A választások egyik fő tanulsága az, hogy a régi ellenzék haldoklik, a választók pedig egyensúlyoztak a rezsimmel szembeni engesztelhetetlen gyűlöletük és a régi ellenzékkel szembeni engesztelhetetlen megvetésük között.
Nem az elképzelések sokfélesége okozza, hogy ennyire nagy harcban vagyunk egymással. Hanem különféle trauma hatására nehézzé vált az átjárás a különféle mítoszok hívei között.
A kérdés az, mennyire áldozható fel a saját igazságunk, mennyit kell feladni belőle azért, hogy létrehozzuk a közös igazságot?
Azt már 2 napja megírtam, szerintem nem volt szervezett választási csalás a szavazás napján, és most is ezt gondolom. De azt se tudnám állítani, hogy ez egy tiszta választás volt.
Mutassuk meg szombaton, hogy mi vagyunk a többség, mutassuk meg egymásnak, hogy nem vagyunk egyedül, de maradjunk erőszakmentesek, és vigyázzunk nagyon egymásra.
Nincs hova hátrálnunk, mert ez a rendszer a propagandával, az intézkedéseivel minden magyar állampolgár munkahelyére, nappalijába, hálószobájába, mindannyiunk életébe belép.
Hogyan vesztettük el ezt a választást, amikor MINDENKI kormányváltást akart?
Létezik-e és ha igen, átléptük-e a demokráciát az autokráciától, a szabad és független Magyarországot a nyílt zsarnokságtól elválasztó határvonalat.
Egy darabig feledkezzünk el az országos politikáról, és helyette a falvakban és a városokban, vidéken és a fővárosban is a helyi politikára összpontosítsunk. Ott kell most kiállni az emberek mellett, ott van most szükség ellenzékre.
