Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Országunk vezetői ismét bebizonyították: semmi sem túl drága, ha a koreai multik kegyeiről van szó

Dél-koreai elnök 20 éve nem járt Magyarországon, de mivel gombamód szaporodnak az újabb és újabb akkumulátor, illetve az elektromos autóipart kiszolgáló egyéb gyárak, éppen itt volt az ideje személyesen is kifejezni, mennyire borzasztóan hálásak vagyunk azért, hogy a koreai beruházásoknak köszönhetően mi lehetünk Európa akkumulátor nagyhatalma.

Kedden érkezett Magyarországra Mun Dzse In dél-koreai elnök és vele több dél-koreai vállalat vezetője, akiket a magyar kormány annak rendje és módja szerint alaposan körbe is udvarolt. Orbán Viktor miniszterelnök szerint ő csak a legjobbat mondhatja el a Magyarországon lévő koreai cégekről, fantasztikus beruházásaik vannak itt – írja az MTI. „Nagyon becsületes emberek”, minden megállapodást betartanak, a határidők teljesülnek, nagyon szeretünk velük együttműködni – mondta Orbán Viktor a dél-koreai elnök fogadásakor.

A Samsung, az SK Innovation és a Lotte Aluminium vezetőivel tárgyaló Szijjártó Péter külügyminiszter szerint „Egyértelmű sikertörténet a Magyarország és Dél-Korea közötti gazdasági együttműködés, ami abból is látszik, hogy az elmúlt húsz évben a kétoldalú kereskedelmi forgalom volumene a tízszeresére nőtt”. És ezzel még korántsincs vége a sikertörténetnek: a külügyminiszter úgy látja, a magyar beruházási környezet továbbra is a legkedvezőbb Európában, ami fontos ahhoz, hogy minél nagyobb szeletet sikerüljön kihasítani a dél-koreai vállalatok kontinensünk iránti növekvő érdeklődéséből.

Szijjártó rámutatott, hogy a dél-koreai vállalatok vezető szerepet játszanak az elektromos autóiparban a világpiacon, s ők diktálják a tempót az elektromos akkumulátorok gyártásában. Ezek a cégek pedig hatalmas kapacitásokat hoznak létre Magyarországon, aminek köszönhetően az ország az elektromos autóipar európai zászlóshajójává válik, illetve részben már vált is.

Túllépve a furcsa képzavaron, álljunk meg itt egy percre: megkérdezte bármelyik kormánypárti politikus a gödieket, a koppánymonostoriakat, a sóskútiakat, a tárnokiakat vagy az iváncsaiakat, hogy fel akarnak-e szállni erre a zászlóshajóra?

Hol van olyankor a híres konzultációs kedv, amikor a lakosok elviselhetetlen zajra panaszkodnak, amikor nem tudják már azt a nyugalmat élvezni, amiért a kertvárosba költöztek, menekülni pedig nem tudnak, mert napról napra értéktelenedik el a házuk, amelyre rátelepedett egy ipari komplexum? Hát sehol.

Országunk vezetői tegnap ismét bebizonyították: semmi sem túl drága számukra a gazdasági növekedésért. Rezzenéstelen arccal dicsérgetik azokat a koreai multikat, akiknek brutális bevételénél csak a lakosságnak okozott szenvedés nőtt nagyobbra magyarországi letelepedésük után. Még csak meg sem próbálnak a saját hazánkban, a saját adómilliárdjainkból megtámogatott nagyvállalatokkal szemben alkupozíciót kiharcolni nekünk, a népnek, amelyet elvileg képviselnek.

Évek óta járok különféle katasztrófavédelmi közmeghallgatásokra és lakossági fórumokra Gödön, ahol azt látom, hogy a lakosok egyre nagyobb része egyre elkeseredettebben próbálja megértetni a döntéshozókkal:

alapvető emberi joguk az egészséges környezet. A kormánynak és a hatóságoknak pedig elsősorban ezt kötelességük képviselni, és nem a cégek jogait tovább bővíteni.

Ennek fényében különösen fájó, hogy Szijjártó Péter friss Facebook-posztjában arról ír: „a tempót pedig tartani kell”, ezért megegyezést írt alá a kormány a bürokratikus ügyintézések csökkentéséről és a dél-koreai légitársasággal kötött megállapodás értelmében már heti kétszer közlekedik teherjárat a két ország között.

Mégis milyen bürokratikus ügyintézések csökkentéséről? Holnaptól már építési engedélyt se kell kérni az akkumulátorgyár építéshez? Innentől nem fárasztja a Katasztrófavédelem a beruházókat azzal, hogy megvizsgálja a gyárak biztonsági jelentését? Nem lesz határértéke a tárolható veszélyes anyagoknak? Eltörlik a jogszabályban rögzített zajhatárértékeket?

