Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
2010 után az Orbán rendszer a nemzeti tőke számára előnyös integrációs modellt szorgalmazott, mely egyszerre tudja a külső befektetők profitját, és a belső tőkefelhalmozást biztosítani, a költségeket pedig a társadalom kiszolgáltatottabb szereplőire helyezni.
Komfortos, szerethető otthonokká kell tegyük ezeket a városokat, és nemcsak az itt élők érdekében, hanem mintaként szolgálva a „jobbágysorba” taszított magyar vidék számára is.
Azonnali, tartós lakhatás mellett olyan segítő/ gondozási szolgáltatásokat lehet nyújtani, melyek mára bizonyítottan növelik a mentális jóllétet.
Magyarországnak vagy Budapestnek nem hangoskodás és egy hangoskodó troll kell, hanem remény, emberség, szabadság, élet.
Az előrelépések ellenére az ellenzék továbbra is távol van az országos többségtől. A felszabadult és örömteli hangulat indokolt, tizenhárom éve nem ért el jelentősebb sikert a baloldal, ám hiba lenne azt gondolni, hogy készen van az országosan versenyképes alternatíva.
A választás eredménye nem változtatta meg az országot, de sokaknak, akik évek óta reménytelenül és tanácstalanul tekintettek széjjel, mentális felszabadulást hozott.
10 pontban az önkormányzati választás tanulságairól.
Ha nem vizsgálják ki a kényes ügyeket Kispesttől a Belvárosig, ha nem kerülnek új arcok és eszmék a politikai térbe, a kulturális-szellemi életbe, ha a régi struktúrák megbénítják a Főváros új vezetését, ha nem épül új politika – akkor nem hiszem, hogy lenne valódi esély a változásra.
Ha nem asszisztáltok a háborús bűneimhez, én nem asszisztálok többé az emberjogi bűneitekhez” – ez Erdoğan fenyegetése.
Ez a győzelem attól szép, hogy a semmiből jött, mégis maradtak kérdések.
