Tegnap és ma tele volt a kormánymédia azzal, hogy Gulyás Márton behívta a Soros-rohamosztagot, és törni-zúznak fognak a szombati tüntetésen. Ez nyilvánvalóan nem igaz, és kimeríti a rágalmazás tényállását. Azonban fontos foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mi van akkor, ha mégis erőszakossá válik a szombati tüntetés.

Jelen pillanatban 114 ezer ember jelezte Facebookon, hogy ott lesz vagy érdeklődik a holnapi tüntetés iránt. Ez azt vetíti előre, hogy akár akkora tömeg is lehet holnap kint, mint az internetadós tüntetéseken. Ekkora tömegben viszont elég, ha megjelenik pár provokátor, és máris nagyon rossz irányba mehetnek el a dolgok. De még csak az sem kell hozzá, hogy fizetett vagy önkéntes, rossz szándékú provokátorok legyenek, elég az is, ha egy kisebb csoport elveszti az önmérsékletét a benne felgyülemlett dühtől.

Mit tehetünk, tüntetőként, ha azt látjuk, hogy valaki elkezd flakonokat dobálni a rendőrök felé vagy törni-zúzni?

Nagyon fontos, hogy a körülöttük állók minél gyorsabban lereagálják ezt a helyzetet, és a körülöttük lévő tömeg elérje, hogy ezek az emberek érezzék, amit tesznek, nem helyén való, és a tömeg nem hősként élteti őket, hanem elítéli, amit tesznek.

Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha a közelben vagyunk, hogy elkezdjük skandálni azt, hogy „erőszakmentesek vagyunk”. Ez működött már korábbi tüntetéseken, amikor a tüntetés végén egy-két ember elkezdett üres üveget vagy dobozt dobni a rendőrök felé. Amikor tettükre reagálva a tömeg ezt elkezdte skandálni, abbahagyták, és nem dobtak többet. De volt olyan skandálás is, amikor egészen konkrétan a „ne dobáld a rendőrt”-től zengett a Kossuth tér, ez is hatékonynak bizonyult.

Ezzel párhuzamosan, ha van rá mód, próbáljunk meg beszélni velük, hogy miért nem jó, amit tesznek. Mondjuk el nekik, hogy az erőszak nem vezet sehova, és értjük a dühüket a választások kapcsán, de ezzel pont a fennálló hatalomnak segítenek.

Szóljunk minél hamarabb egy rendezőnek – őket könnyen fel lehet ismerni a sárga mellényükről – hogy erőszakos cselekedettel találkoztunk, mondjuk el neki, mi és hol történt, és ki az, aki erőszakos cselekedetet hajtott végre.

Ha nem kezelhető a helyzet, a rendezőknek joguk van felkérni valakit a távozásra, a tüntetés helyszínének elhagyására. Ehhez egy tüntetés szimpla résztvevőjének nincs joga, és nem is tanácsos megpróbálni önkényesen eltávolítani valakit a rendezvényről, mert abból nagyon könnyen konfliktushelyzet alakulhat ki, ami eszkalálódhat. Ezért ilyen esetben mindig keressünk egy rendezőt.

Ha látjuk, hogy valakik készülnek valamire, nem jó szándékkal jöttek, de még nem történt semmi, akkor is szóljunk minél hamarabb egy rendezőnek, és mondjuk el, hogy mit láttunk.

Ha ellentüntetővel találkoznánk, ami szintén nem kizárt egy ilyen politikai helyzetben, próbáljuk meg türtőztetni magunkat, és ne hagyjuk, hogy tüntetőtársainkat elöntse az indulat, és szóban vagy akár tettlegesen nekiessenek az ellentüntetőnek. Próbáljuk nyugtatni egymást és csillapítani a hangulatot, mert egy ilyen helyzet nagyon könnyen tettlegességig fajulhat, ahogy ezt láthattuk a korábbi tüntetéseken, állami rendezvényeken, amikor fütyülő embereket ütöttek meg, vagy kölcsönösen elkezdték egymást lökdösni az emberek. Ebben a helyzetben is szóljunk egy rendezőnek vagy rendőrnek, amilyen gyorsan tudunk. És ne hagyjuk, hogy azok a tüntetőtársaink, akik az ellentüntetőtől indulatosabbá váltak, közel menjenek hozzá, próbáljunk meg velük beszélni, megnyugtatni őket.

Mutassuk meg szombaton, hogy mi vagyunk a többség, mutassuk meg egymásnak, hogy nem vagyunk egyedül, de maradjunk erőszakmentesek, és vigyázzunk nagyon egymásra.