Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ha katonák civilekre lőnek, az mészárlás

Hatvankét fegyvertelen palesztin civilt öltek meg Gáza és Izrael határán izraeli katonák május 14-én. A palesztinok a hazájukba való visszatérésért tüntettek, az izraeliek az állítják, hogy önvédelemből lőttek rá a fegyvertelen tüntetőkre és arányosan alkalmaztak válaszlépéseket, azaz lőttek éles fegyverrel.

De mi történt valójában és miért olyan fontos ez a dátum?

Az egész történet az 1948-as palesztin háborúra vezethető vissza, amely során több mint 700 ezer palesztint üldöztek el, vagy sokuknak kellett menekülniük otthonaikból az akkor Izraelnek számító területekről, miközben az izraeliek teljes falvakat pusztítottak el. Ezt nevezik a palesztinok Nakbának, aminek a pontos fordítása „katasztrófa”. Izrael 1948 május 14-én kiáltotta ki a független izraeli államot, aminek 70. évfordulója idén volt, pont azon a napon, amikor az USA Jeruzsálembe költöztette a nagykövetségét. A palesztinok minden évben május 15-én emlékeznek meg a Nakbáról és minden évben vannak tüntetések, ahol a menekültek, illetve azok leszármazottai az otthonaikba való visszatérés jogát követelik.

Csakhogy az idei kerek évfordulókon sok minden megváltozott. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald Trump azzal, hogy az izraeli nagykövetségét Jeruzsálembe költöztette és ráadásul mindezt a független izraeli állam kikiáltásának 70. évfordulóján tette, egyértelműen állást foglalt amellett, hogy ki mellett áll a palesztin-izraeli konfliktusban, ráadásul Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának.

Jeruzsálem keleti része nagyon sokáig jordániai fennhatóság alatt állt, amíg 1967-ben Izrael meg nem szállta azt. Mára az ott élő palesztinok nagy része fallal körülvett gettókban él és Izrael körbeépítette zsidó telepekkel a város ezen részét is.

A palesztinok 1967 óta az összes béketárgyaláson azt képviselték, hogy az önálló palesztin állam létrejötte csakis Kelet-Jeruzsálem fővárossal együtt valósulhat meg – ugyanakkor azt is elismerték, hogy ezzel párhuzamosan Izrael fővárosának megmaradhat Nyugat-Jeruzsálem.

A nemzetközi közösség Kelet-Jeruzsálemet a mai napig Izrael által megszállt területként tartja számon, és nem ismeri el azt Izrael hivatalos részének. Egészen mostanáig pont ezért a konfliktusos helyzet miatt volt minden országnak az izraeli nagykövetsége Tel-Avivban, nem pedig Jeruzsálemben.

Ezt rúgta fel most Donald Trump és ez joggal váltotta ki a palesztinok felháborodását, hiszen Trumpnak ezzel a lépésével olyan messzire kerültek egy önálló palesztin állam létrejöttétől, amilyen messze még soha nem álltak.

Ebben a politikailag túlfűtött helyzetben került sor a május 14-i mészárlásra a gázai határon. Palesztin civilek mentek ki tüntetni a határra, mert végleg elvesztették ezen a napon a reményt, hogy egyszer hazatérhetnek oda, ahonnan elüldözték őket, vagy egyszer találkozhatnak azokkal a rokonaikkal, akik Ciszjordániába vagy más környező országba menekültek. Az önálló, független palesztin állam létrejöttének álma pedig teljesen szertefoszlott, ha nem is örökre, de belátható időn belül ennek biztosan nem lesz realitása. Az idő pedig nem a palesztinoknak kedvez.

Izrael több csatornán úgy tüntette fel a május 14-i tüntetéseket, mint valami olyan brutális támadást a fal ellen, amelyben a Hamász által vezetett tömeg be akar törni Izraelbe, és amely ellen meg kell védeni Izrael határait. Ezért teljesen jogosnak tünteti fel az éles lőfegyver használatát, mivel ezek az emberek Molotov-koktélokkal és kövekkel támadtak az izraeli katonákra.

Közben a valóság az, hogy ezeknek az embereknek a nagy része a Hamász által közzétett felhívás nélkül is tüntetett volna.

Teljesen lényegtelen, hogy a Hamásznak milyen szerepe volt ebben a tüntetésben, abból a szempontból, hogy a határon civilek és nem pedig katonák tüntettek.

Lehet, hogy ezek az emberek kövekkel és Molotov-koktélokkal dobálóztak, de sem golyóálló mellényük nem volt, sem pedig AK47-esük.

Lehet, hogy megpróbáltak átjutni a kerítésen, de ki ne tenné ezt? Ezek az emberek évtizedek óta el vannak kerítve a világ legnagyobb szabadtéri börtönében, nem hagyhatják el Gáza területét, és ezen a napon minden reményük szertefoszlott. Ez ugyanolyan, mintha elítélnénk azokat az embereket, akik anno a berlini falon keresztül próbáltak meg Keletről Nyugatra jutni (csak itt a palesztinok helyzete annyiban nehezebb, hogy nem csak a demokrácia és a jövőkép hiányzik az életükből, de a létbiztonság és a fizikai biztonság is).

Gondoljunk csak arra vissza, hogy Magyarországon milyen felháborodást váltottak ki a 2006-os események, amikor a rendőrség gumilövedékekkel lőtt a tüntetőkre. A gumilövedékek használata sem nevezhető arányosnak, akkor hogy nevezhetnénk bármilyen éles lőfegyver használatát arányos válaszlépésnek civilekkel szemben? Ha az izraeli hadsereg gumilövedékeket használt volna – ami szintén aránytalan és szörnyű lett volna, hiszen azzal is nagyon súlyos sérüléseket lehet okozni – még akkor sem állná meg a helyét a jogos önvédelem izraeli kormányzat által hangoztatott érve.

Semmilyen módon nem magyarázható az, hogy civilekre – még ha azok köveket dobálnak is, az egyébként golyóálló öltözékben lévő katonákra – miért lőnek éles fegyverrel.

62 ember életét vették el és  2711 embert sebesítettek meg 24 óra leforgása alatt. Ezt mészárlásnak, háborús bűnnek vagy állami terrorizmusnak lehet hívni, de jogos önvédelemnek semmiképpen sem.

(nyitókép: Twitter /MahmoudAdameh)

Olvass tovább!