A lemondani nem akaró örmény elnököt végül az erőszak teljes elkerülésével, békés úton késztették távozásra a tömegek. Mindezt csak az erősödő társadalmi szervezetek tudták elérni, összetartani.
Május elseje valójában a munkások ünnepe: egyben nemzetközi emléknap, hiszen mindazt a kevéske szabadságot, amit ebben az életben élvezhetünk (mint a szabadidő és a hétvégék) vér és verejték árán küzdötte ki a nemzetközi munkásmozgalom.
Bármiféle emberi – tehát politikai – közösség sajátszerűségét, a „közösségnek lenni” érzületét, a közösséghez való tehetséget a történeti érzék jelenléte mutatja.
Április nyolcadikán valami véget ért. A korszak, amelyben a legkisebb rossz jobb, mint az aktuális főgonosz, s ezért kívánatos igazodni a jólértesült (liberális) közvéleményhez lezárult.
Nagyon fontos, hogy a buszsofőr megéljen a fizetéséből, de legalább ennyire fontos lenne, hogy társadalomkutatás is legyen. És az is pénzbe kerül.
A 2011-ben kialakított választási rendszer nem hagy más kiutat, mint az ellenzéki pártok együttműködését az Orbán-rendszer ellen. De az azóta töretlenül sikeres összefogás-diskurzus megakadályoz bármilyen értelmes gondolkozást és cselekvést a magyar politikában.
Bártfai-Mager Andreát a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternek javasolja Orbán Viktor.
A népi, népszerű, populáris, populista baloldal nem más, mint a baloldali elitizmus, a baloldali liberalizmus ellentettje. Arra a megdöbbentő ötletre épül, hogy a baloldal igazán elkezdhetne már a nép problémáival foglalkozni. Szervezni, mozgósítani az övéit, lesni a szavukat.
Aláírtad a petíciót? Feliratkoztál a Soros-listára? Csatlakoztál Márki-Zay Péter akármijéhez? Nagyszerű, szuper! És akkor most mi van?
Az Echo TV krémje összeült a Sajtóklub című műsorban, ahol a szombati tüntetést boncolgatták.
