Nyilván aljas, színvonaltalan, visszataszító dolog ez a listázgatás. A szolidaritásból listára-jelentkezés viszont hiába szép gesztus, a fideszes párhuzamos-valóságot erősíti, és ennyiben kifejezetten kontraproduktívnak gondolom.
Hanem a magyar társadalomtól.
Erzsinél a szenvedélyesség, az igazság kíméletlen keresése személyes életében, érzelmeiben éppúgy jelen van, mint a környező világról és a társadalomról való gondolkodásában. Igazságkeresése azonban sohasem társult önhittséggel, sohasem gondolta, hogy övé az egyetlen igazság, tévedéseit mindig őszintén beismerte.
Tanítómese Székelyudvarhelyről.
Magyarországon is olyan civil-pártpolitikai együttélésre lenne szükség, amelyen belül a két oldal nem kioltja egymást, hanem erősíti.
Félrevezető lenne az állampolgárokon kérni számon egy vélt populista-antidemokratikus fordulatot. A magyarországi autoriter kapitalizmus nem jöhetett volna létre a hazai és külföldi gazdasági elit aktív közreműködése nélkül.
Nem bocsátották meg, hogy a lap kiszállt a Fidesz-propagandából.
Itt a probléma sokkal mélyebb annál, hogy ezek a pártok mit tettek vagy mit nem tettek a választási győzelem érdekében.
Sokan voltak szombaton a tüntetésen, ami erőt és bizakodást adhat az embereknek. Az viszont, hogy innen merre lépünk tovább, komoly megfontolásra érdemes. Mert nagyon nem mindegy, hogy egy ekkora tömeg erejét milyen irányba tereljük.
2018 április 8-a bebizonyította: Orbán Viktor új, univerzális magyar politikai mítoszt teremtett az 1945-ben megalakult, etnikailag tiszta Kismagyarországnak, amely még mindig jóformán csak az etnikai magyar állam üdvözítő jellegében hisz.
