Hajléktalanság és szociálpolitika az EU-ban – Brüsszel +/-
Az állam egy hirtelen jött válság idején is dönthet úgy, hogy a lakosság pártjára áll, és a költségek egy részét a bankrendszerre vagy az adófizetőkre terheli.
Az állam egy hirtelen jött válság idején is dönthet úgy, hogy a lakosság pártjára áll, és a költségek egy részét a bankrendszerre vagy az adófizetőkre terheli.
A valóságban az EU menekültpolitikája közel sem annyira „nyitott”, mint amilyennek az Orbán-kormány beállítja azt; lehetővé teszi például a fogva tartás intézményét, illetve a menedékkérőket és migránsokat bizonyos országokban igyekszik tartani.
Jávor Benedek cikkének első része múlt héten azokat a jelenségeket elemezte, amelyek az Európai Unió jelenlegi válságához vezettek. Most arra keresi a választ, hogy merre kéne elmozdulnia Európának ahhoz, hogy a szétesés helyett megerősödve jöjjön ki a kontinens a válságból. Hogy a jelenlegi út nem vezet tovább, azt mára az európai döntéshozók többsége is belátta.
Az átlagember úgy érzékeli, hogy az EU olyan absztraktnak tűnő ügyekben harcol a magyar kormánnyal, mint a menekültekkel való méltányos bánásmód, a felsőoktatás és az akadémiai szféra szabadsága vagy az igazságszolgáltatás függetlensége, miközben képtelen megfelelő eljárásokat kikényszeríteni ott, ahol egyébként ténylegesen hozzájárulhatna a társadalom jólétéhez, és tehetetlenül figyeli, hogy politikai útonállók szétlopják, amit az embereknek kéne kapniuk.