Persze túlzóan hangzanak ezek a kérdések, de tényleg nehéz elképzelni, milyen könnyítéssel kedveskedhet még a kormány a koreai multiknak, akiknek már eddig is minden létező bürokratikus „terhet” levettek a válláról, hiszen rendszerint automatikusan kiemelt nemzetgazdasági beruházássá nyilvánítják a gyárépítéseiket – jellemzően a lakott területtől néhány méterre –, amivel jelentősen gyorsulnak az engedélyezési folyamatok.

Ezek után naiv dolog lett volna azt gondolni, hogy Áder János, nagy környezetvédő hírében álló köztársasági elnökünk legalább finoman számon kéri a delegációt a koreai gyárak esetében mindenhol jellemző zajhatárérték-átlépésért, a gödi ivóvíz várható minőségromlásáért, a Dunából kiszivattyúzni tervezett rengeteg vízért vagy a károsanyag-kibocsátási adatok titkolásáért.

Áder János köztársasági elnök (j2) fogadja Mun Dzse In dél-koreai államfõt (j) a Sándor-palota teraszán 2021. november 3-án. MTI/Bruzák Noémi

Áder Jánosnak nagyjából ezt sikerült mondania: Dél-Korea az egyik legfontosabb befektető Magyarországon, eddig több mint 5 milliárd dolláros beruházásaival. És mivel Dél-Korea az innovatív területekre fektet be Magyarországon, például az elektromos autók vagy az akkumulátorok terén, a kapcsolatok tovább bővíthetők.

Bár hallgatott volna inkább.

A gödiek épp a múlt héten beszéltek hosszasan arról egy lakossági fórumon, hogy képtelenek elviselni tovább az őket érő – egészségügyi kockázatokat is bőven magában hordozó – zajterhelést, és hogy végeláthatatlan harcot folytatnak azért, hogy legalább a hatóság tegyen valamit. Arról is szó esett, hogy továbbra sem tudni, milyen anyag és mekkora koncentrációban kerül a levegőbe a gyárból; hogy érthetetlen, hogyan működhet használatba vételi engedély nélkül a gyár több egysége (amit Orbán Viktor valahogy elfelejtett megemlíteni, amikor a nagy becsületességről beszélt); és attól is sokan félnek, hogy a Samsung új víz- és csatornarendszere komoly problémákat okoz majd Gödnek és a környékbeli településeknek.

És mit csinál elközben a Samsung? Magára vállalta például az utóbbi hetekben egy gödi bölcsőde rozoga kerítésének a kicserélését, a végső ecsetvonásokat a vállalat dolgozói végezték el.

„Örömmel tölt el, hogy újra ott segíthettünk, ahol valóban nagy szükség volt rá! A biztonságos környezet biztosítása a legfontosabb, pláne, ha gyermekekről van szó. Olyan anyagok felhasználásával építtettük meg a kerítést a bölcsőde számára, amely még hosszú-hosszú évek után is olyan állapotban lesz, mint az átadáskor!” – mondta Kim Hyun Soo, a Samsung SDI Magyarország Zrt. elnöke.

A gödi bölcsisek tehát örüljenek, hogy nem dől rájuk a kerítés, az meg kit érdekel, ők ugyanilyen jó állapotban lesznek-e pár év múlva, ha éjszaka nem alszanak a Samsung gigagyárának morajló zajában.

És ha már biztonságos környezet: a bölcsőde úgyis kb. 2 kilométerre van a több ezer tonna veszélyes anyaggal dolgozó gyártól, így hát nincs félnivaló – a gyárnak a hatóság szerint pedig egyébként sincs jelentős környezeti hatása.

A Samsung úgynevezett „társadalmi felelősségvállalás” címen egyébként amellett, hogy kerítést épít, gyerekfutóversenyt szponzorál, szemetet szedet lelkes dolgozóival, sőt még díjat is nyert a kismamáknak osztogatott kedves kis ajándékcsomagjával, de egy valamit nem csinál: nem vállal valódi felelősséget.

Nem épít zajvédő falat, nem telepít véderdőt, nem csökkenti a zajt – pedig lenne rá lehetősége – és nem árulja el, milyen anyagokat ereszt a gödiek levegőjébe. A kisujját sem mozdítja valójában azok biztonságáért, akiknek lassan teljesen élhetetlenné teszi az otthonát. Persze miért is tenné, ha nincs kormány, amely az ajándék milliárdokért cserébe legalább ennyit elvárna, és nincs az a hatóság, amely lépni merne.

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán