egyezséghez.
Varga Áron politikai elemző gyakran szerepel a TV-ben, a rádióban, vagy kérdezik meg egy-egy újságcikkhez, mondja el a véleményét. Január elején mégis azt írta ki a Facebookra ismerőseinek, egyre több felkérést mond vissza, mert az ellenzéki összefogásról, az ellenzék belső ügyeiről kérdezik, ez pedig szerinte túl van beszélve.
A magyar ellenzék figurái tüntetésről tüntetésre, sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra, mondásról mondásra élnek.
Mindhárom ellenzéki párt szerint a kormány a felelős az egészségügyben kialakult állapotokért.
Mennyi a realitása, hogy azok, akik fél éve a fél évvel későbbi időpontra rányomták, hogy igen, ott leszek, azok tényleg nem fognak iskolába menni? És ha nem jön össze a tömeg, nem az ügyet felfújó médiát fogják megszidni.
Vajon az ilyen – virágnyelven szólva – komolytalan projektek és szereplők részvételével mennyire tud hiteles lenni bármilyen ellenzéki politika? Meg amúgy is, ilyen szereplők mellett miért is akarjuk leváltani Orbán Viktort?