Nehéz valódi egyeztetésnek nevezni azt a hétfő esti megbeszélést, amelyre a nemrég Magyar Péter ablaka alatt érdemi béremelésért tüntető szociális ágazati szakszervezetet is meghívták. A már korábban a költségvetési tervezetben megjelent tényeket ismertették ugyanis velük újra, anélkül, hogy annak érdemi változtatásra lehetőség nyílt volna. Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének elnöke arról is beszélt a Mércének, hogy milyen konkrét következményei lehetnek a kormány által bejelentett bérkorrekciónak, és hogy mit tudnak lépni minderre az érdekképviseleti szervezetek. 

Nem teljesült a meghívás

Magyar Péter váratlanul bukkant fel a béremelésért tüntető szociális dolgozók demonstrációján szeptemberben.  A miniszterelnök tárgyalásra invitálta a tüntető szociális dolgozókat, aa váratlan meghívást a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) elnöke, Köves Ferenc a megbeszélés előkészítetlenségére hivatkozva visszautasította. Akkor sokan számonkérték ezért, noha a tüntetést több, érdekvédelmi szervezetekkel folytatott hivatalos és nem hivatalos megbeszélés is megelőzte minisztériumi oldalról, olyan is, amelynek kifejezetten a szakszervezeti követelések tárgyát is képező béremelés volt az egyetlen napirendi pontja. Ezeken az egyeztetéseken mégsem szolgált semmilyen érdemi ajánlattal a kormány.  

Noha a SZÁD nem része annak a szakmai szervezeti körnek, amelyet a törvényi előírásoknak megfelelően érdekegyezetetésre kellene hívnia a kormánynak – ennek az Orbán-kormány által 2010-ben kialakított érdekképviseleti kritériumrendszer az oka –,most mégis meghívót kapott november 2-ára a Szociális és Családügyi Minisztériumtól, hogy a béremelésről tárgyaljanak. A hétfői találkozóra tehát közel másfél hónappal azt követően kerülhetett sor, hogy a miniszterelnök személyesen ajánlott randevút a szociális dolgozók érdekvédelmi szervezetének. 

Mégsem tekinthető ezzel teljesítettnek a miniszterelnök meghívása – értékelt a Mérce kérdésre kedden délelőtt Köves Ferenc. A SZÁD elnöke ezt azzal magyarázta, hogy a hétfői egyeztetés érdemi részén nem vett részt a kormány oldaláról olyan szereplő, akinek valódi kompetenciája és hatásköre lett volna az aktuális béremelési tervek felülírása, módosítása. A szakszervezet a szeptemberi tüntetés után levélben is kérte a kormányt, hogy – pénzügyi természetű döntés lévén – legyen jelen Magyar Péter által is kezdeményezett tárgyaláson a „kasszakulccsal” rendelkező Pénzügyminisztérium valamely képviselője, de ez most hétfőn sem történt meg.

Így olvadt el a TISZA ígérete

A dolgozói oldal a nagy nyilvánosságot kapott szeptemberi flashmob óta nem hogy jobb pozíciót tudott volna kiharcolni, a 2027-es költségvetés számai alapján még kisebb bérkorrekcióra számíthat, mint amely ellen másfél hónapja tüntettek. 

Míg a TISZA Párt a választási kampányban azonnali 25 százalékos béremelést ígért a szociális ágazatban, a kormányprogram az azonnaliságot az ágazaton belül már csak a gyermekvédelmi dolgozókra vonatkoztatta, de kormányzati szereplők kommunikációjukban még április után is az azonnali emeléssel kecsegtették az érintetteket. Szeptember elején az „azonnaliság” kikopott a kormány megszólalásaiból, de még akkor is arról volt szó, hogy már októberben megvalósul egy kétlépcsős emelés első részlete, 2027-től pedig egy „jelentős” béremelés várható. A SZÁD szeptember 18-i flashmobját követően már csak 20-25 százalékról beszélt Magyar Péter, 2027-től, de még akkor is úgy nézett ki, hogy valamilyen egyszeri juttatás még 2026-ban járhat a dolgozóknak. 

Ezen az úton jutottunk odáig, hogy a jövő évi büdzsé a szociális szektorra 15 százalék bruttó béremelkedést tartalmaz, a kormány által bejelentett 17,8 százalékos nettó jövedelememelkedéshez szükséges rész pedig SZJA-kedvezményekből fog összejönni. 

