Eső után köpönyeg

6 hét, vagyis 42 nap. Ennyi idő alatt egy képzett és felszerelt hegymászó felhág a Mount Everest csúcsára. Egy hirdetés szerint ennyi idő alatt meg lehet tanulni alapfokon spanyolul (amire azért ne vegyünk mérget), Tom Cruise állítólag egyszer ennyi idő alatt fogyott 5 kilót, és idén nyáron hat hét alatt összesen 1400 földrengést mértek a Yellowstone Nemzeti Parkban. Ja, és hat hét kellett ahhoz, hogy Soros György is kifejtse a véleményét a Soros-konzultációról.

Október 9-én indult a legújabb Nemzeti Konzultáció Magyarországon, 42 nap múlva érkezett rá válasz az érintettől. Nehéz kérdés, hogy vajon szükség volt-e egyáltalán arra, hogy Soros György megszólaljon. Valójában ugyanis nem csak erről az ominózus hat hétről, 42 napról van szó. Hanem arról az immár több mint fél éve tartó, szisztematikus hadjáratról, amit nem csak Soros György, de a sorosbérencek, sorosügynökök, soroskatonák ellen folytat a kormány, méghozzá egyetlen céllal: hogy olyan ellenségképet kreáljon, amely ellen hatékonyan fellépve erősítheti a mindenható uralkodó képet. Hatalomtechnika, manipuláció, előre megfontolt szándék. Egy játék, aminek a szabályait a kormány alkotja és aminek a tétje egyértelműen és mindent kizáróan a 2018-as választások megnyerése.

Idén tavasszal a CEU és a civilek kerültek célkeresztbe. És nem csak retorikai szinten, nem csak álságos sajtótájékoztatókon és Fidesz-közleményekben, vagy a propagandalapok hasábjain folyt a verbális hadakozás. Németh Szilárd némi célozgató felvezetés után egészen pontosan 2017. január 9-én kezdte el belengetni az „átláthatatlan” civilek (egész pontosan a „Soros-birodalom álciviljeinek”) megrendszabályozását szorgalmazó terveket.

Nem kell végigvennünk, mi minden történt azóta.

Egy dolog viszont nem történt meg sem januárban, sem a civilek és a CEU elleni támadások tetőpontján, sem akkor, amikor a legújabb nemzeti konzultációt, immár dedikáltan Soros György ellen meghirdette a magyar kormány. Soros György ezen idő alatt nem szólalt meg, most viszont megtette. Valószínűleg már későn.

Maga Soros nagyjából azzal magyarázta, hogy végre reagált, hogy nemsokára megjelenik a konzultáció eredménye, és szerinte ez egy nagyon jó alkalom tisztázni, hogy mit mondott ő, és mit a kormány.

Nos, nem, ez nem így van, ez nem egy „jó alkalom”. Hanem a létező legrosszabb.

Hogy a jelenleg futó konzultáció állításai nincsenek köszönőviszonyban a valósággal, azt sokan megírták már. Azt is, hogy Soros György hogyan vélekedett egykor a most is megnevezett tanulmányaiban, cikkeiben a menekültválság kezelésének lehetőségeiről.

Szóval e tekintetben sok újdonság azoknak, akik kíváncsiak voltak a kormányzati hadjárat ellenpontjaira, a mostani Soros-nyilatkozatokban sincsen.

Soros György amellett, hogy tételesen végigveszi a konzultáció hazugságait, a Financial Timesnak adott interjúban például azzal vádolja a magyar kormányt és személyesen Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy az ellene irányuló kampánnyal a hatalom megtartása érdekében félre akarják vezetni a választókat. Hát igen.

Soros továbbá úgy látja, hogy nem csupán az általa támogatott a szervezetek kerültek veszélybe, hanem eljárások indulhatnak azok ellen a magánemberek ellen is, akik vezető szerepet játszanak azokban. Soros György meg akarja védeni ezeket az embereket, akik nagy munkát végeznek az európai értékek védelme érdekében. Rendben, szuper. Csakhogy a civil szervezetek már fél éve (sőt, ha a Norvég Civil Alap ügyét is nézzük, akkor már jóval régebb óta, csak akkor még más volt az indok) nyögik a terhet…

És a lényeg az egészben: Soros György azt is bejelentette, hogy ellenkampányt indít, az igazság tisztázására. De most, hogy maga a nemzeti konzultáció lényegében lefutott, aki akarta visszaküldte, az eredményeket meg majd nyilván nemsokára az orrunk alá dörgöli a kormány, mégis mi értelme van ellenkampányt indítani? Most? Komolyan? Nem mondjuk fél évvel ezelőtt, amikor amúgy is tízezrek vonultak az utcán, és adhattak volna ennek az ellenkampánynak egyfajta legitimációt? Nem akkor, amikor ez az őszi agyrém elindult, és az állampolgárok postaládájában egy hazug kérdéssor lapult, az utcákat meg gyakorlatilag kékbe öltöztették a kormányzati plakátok, rajtuk a démoni Soros György arcával?

Most, hogy lefutottunk egy újabb kört, amikor véget ért egy újabb szakasza ennek a hadjáratnak, utólag van-e bármi értelme tényeket sorolni, szembeállítani az igazságot a hazugságokkal?

