Újratervezés
A választás érzelmi hullámvasútján megjártam én is a reménykedés mennyét és a letargia poklát.
A választás érzelmi hullámvasútján megjártam én is a reménykedés mennyét és a letargia poklát.
A megadás nem válasz. A feladat a számvetés és a felkészülés.
Ma egy teljesen új helyzet van, és holnaptól újra kell tanulnunk mindent, amit erről az országról, a magyar társadalomról, vagy éppen ezen belül saját magunkról gondoltunk.
A legnagyobb hiba, amit most bárki elkövethet, ha belekezd azoknak a honfitársainknak szapulásába, akik tegnap megválasztották ezt a rendszert.
Egy arasznyira vagyunk a győzelemtől. Megvan a kritikus tömeg, csak hihetetlenül szervezetlen és félelemben él.
A magyar gazdaság messziről jól néz ki: magas a növekedés, alacsony az infláció, alacsony a munkanélküliség, az államadóssági ráta évről évre csökken. Közelről megvizsgálva azonban sokkal árnyaltabb kép rajzolódik ki.
A rendszerváltás óta talán a mostani választás az első, amikor a szocialisták markánsan baloldali karaktert vállalva mernek megjelenni a választáson. Karácsony Gergelynek és pártjának jelenléte alapból garancia a szociálisan elkötelezett politikára.
Az istenszeretetnek és a felebaráti szeretetnek kihatása kell legyen a közösségi élet strukturális dimenzióra is: küzdenünk kell egy igazságos társadalom felépítéséért, amely senkit nem zár ki, és mindenki számára biztosítja a boldog élet lehetőségét.
Mindenre van esély, és az ellenkezőjére is, és rajtunk múlik, ezen a 30 órán múlik, ami még az urnák lezárásáig hátra van.
2016-os adatok szerint közel 50 ezer nagykorú magyar állampolgár nem szavazhat holnap. Az értelmi sérülteknek, pszichiátriai diagnózissal rendelkezőknek vagy más fogyatékos embereknek is van véleménye közügyekről, és szavaznának is, de a magyar állam korlátozza e jogukat.