Mivel az ágazati dolgozók bére alapvetően a garantált bérminimumhoz kapcsolódik – amelynek összege a 2027-es évre még nem ismert – , a személyi jövedelemadó egy részének jóváírása pedig csak az annál valamivel kevesebb minimálbérnél használható ki teljesen, az szja-kedvezmény csak részlegesen fog érvényesülni: minimálbértől felfelé csökken majd annak béremelő hatása. Annak, hogy a magasabb végzettségű, több diplomával rendelkező, tapasztaltabb dolgozók az adójóváírásból arányosan kevesebbet profitálnak, azért lehet nagy jelentősége, mert a diplomás és diploma nélküli dolgozók közötti bérkülönbség csökkenni fog, ami elriaszthatja a pályáról a képzett szakembereket.

A kormány által bejelentett átlagos nettó jövedelememelkedés Köves Ferenc szerint is biztosan eléri majd a 17,8 százalékot, de ennek a konkrét ágazati béremelésből származó része – tehát amit valaki kifejezetten azért kap, mert valaki a szociális ágazatban dolgozik, és évek, akár évtizedek óta óriási bérlemaradásban van más foglalkozásokhoz képest – csak 6-10 százalék között lesz. Köves szerint ez nem elegendő a munkaerő megtartására, az elvándorolt szakemberek visszahívására és a fiatalok bevonzására az ágazatba.

Ez ugyanis nem az az összeg, amiért majd visszajönnek akár az egészségügyből, vagy akár olyan szakterületekről, ahol helyből ennél jóval többet kereshetnek.

Az egyébként is a kulturális dolgozókkal kéz a kézben a fizetési sor végén kullogó szociális ágazat az egy főre jutó bruttó béremelés mértékét tekintve még hátrányosabb helyzetbe került szinte minden más közszférás ágazathoz – például rendvédelem, egészségügy – képest. Egyedül a pedagógusokhoz képest nem nőtt a hátrányuk, akik viszont eleve lényegesen magasabb bérrel rendelkeznek náluk.

„Ez feketén-fehéren mutatja, hogy igazi kormányzati akarat nem volt arra, hogy a szociális ágazat összeomlását megelőzzék. Bruttó 90 milliárd forintról beszélünk. Ennyi jut közel 100 ezer emberre”

– mondta Köves Ferenc.

Munkahelykeresési hangulat

Arra a kérdésünkre, hogy az ilyen alacsony mértékű bérkorrekciónak a sokat emlegetett elvándorláson belül milyen konkrétabb következményei lehetnek, a SZÁD elnöke azzal felelt: bár nem rendelkezik erről számszerű felméréssel a szakszervezet, az általa ismert kollégák, ellátási intézményvezetők mind azt mondják, hogy látható mértékű a „munkahelykeresési hangulat”, illetve ténylegesen történtek felmondások is. „Volt olyan pályaelhagyó, aki kifejezetten arra hivatkozott, hogy a kormányváltással azt  várta, hogy végre elkezdik rendezni a béreket” – tette hozzá. Köves szerint az új kormány által a következő időszakban tervezett  szolgáltatásfejlesztések és bővítések megvalósítása is erősen kérdésessé válhat a munakerőhiány miatt.

Mi a teendő?

Arról is kérdeztük Köves Ferencet, hogy a kiábrándító bérhelyeztre milyen érdekképviseleti válasz adható a jelenlegi helyzetben, kiváltképp azt követően, hogy a SZÁD szeptember elején demonstrációs és sztrájkkészültséget hirdetett.

A szakszervezeti vezető szerint mindenképpen ágazatokon átvívelő összefogásra van szükség. Úgy fogalmazott, „erre már vannak kezdeményezések és jelek”, ugyanakkor szerinte az is látható, hogy még sok egyesztetésre van szükség, mert „nem minden szakszervezet gondolja azt”^[1] , hogy egy erős sztrájkot meg lehetne szervezni ma Magyarországon.

Arra is kitért, hogy bár a SZÁD tartott szeptemberben flashmobot a Miniszterelnökségnél, szerinte

„ilyen mikrotüntetésekkel biztos nem lehet a kormányzati szándékot befolyásolni”.

Köves szerint személyesen Magyar Péterre kellene hatnia az ágazatnak:

„Azt kellene valahogyan elérni, hogy miniszterelnök úr üljön le tárgyalni. Őt kell arról meggyőzni, hogy nemcsak ennek a százezer embernek az érdeke, hogy rendezve legyen a sorsuk. A mindenkori magyar állam érdeke is, hogy azok az emberek, akikről mi gondoskodunk, méltó méltó ellátást kapjanak, ilyen bérek mellett viszont ez nem lehetséges. Azok a magyar állampolgárok, akik segítségre szorulnak – legyen az idős, gyermek, fogyatékkal élő, pszichiátriai beteg, hajléktalan ember –,  jelenleg nem kapnak olyan ellátást, olyan segítséget, amilyet kaphatnának. Ennek az egyik fő oka az a bérhelyzet.”