TGM: Marxizmusról és egyebekről
Semmi nem nagyobb ellensége a szocializmusnak, a kommunizmusnak, mint az önzés. Evvel, vagyis az ellentétével azonosítani a marxizmust nem egyéb, mint a jelenlegi kulturális hanyatlás tünete.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Semmi nem nagyobb ellensége a szocializmusnak, a kommunizmusnak, mint az önzés. Evvel, vagyis az ellentétével azonosítani a marxizmust nem egyéb, mint a jelenlegi kulturális hanyatlás tünete.
Akik azt mondják, hogy az abortusz kérdése kulturális, tehát „feloldhatatlan”, azok valójában csak azt közlik a világgal, hogy részükről ez a sakkmatt helyzet rendben van…
Amikor egy ilyen húsbavágó, valódi téttel bíró kérdésben egy kormánytag az emberek állítólagos igényeire hivatkozik ahelyett, hogy az emberek érdekét helyezné előtérbe, akkor egyszerűen megszűnik felelős vezető lenni.
Több házaspár fog vajon gyermeket örökbefogadni, vagy évenként százzal kevesebb gyermek jut majd családba? Több magyar kisgyerek kerül külföldre örökbefogadókhoz?
Ugyan a demokrata jelölt győzelme a külpolitika területén várhatóan egy kis enyhülést jelent a következő 4 évben, azonban a Trump előtti viszony- és értékrendszer már nem tud ugyanúgy visszarendeződni. Kérdés, hogy ebben a geopolitikai térben hogy alakul majd Európa sorsa.
Ha nem vagy cselekvőképes, amikor kéne, majd meséld úgy utólag, mintha te lettél volna a legcselekvőképesebb, és ha tiéd a média, majd idővel el is hiszik az emberek.
A kormány rossz járványkezelése kapcsán most az a lényeg, hogy erre is kevesebb figyelem jusson, és ne termelődjön ki az a társadalmi vélemény, hogy itt tényleg el lett rontva valami.
Ahhoz, hogy ebben a médiatérben szabadok és önazonosak maradjunk, kívül kell tartanunk magunkat a klientelizmus logikáján, amely a hirdetéseken és a tulajdonosi szerkezeteken keresztül foglyul ejtette a hazai sajtó nagyobbik részét.
Intézményes, rendszerszintű diszkrimináció a feketék ellen márpedig létezik. Az identitáspolitika és az osztálypolitika pedig összefüggenek.
Ha komolyan vesszük Szőcs Gézát mint költőt, mint a barátunkat, akkor tartozunk vele neki, a méltóságának meg saját magunknak, hogy szégyelljük magunkat miatta.