Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
2010 óta, vagy ki tudja már, mióta, évről évre, választásról választásra ugyanabban az ördögi körben találjuk magunkat, ha az ellenzéki politikára nézünk. Ugyanazok a szövegek, ugyanazok a konfliktusok (még ha néha változik is a szereposztás), ugyanazok a hibák, ugyanaz a bohózat, és hát ugyanaz a végeredmény is.
Ha se Karácsony, se Puzsér nem szereti az ilyen alkukat füstös szobákban, akkor miért nem mentek bele abba, hogy legyen előválasztás a kerületi polgármesterekről?
Hát nem tisztára olyan, mintha megint 2018 tavaszán lennénk?
Ha a mostani választás hozzájárul ahhoz, hogy Netanjahu pozíciója gyengüljön, még baloldali fordulat hiányában is pozitívan befolyásolhatja egy nemzedék sorsát.
Nem félelmekkel, fegyelmezéssel és privilégiumokkal egybentartott alattvalókból, hanem szabad emberekből álló Magyarországra van szükség.
Nem a Google miatt hatékony elsősorban a magyar propagandamédia, de az már bizonyos, hogy üzleti érdekekből segítik például az Origót is.
Az aktív és vágyakozó embertől pedig a szélsőjobboldal mindig is rettegett, ne féljünk hát ráerősíteni ezekre a félelmeikre.
Budapest egyre szarabb. Erre a következtetésre jutottam pár napja, miután a tavasz első langyos estéjét kihasználva valahol Pesten egy apró parkban készültem éjjel merengeni, de kerítés és lakat állt az utamba.
Az amerikai és a brit kormányzat a jemeni atrocitások és belföldön elkövetett emberi jogi visszaélések ellenére hordozza tenyerén a „reformer” MBS-t.
Mint egy hete megírtuk, a magyarok, a csehek, a lengyelek és a németek együtt vétózták meg az EU 2050-es klímacéljait rögzítő tervet.