Nézzük egy kicsit máshonnan a dolgot. Nagy kérdés, hogy annak a Soros Györgynek, aki eddig hallgatott, van-e felelőssége abban, hogy 2017 őszére oda jutottunk, ahova. Könnyű volt (talán maguk se hitték el, hogy ennyire könnyű lesz) a kormánynak gyűlöletpropagandát folytatnia egy olyan személy ellen, aki nem csak nem volt jelen az országban, de ráadásul messziségében is néma volt. És mindenkit, aki helyette szólt – legyen szó ellenzéki pártokról, sajtóról, szakértőről, érintett civilekről, kertvégében kapirgáló tyúkokról, tökmindegy – meg lehetett bélyegezni, Soros-bérencnek lehetett kikiáltani. Hátország nem volt, a racionalitást lesöpörte az uszító retorika.

Hogy ebbe a tökéletesen leuralt térbe november 20-án megérkezik egy reakció, az tulajdonképpen már édesmindegy.

Mit zavarta eddig a kormányt, hogy azok a cikkek, amikre most is hivatkozik a szerző, eddig is olvashatóak voltak? Miben gátolná meg most, amikor majd a kezében lesz a nemzeti konzultáció eredménye, hogy büszkén és peckesen álljon az ország védelmezőjének szerepében? Mert ne legyen senkinek kétsége, akik visszaküldték a konzultációt, többségében rettegnek a Soros-hálózattól, hisz épp ez a konzultációk lényege, hogy maximum az veszi a fáradtságot a visszaküldésükre, aki boldogan simul bele a kormány által megrajzolt világképbe – így pedig a kormány büszkén vállalja majd fel a megmentő szerepét.

Vagyis mire Soros György szavai eljutottak hozzánk, addigra ez a meccs már le volt játszva. És mivel a közbeszédet olyannyira leuralja a kormány, ezért gyakorlatilag nincs már esély arra, hogy az általuk okozott kár össztársadalmi szinten visszafordítható legyen (bár nyilván a Soros által támogatott szervezeteket megnyugtatja, hogy van mögöttük hátország mégis, de szerintem ebben azért eddig se nagyon kételkedtek…).

Viszont Magyarország szempontjából ez egy elkésett lépés, amely ráadásul stratégiailag is hibás alapokon nyugszik: a konzultáció lezárult, vagyis lesz egy eredmény, amit újra szembe lehet állítani majd Soros szavaival, ráadásul természetesen az ő nyilatkozatának értelmezését megint majd a kormány adja, faék egyszerűségű üzenetekkel, tovább hergelve az erre fogékonyakat. Vagyis az, hogy Soros György épp most szólalt meg, újabb lehetőséget ad a kormánynak is arra, hogy a saját propagandáját tolhassa, méghozzá széles tömegeknek.

Hogy lássuk, mennyire felesleges volt Soros Györgynek (hacsak nem a saját lelkiismerete megnyugtatása volt a cél) épp november 20-án megjelentetni a konzultáció cáfolatát, ahhoz elég fellapozni a Magyar Időket. Ahol az elmúlt két napban még az eddiginél is több hír foglalkozik Soros Györggyel (pedig azért ezt a szintet nehéz megugrani), Dömötör Csabától Budai Gyulán át Szijjártó Péterig mindenki azt magyarázza, hogyan indított újabb támadást a spekuláns hazánk ellen.

Magyarul Soros adott még némi muníciót a Fidesz kezébe, amihez hozzá lehet majd pattintani a konzultációs eredményeket, és máris karácsonyig megvagyunk az uszító kampánnyal – Habony Árpád meg boldogan készülődhet az éjféli töltött káposztára.

Nyilván nincs jó válasz arra, hogy mégis mikor jó megszólalni egy olyan ügyben, amikor valakit személyesen talál meg a kormányzati propagandagépezet. Kérdés az is, egyáltalán meg kell-e szólalni valamikor, vagy a hallgatás is lehet ugyanilyen eredményes. Amit jelenleg látunk, legalábbis a magyar közbeszédből, az az, hogy ebben a torz sajtónyilvánosságban, ahol gyakorlatilag mindent felzabáltak már az állami oligarchák, és a nyilvánosságnak egyre kisebb szelete próbál küzdeni a bedarálódás ellen, amikor minden igazságra jut tíz hazugság, és a cáfolatok elvesznek a térben, tulajdonképpen nincsenek jó reakciók.

El vagyunk ugyanis szigetelve egymástól: a kormányközeli lapok és olvasóik egy olyan zárt, kényelmes buborékban élnek, amelybe a külvilág szava csak akkor szüremlik be, amikor azt valaki tudatosan beengedi. Soros György szavait is interpretálja a kormánysajtó – nyilván a saját érdekeit szem előtt tartva. Az ellenzéki oldalon nincs újdonság abban, hogy ez a nemzeti konzultáció, ez a Soros-kampány is lényegében hazugságokra és az igazság kényelmes elferdítésére szolgált. Itt, ezen az oldalon nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy „de legalább megszólalt”. De azt is lássuk be és értsük meg, hogy ez a megszólalás is lehet egy újabb eszköz arra, hogy továbbgördítse a már eddig is óriásira dagadt hazugsággombócot – amivel majd megint kezdeni kell valamit.

Ünnepelni egy november 20-án, 42 nappal a konzultáció elindulása, és súlyos hónapokkal egy pusztán gyűlöletkeltéssel aktivizáló kampány kezdete után megjelent kinyilatkoztatást nem szabad. Legfeljebb nyugtázhatjuk, hogy némi igazság is vegyült a hamissággal átitatott levegőbe. Szabadon lélegezni viszont ez után sem tudunk majd. 6 hétbe belefér 1400 földrengés is – megkockáztatom, hogy ebben a hat hétben kormányzati szájakból összesen legalább ennyiszer elhangzott Soros György neve is. És kitörölhetetlen mennyiségű kárt okoztak.

Olvass tovább!