Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A klímakatasztrófa ugyanis már tart, és az antidemokratikus tendenciákat, a nagytőke és a globális elnyomás fokozódását nehéz nem úgy értelmezni, mint azonnali reakciókat a javak és a hatalom védelmére.
A Sziriza ma már nem ugyanaz a párt, mint négy éve volt, az európai politikai helyzet pedig szintén jelentős fordulatokat vett időközben.
Kádár Jánosról és koráról kétféle duma van forgalomban: az egyik a gyilkos, áruló zsarnoknak szóló átkozódás, a másik a fölületes tréfálkozás „Jani bácsiról”, amely teljesen hamis, mert Kádár minden volt, csak nem kedélyes: komor, puritán, félelmetes és tragikus alak.
Azonban egy posztorbánista átmenet nem elégedhet meg azzal, hogy restaurálja a késő kádár-kori és posztkádári oktatásügyet.
Nyilvánvalóan minden olyan cselekedet, amely csökkenti az ökológiai lábnyomunkat, így a műanyag elhagyása is hasznos a klímakatasztrófa elkerülése érdekében. De az egyéni döntések nem elegendőek.
A tőke a reálgazdaságból a pénzpiacokra húzódik vissza.
Amennyiben az EP megszavazza a Tanács csomagját, benne Ursula von der Leyennel, úgy ki is mondja, hogy intézményként semmi értelme nincs a létezésének.
Kétmillióan hajlandóak tiltakozni, még ha tudják is, hogy nem győzhetnek
Az igazságosságtól mentes állam nem több, mint álca az igazságtalanságra.
18 000 (tizennyolcezer) menekült: menekülő embertársunk fulladt a Földközi-tengerbe az európai kormányok és az Európai Unió hibájából.