A politikai hatalom és a Gonosz
A gonoszságra alapozott politika ugyan sikeres, de ma még legyőzhető. Érdemes ellenállni, érdemes küzdeni, mert ma még van esély – később már nem lesz.

Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A gonoszságra alapozott politika ugyan sikeres, de ma még legyőzhető. Érdemes ellenállni, érdemes küzdeni, mert ma még van esély – később már nem lesz.
Úgy éreztem magamat, mintha gyászolnék. Gyászolok azóta is. Magamat, magunkat, a teljes magyar LMBTQ közösséget és különösen fiataljainkat, akik most azt érzik, egy olyan országban lépnek a felnőttkorba, amely undorodik tőlük.
Vannak, akik csak a Fidesz egykulcsos adórendszerét ismerik, abban szocializálódtak. Miattuk érdemes tisztázni pár alapvetést a progresszív adózásról.
A gyermekek védelméhez kapcsolódó, jóhiszemű reflexekre bazírozva tekerik majd egyre feljebb a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkeltést.
Sokan vonták le a Jobbik szavazásából azt a következtetést, hogy a pártnak ezek után nincs helye az antiorbánista választási koalícióban. Én viszont ezzel nem értek egyet.
Ironikus módon inkább a baloldal a nemzetállami politika foglya, mintsem a nemzetállamok felsőbbrendűségét hirdető jobboldal.
Nem az a kérdés, hogy Jókai genderszempontból „problematikus”-e, hanem az, hogy hogyan tudjuk az irodalomórákat alkalmassá tenni a kérdések megvitatására.
A kapitalizmust is egy új gazdasági modell buktatja meg napjainkban.
Mit veszítenénk? És mit veszítettünk volna bármikor is?
Alapvető kulturális értékről van szó Lukács személyében és örökségében – tetszik vagy sem, a magyar kulturális identitás egy meghatározó eleméről.