A szereptévesztett ország
Reflexből mozgunk. Mintha egy 3D moziban valami filmet néznénk, és felénk repülő kő miatt hirtelen lebuknánk, nehogy fejbe vágjon.
Reflexből mozgunk. Mintha egy 3D moziban valami filmet néznénk, és felénk repülő kő miatt hirtelen lebuknánk, nehogy fejbe vágjon.
Május 12-ével fontos határidő közelít a világpolitikában. Ekkor kell az USA-nak döntést hoznia, hogy fenntartja-e az Iránnal kötött atomalkut. Az elmúlt 10 év egyik legnagyobb nemzetközi együttműködési eredménye kerülhet veszélybe.
A Helsinki Bizottság 2007-es akciójával érte el, hogy a rendőrség elismerje, fölösleges és jogsértő volt a kordonozás. Akkor Orbán Viktor is egyetértett ezzel. Vajon mi változott?
Több mint nyolc éve hallgatják a magyar nők a „szüljetek már!” mantrát, a családpolitikában újra a „lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség” a fő elv, és várhatóan ez a következő négy évben így is marad. Ha nem lesz rosszabb.
Amikor leülök és megírok egy véleménycikket, két egymással ellentétes felelősség viaskodik bennem.
Mérete és földrajzi helyzete miatt Magyarországra persze mindig hatottak a világpolitika tektonikus mozgásai, de legtöbbször nem olyan eredménnyel, ahogy azt a hazai csodavárók elképzelték.
Semmink nincs, csak a kritikai filozófia, de ez Spinoza, Kant, Hegel szerint nem kevés.
Élnek még köztünk emberek, akik köré gyülekezni lehet, akik az újra és újra megszerveződő kisközösségek motorjai. Akik az általuk felmutatott magatartásminta révén akarnak és képesek szembe menni a tőkelogika által működtetett hatalmi struktúrával, mint az elidegenedés legdöntőbb tényezőjével.
A Rezsibiztos a Heti TV-ben osztotta meg gondolatait a vallásról és a kormány családpolitikájáról.