A varázslatossá tett politika
Benéztünk a Fidesz kereszténységről és keresztényüldözésről szóló retorikája mögé!
Címke: A Mérce
218. oldal, összesen 218
A Mérce
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
TGM: József Attila az egységfrontról
József Attila írásának, amelyre itt föl akartam hívni a figyelmet, úgyszólván nincsenek aktualizálható tanulságai, mivel a munkásmozgalom pillanatnyilag szünetel (jobb esetben talán „átalakítás miatt zárva”). De van, ami – a kontextustól függetlenül – mégis hasznosítható belőle.
A társadalom mindent megtesz, hogy anyaként ne politizáljunk. De mi van, ha mégis?
Mire az anyák hazamennek a kórházból, már százszor megkérdőjelezték a kompetenciájukat, és teljesen leépítették az önbizalmukat. Erről beszélni is nehéz, nem hogy mozgalommá szerveződve tegyünk ellene.
Egyedül maradtunk a pillanatnyi bulvárral levegőtlenített politika vákuumában
Hétfőn reggel tüntetnek a kéményseprők a Parlament előtt. A kutya se lesz ott. Pedig nem csupán azért tüntetnek, mert tönkreteszik a szakmájukat, mert elveszik a megélhetésüket, hanem értünk is.
Berlinben minden kicsit más
Balog Zoltánra is igaz az orbáni mondás: nem azt érdemes nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál.
De akkor kit is képviselnek az ellenzéki pártok?
Egy demokratikus pártnak szüksége van célközönségre, választói csoportokra, akiket képvisel, akiknek érdekeit és értékeit megjeleníti. Nem elég beragadni a saját közvetlen politikai és értelmiségi holdudvarba.
Ne okoljuk többé a népet!
Ha három évtizeddel a rendszerváltás után a kelet-európai társadalmak nem zárkóztak fel, nem középosztályosodtak, nem jutottak el a stabil liberális demokráciák szintjére, akkor ott társadalmi-gazdasági okoknak kell lenniük a politikai csődhelyzet hátterében.
TGM: Permanens forradalom vagy ellenforradalom
A kisebbségbe szorult antikapitalista baloldalnak – illúziók nélkül – befelé kell fordulnia, és újjá kell alakítania forradalmi kultúráját, életformáját, és újra kell tanulnia a szakítás és a rejtőzés, az öntisztulás, a kivárás, „a nép közé járás” (és az olvasás) művészetét.
Veletek indulunk!
Hát akkor elindultunk. Ilyen egyszerűen. Pedig valójában nem egyszerű, tényleg nehéz szülés volt.