A Népszava hozta nyilvánosságra a Kőbányai Önkormányzat terveit arról a sportkomplexumról, amelyet Budapesten, a kőbányai Hős utcában hoznának létre a jelenlegi lakóházak helyén. Már csak a lakók vannak a terv útjában, aminek célja, hogy végre eltűnjenek.

A Népszava birtokába jutott tervrajzok szerint a Hős utca 15 A és B épületeinek lebontása után műfüves focipálya, valamint futópálya épül majd, a pályák mellé fitnesz eszközöket telepítenek, és egy 300 négyzetméteres kiszolgáló épület is lesz. A pályákat minden bizonnyal a közeli Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Terrorelhárítási Központ, valamint a Készenléti Rendőrség dolgozói használják majd.

A telken azonban még áll két épület, a lakások körülbelül fele önkormányzati bérlakás, a másik fele magántulajdonban van. Úgy 600 lakos él itt.

A bérlőkkel az önkormányzat előrelátó módon jó ideje csak határozott idejű szerződéseket köt, amelyeket az utóbbi években már nem hosszabbított meg, így kilakoltatásuk pusztán a minimális adminisztrációs terheket vonja maga után. A szerencséseknek cserelakást ajánlanak, többnyire egy másik szegregátumban. A tulajdonosok pedig arra várnak, hogy annyi pénzt kapjanak az önkormányzattól, amennyiből el tudnak költözni.

A Hős utca mindkét csoport számára lakhatási csapdát jelent:

a jellemzően nagyon alacsony jövedelmű, tehát mozdulni képtelen önkormányzati bérlők kénytelenek  elviselni a fenntartó hanyagságát (az épületekhez az elmúlt évtizedekben csak életveszély esetén nyúlt az önkormányzat). A tulajdonosok pedig a hanyagság lakáspiaci következményeivel szembesülnek:  ingatlanjuk a hely népszerűtlensége és a várható bontás miatt értékesíthetetlen.

Ahogyan egy Mércének nyilatkozó tulajdonos elmondta, az önkormányzattól nem várnak sok jót: korábbi esetekben annyira kevés pénzt ajánlottak az ingatlanokért, amennyiből képtelenség megfelelő lakásba költözni.

Van azonban, akikben reményt keltett, hogy a kormány az év elején nagy hangon bejelentette: a rossz hírű telep felszámolása érdekében 2.1 milliárd forinttal segíti az önkormányzatot.

A kormány gesztusát azonban nem a lakhatási probléma váltotta ki, hanem a bulvármédia kedvelt gettó-történetei, amelyek persze számos budapesti lakos, elsősorban éppen a helyiek életét keserítik. Semmi okunk nincs tehát azt remélni, hogy a szegények és a „drogosok” kipaterolásával, valamint egy megfelelően steril, exkluzív sportkomplexum létrehozásával nem volna megelégedve a kormány.

A lakhatásukat pedig oldják meg, akik lakni óhajtanak.

A Kőbányai Önkormányzat egyébiránt néhány kilométerrel arrébb, a Bihari utcában is lebontásra ítélt egy házat. A két helyzetben közös, hogy az egyaránt 1937-ben, szükséglakásként emelt épületekben részben önkormányzati bérlakások találhatók és itt is nagyrészt szegény emberek laknak. Ahogy az is, hogy a két komplexumot olyan mértékben hanyagolta el az elmúlt évtizedekben az önkormányzat, hogy első ránézésre egyáltalán nem tűnik nagy áldozatnak a lebontásuk annak érdekében, hogy a helyükön a polgáriasuló városrészbe jól illeszkedő funkciókat hozzanak létre. A Bihari utcai telek piaci értéke megsokszorozódott a szomszédba épülő Fradiváros és irodakomplexumok miatt, a Hős utcai telekre pedig a fent említett intézményeket kiszolgáló sportpálya épülhetne.

Csakhogy ezekben az épületekben emberek is laknak, de az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a Kőbányai Önkormányzatnak ez a szempont mellékes.

Váradi Péter, Hős utcai lakos a Mércének elmondta, az önkormányzat – noha azt hangoztatja, hogy tájékoztatja a lakókat – nem ad tájékoztatást arról, hogy mi a terv az ingatlanokkal, és mikor számíthatnak az ingatlanok kiürítésére, pusztán pletykákból és a sajtóból értesülnek lakóhelyük sorsáról. Miközben a bérlőket évek óta lakoltatják ki, vannak, akiket éppen a Bihari utcába, ami szépen mutatja, hogy mennyit ér, amikor az önkormányzat azzal érvel a telepek felszámolása mellett, hogy ezek nem alkalmasak emberi lakhatásra.

Ha a lakosoknak nem nyújtanak érdemi segítséget arra, hogy a valóban nem megfelelő lakhatási körülmények közül fenntarthatóan jobb helyzetbe kerüljenek, akkor a telep felszámolásával a tömeges lakhatási szegénységet az önkormányzat nem oldja meg, csupán áttolja máshová.

Ahogyan az a ’90-es években a dzsentrifikálódó Ferencváros és Belső-Józsefváros szegényeivel történt, akiknek egy része éppen a Hős utcában kötött ki. Ekkor vált a Hős utca azzá, ami ma: fekéllyé a fejlődés és polgárosodás jegyeit magára öltő város testének túlságosan szem előtt lévő részében.

A kormány ezt a fekélyt segítene kimetszeni a kerület szövetéből, a lakosok ennek megfelelően csak a probléma leírásában szerepelnek, a megoldáséban nem.

Nincsenek sokkal jobb helyzetben a Bihari utca lakói sem. Az önkormányzat tőlük is a lehető legolcsóbban próbál megszabadulni: tartozás nélküli szerződéseket nem hosszabbítanak meg, lakhatatlan helyeken ajánlanak fel cserelakásokat, miközben kisgyermekes családokat fenyegetnek kilakoltatással, holott számukra a fedél elvesztése a szülők és a gyerek elválasztását eredményezné.

A Bihari utcai és Hős utcai lakótömb – hasonlóan a már lebontott Dzsumbujéhoz –  arra a lakhatási válsághelyzetre születtek válaszként az 1930-as évek közepén, amely a századfordulón a munkásságot magába szívó Budapestet a gazdasági világválságot követően sújtotta. A telepek azóta a munkaerőpiac hol hasznos, hol felesleges tartalékhadseregének szálláshelyeként szolgálnak.

A gazdaság jelenlegi viszonyai közt feleslegesnek bizonyult Hős utca és Bihari utca lakosai mellett ebben a mivoltukban is ki kell állnunk, ha már az állam elpártolt mellőlük.

A Bihari utcai lakosokkal A Város Mindenkié tüntetésén ma mindannyian kifejezhetjük szolidaritásunkat, és ugyanezt érdemli a Hős utca is.